A Bizottság felhívását követően a tagállamok a kohéziós politika keretében a 2000-2006-os időszakban támogatott 555 program közül 385 olyan program esetében kérték az elszámolhatósági időszak meghosszabbítását, amelyeknél a forrásokat még nem használták fel teljesen. A meghosszabbított elszámolhatósági időszak az akkor meglévő négy strukturális alapra vonatkozik: az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Szociális Alapra (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapra (EMOGA) és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközre (HOPE).

A rugalmasság révén a tagállamok és régiók a gyakorlatban több projektet hajthatnak végre, illetve fejezhetnek be. A Bizottság arra ösztönzi őket, hogy a magas megtérülésű ágazatokra és intézkedésekre összpontosítsanak, mint például az energiahatékonyság javítását célzó beruházások, amelyek révén "zöld munkahelyek" jönnek létre és energiamegtakarítás érhető el, továbbá támogassák a tiszta technológiákat, hogy fellendítsék például az építőipart vagy az autógyártást.

Ötszörös rugalmasság

A Bizottság intézkedett annak érdekében is, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítson a tagállamoknak és a régióknak a különböző prioritások közötti allokáció meghatározásában. Ez idáig az irányító hatóságoknak 2%-os rugalmassági mozgástér állt rendelkezésükre arra az esetre, ha forrásokat akartak átcsoportosítani az ún. "prioritási tengelyek" között, amelyek mentén az egyes kohéziós politikai operatív programok stratégiai kiadási területeit meghatározták. A Bizottság úgy döntött, hogy ötszörösére, 2-ről 10%-ra növeli a prioritások közötti átcsoportosítás lehetőségét. "Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy fennmaradó forrásokat a legnagyobb hatást ígérő területekre összpontosítsák" - fűzte hozzá Hübner biztos.