Minden olyan, a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében alkalmazandó, aki napi munkaidejéből legalább négy órán keresztül rendszeresen bármilyen képernyős eszközt – számítógépet, laptopot vagy a légi forgalom irányításához alkalmazott képernyőt – használ. Tulajdonképpen a szellemi foglalkozásúak többsége esetében alkalmazni kell a rendelet előírásait.(Az előírások betartásán túl sem árt ügyelni a dolgozók egészségének védelmére!)
Nem kell alkalmazni a rendeletet viszont a járművek vagy munkagépek vezető-, illetve kezelőfülkéiben elhelyezett képernyős eszközök, a szállítóeszközökön lévő számítógépes rendszerek vagy az olyan hordozható rendszerek esetében, amelyeket a munkahelyen nem tartósan használnak. Ugyancsak nem kell alkalmazni számológépek, pénztárgépek és olyan egyéb készülékek használatakor, amelyek kisméretű, adatokat vagy mérési eredményeket mutató képernyővel vannak ellátva.
Mi minősül képernyős munkahelynek?
A rendeletben megnevezett „képernyős munkahely” olyan munkaeszközök együttesét jelenti, amelyekhez a képernyős eszközön kívül csatlakozhat adatbeviteli eszköz (billentyűzet, scanner, kamera, egyéb adatbeviteli eszköz), egyéb perifériák (mutatóeszköz, nyomtató, plotter, lemezegység, modem stb.), esetleges tartozékok, ember–gép kapcsolatot meghatározó szoftver, irattartó, munkaszék, munkaasztal vagy munkafelület, telefon, valamint a közvetlen munkakörnyezet. A rendelet értelmében képernyős munkakör az, amely a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős munkahelyen képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is – hívta fel a figyelmet Pentz Edina, az RSM Hungary bérszámfejtési vezetője legfrissebb blogbejegyzésében.
A képernyős munkakörökben a munkáltató úgy köteles megszervezni a munkafolyamatokat, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább 10 perces szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. Az óránként biztosítandó 10 perces szünetek nem vonhatók össze, így nem lehet például két óra képernyő előtti munkavégzés után 20 perc szünetet kiadni.
Ha a képernyő előtti munkavégzés óránkénti megszakítása más életét, testi épségét egyes vagyontárgyak biztonságát veszélyezteti, vagy az adott technológia miatt nem lehetséges, a munkáltatónak úgy kell megszerveznie a napi munkavégzést, hogy a munkavállalót érő képernyő előtti megterhelés csökkentése érdekében a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ez esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő hetvenöt százalékát.
Összefoglalva tehát, ha valaki naponta legalább 4 órát számítógépen dolgozik, az már képernyős munkakör, és jár a „szempihentető”, 10 perces szünet óránként. Ez azonban hangsúlyozottan nem munkaközi szünet, vagyis nem a munkavégzés megszakítását vagy felfüggesztését jelenti, hanem azt, hogy ebben a „szünetben” a dolgozó olyan feladatot végez, amihez nem kell a képernyőt néznie, hogy pihenjen a szeme. Például elvégezheti a papír alapú feladatokat vagy a munkájával összefüggő telefonhívásokat, vagy részt vehet egy megbeszélésen, egyeztetésen a munkatársakkal.
A munkaadó kockázata, ha a képernyő előtti munkavégzés 10 perces szüneteltetése alatt munkaszervezési okokból nem tud másmilyen munkát biztosítani a munkavállaló számára. A képernyő előtti munkavégzés káros hatásainak megelőzése, csökkentése érdekében természetesen nemcsak a szünetek betartása a fontos, hanem a rendeletben előírt munkakörülmények, szemészeti vizsgálat és szemüveg biztosítása is. Ezt nagyban elősegíti, ha a munkáltató a munkavédelmi törvényben előírt kockázatbecslés és kockázatértékelés során, valamint a képernyős munkahelyen történő munkavégzés egészségi és biztonsági feltételeinek rendszeres ellenőrzése alkalmával folyamatosan vizsgálja, hogy előfordulnak-e látásromlást előidéző tényezők, hogyan alakul a pszichés (mentális) megterhelés mértéke, és vannak-e fizikai állapotromlást előidéző egyéb tényezők.
