„Az eredetileg a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet megszűnéséig bevezetett szabályok júniusban bekerültek az úgynevezett élelmiszer termékpálya törvénybe (Tfmtv.) – mondta dr. Mezei Péter ügyvéd, a Baker McKenzie versenyjogi szakértője – Így a veszélyhelyzet után is kifejezetten tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül, ha a kereskedő az élelmiszer beszállítójával szemben a beszerzési árat a beszállító tiltakozása ellenére egyoldalúan csökkenti. Ugyancsak tisztességtelen az árcsökkentés érdekében a rendelések megszüntetésével, mennyiségi csökkentésével, az akciók, illetve promóciók lemondásával, illetve anyagi vagy erkölcsi veszteséget okozó más eszközzel fenyegetni a beszállítót.”

A jövőben ezért a kereskedőknek kiemelten ügyelniük kell arra, hogy a kiskereskedelmi szektorban jellemző éves beszállítói tárgyalások során hogyan tárgyalnak a beszállítókkal. Ez különösen igaz a kisebb beszállítók esetén, ahol az egyenlőtlen alkupozíció önmagában, közvetett módon is fenyegető hatást kelthet. Ez azért okozhat nehézséget, mert a kereskedelemben jellemzőek a hosszabb távú beszállítói szerződések. Az éves feltételrendszerről való egyeztetések során a felek komplex kondíciós csomagról állapodnak meg, és a beszállítói árak nem függetleníthetők a teljes csomagtól.

A törvénymódosítás a veszélyhelyzeti szabályozásból szintén változatlanul vette át azt a rendelkezést, hogy ha a beszállító bejelentése alapján a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) eljárást indít, egyes esetekben a kereskedő köteles igazolni, hogy a beszerzési ár csökkentésére nem tisztességtelen, fenyegető módon került sor. A bizonyítási teher attól függően terheli a kereskedőt, hogy ő maga milyen piaci súlyú szereplő, illetve milyen alkuerejű beszállítóval áll szemben.

A kereskedő köteles bizonyítani a tárgyalás jogszerűségét, ha:

• a beszállító árbevétele nem haladja meg az 500 millió forintot, a kereskedő árbevétele több mint egymilliárd forint,
• a beszállító árbevétele 500 milliónál több, de az 5 milliárdot nem haladja meg, míg a kereskedő árbevétele több mint 20 milliárd forint,
• a beszállító árbevétele 5 milliárdnál több, de a 75 milliárdot nem haladja meg, a kereskedőé pedig meghaladja a 100 milliárd forintot, továbbá
• a beszállító árbevétele meghaladja a 75 milliárd forintot, míg a kereskedőé a 200 milliárd forintot.

A szabályozás értelmében mindehhez az utolsó lezárt év szerinti árbevételt kell figyelembe venni, és a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló beszállítók vagy kereskedők árbevételét is egybe kell számítani. Emellett közös beszerzés esetén a közös beszerzési szövetséget vagy ügyleti társulást alkotó, illetve a szerződést közösen megkötő kereskedők árbevételét is együttesen kell figyelembe venni.

Végezetül a törvény – a korábbi veszélyhelyzeti szabályozással egyezően – nem teszi lehetővé, hogy a fenyegető magatartás vizsgálata miatti eljárást csupán kötelezettségvállalással zárják le. Nem elég tehát, ha a kereskedők a hatóság irányában vállalják a gyakorlatuk utólagos átalakítását, illetve a szállítóik megfelelő kompenzálását, az eljárás erre tekintet nélkül marasztalással zárulhat.

A most állandósult szabályok miatt célszerű tehát, hogy a kereskedők már a soron következő szállítói tárgyalásokat megelőzően mérlegeljék, hogy az általuk kívánatosnak – vagy legalábbis elfogadhatónak – vélt árak, illetve egyéb szállítási kondíciók milyen összefüggésekben állnak egymással, és tárgyalási stratégiájukat ennek fényében, a fentiekben tárgyalt korlátozásokra is tekintettel alakítsák ki.