Öt napot az alapszabadságból is át lehet vinni január elejére, ha a szabadság az idei év végén megkezdődik. Vagyis, ha valaki 2015-ben december 31-én kivesz egy nap szabadságot, akkor az új év első hetén (január 4-től 8-ig) szabadságon lehet a 2015-ös keret terhére.
Ezen kívül viszont a munkáltatónak az összes szabadságot ki kell adnia az adott évben. Vagyis majdnem. Valójában csak az alapszabadságot. A munkáltató és a munkavállaló írásban megállapodhatnak arról, hogy az adott évben a munkavállalónak életkor szerint járó, és ki nem adott pótszabadságát a munkáltató a következő év végéig adhatja ki. Fontos, hogy ilyen megállapodást mindig csak az adott naptári évre vonatkozóan lehet kötni, és nem vonatkozhat az alapszabadságra, kizárólag csak az életkor szerint járó pótszabadságra.
Speciális eset, ha a munkáltató a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem tudja az adott évben kiadni, mert például a dolgozó hosszú ideig táppénzen, vagy GYES-en van. Ilyenkor a ki nem adott szabadságokat ezen ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni.
Kivételes szabály vonatkozik a kollektív szerződéssel dolgozókra is. Ha az erről rendelkezik akkor a a munkáltató átviheti a szabadság negyedét a következő év elejére, legkésőbb március 31-ig.
A munka törvénykönyve hangsúlyozza: a szabadságot a munkáltató adja ki, nem pedig a munkavállaló veszi ki. Így a munkaadó felelőssége, hogy a szabályoknak megfelelően kiadja az összes szabadságot, nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállaló nem vette ki.
A szabadság nagy részével a munkáltató szabadon rendelkezik, de 7 napot legfeljebb két részletben akkor kell kiadnia, amikor a munkavállaló kéri. A szabadságot egyébként úgy kell kiadni, hogy a dolgozónak egy évben legalább egyszer legyen 14 nap egybefüggő pihenőideje,bár ebbe a szabadnapok is beleszámítanak. A törvény azonban kedvez a munkáltatónak, mivel ha meg tud állapodni a dolgozójával, akkor nem kell meglennie az egybefüggő 14 napnak.
