Kötelesek vagyunk minden utasítást gondolkodás nélkül végrehajtani? Mi a helyzet akkor, ha a főnök olyan utasítást ad, amiről tudjuk vagy tudnunk kell, hogy jogszabályba ütközik, súlyos következménye lehet, sőt akár még büntetendő is. A kérdésre az Érthető Jog válaszol. 

A munkáltató utasít: szóban vagy írásban?

Amunkáltató széleskörű utasítási joggal rendelkezik a munkaviszonyban. Joga van meghatározni többek között a munkavállaló által elvégzendő munka módját és eszközeit, adott esetben a munkavégzés helyszínét, idejét, időtartamát.

Kép: depositphotos

Az utasítást akár szóban, akár írásban is kiadhatja a munkáltató. Munkavállalóként azonban kérhetjük, hogy az utasítás írásban legyen rögzítve. Elsőre talán nem tartjuk ezt lényegesnek, de a továbbiakban meglátjuk, hogy miért nem mindegy, hogy írásban is rendelkezésre áll-e a főnöki „parancs”.

Egyrészt, ami írásban van, azt nehezebb félreérteni. Van idő elolvasni, és ha kell kérdezni, értelmezni is.

Másrészt, ami írásban van, azt később nehezebb másként magyarázni. “Én így értettem. De én meg nem azt mondtam” – ki ne került volna már korábban olyan szituációba, hogy ki mit mondott? Bizony a munka során sem emlékszik mindenki mindig ugyanarra.

Harmadrészt, ami le van írva, az általában előtte jobban át lett gondolva. Egyértelműbb lehet az utasítás, amivel mindkét fél jól jár.

Senki nem élhet vissza a jogaival

Arra azért nyilván figyelni kell, hogy nem eshetünk át a ló túloldalára sem. Vagyis nem kérhetünk minden apró-cseprő dolgot írásban. Nem hátráltathatjuk szándékosan és feleslegesen a munkát. Ezzel ugyanis nem csak bosszúságot okozunk, de a munkahelyen sem megengedett a rendeltetésellenes joggyakorlás, a joggal való visszaélés.

A Munka Törvénykönyve általános magatartási követelményként rögzíti, hogy

“A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.”

Hogyan reagálhat a munkavállaló a munkáltatói utasításra?

A munkavállaló köteles a munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni. – mondja ki a törvény. Vagyis követni kell a kiadott utasításokat. Ez a fő szabály, ami alól bizonyos esetekben van kivétel.

• A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

• A munkavállaló köteles megtagadni az utasítást teljesítését, ha annak teljesítése más vagy mások egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

• A munkavállaló a munkáltató utasításától eltérhet, ha ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató értesítésére nincs mód.

Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a főnök arra ad utasítást, hogy feketén dolgozzanak, számla nélkül adják el az árut, az iskolai menzán a lejárt szavatosságú húst használják fel, a sofőrök ne tartsák be a kötelező pihenési időt stb. Vagyis, ha olyan utasítás hangzik el, amiről tudjuk vagy tudnunk kell, hogy jogszabályba ütközik, súlyos következménye lehet, sőt akár még büntetendő is.

Maga a Munka Törvénykönyve nem tér ki külön arra az esetre, ha a munkáltatói utasítás bűncselekmény elkövetésére szólítana fel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy munkavállalóként gépiesen végre kellene hajtani az ilyen utasításokat csak azért, mert a Munka Törvénykönyve nem említi, hogy ezek végrehajtását meg kell tagadni.

A büntetőjogi felelősség nem hárítható át a munkáltatóra. Ha a munkavállaló az utasítás teljesítésével mondjuk adócsalást követ el, súlyos balesetet okoz, felelőssége független lesz a munkajogi szabályoktól. Ezeket a jogellenes magatartásokat nem a Munka Törvénykönyve, hanem más jogszabályok tiltják, mint például a Büntető Törvénykönyv.

Nem a munkajogi szabályok által rendezendő kérdés, hogy a munkaviszony keretében tanúsított valamely magatartás bűncselekménynek minősül-e. Ez a büntetőjogi szabályokra tartozik.

A Büntető Törvénykönyvbe ütköző magatartás tilos, az ilyen magatartástól való tartózkodásra szükségtelen más törvénynek külön is felhívni a figyelmet. - állapította meg az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében.