A Volvo palettáján régóta fontos szerepet játszik a V70-es kombi, hazai pályán, Svédországban például az egyik legnépszerűbb modellnek számít. Ha hinni lehet a különböző összesítéseknek és statisztikáknak, az északi államban az autóflotta tíz százaléka az elegáns kombiból áll. Itthon a Volvo a belépőt jelenti a luxuskategóriába, ezt a szintet pedig egyelőre kevesen engedhetik meg maguknak. Nincs ezen sok csodálkoznivaló, amíg van olcsóbb, prémium alatti alternatíva, a V70-es rétegautó lesz itthon, legyen akármilyen nagyszerű is.
Nyugalom és biztonság
Formailag nincs szégyenkeznivalója, nemhogy az alacsonyabb kategóriás kivitelűek, de egyetlen igazi konkurensével szemben sem. Elölről hozza az egységes márkaarculatot, vonalvezetése letisztult és elegáns. Sehol egy zavaró vonal vagy tolakodó részlet, komoly érzelmeket nem kelt, viszont árasztja magából a nyugalmat és biztonságot.
A Volvo V70-ben alapfelszerelés az első-, oldal- és függönylégzsák, de a svéd gyár még öv alá becsúszást gátló üléseket és WHIPS-rendszert, azaz ostorcsapás-nyaksérülés elleni védelmet is kínál. Ez a biztonságérzet határozza meg az autó alaphangulatát, melyben az a legjobb, hogy kicsit sem akar tolakodó lenni, sőt a V70 belterére éppen az otthonos, békés és rendezett jelzők illenek leginkább. Körbenézve ugyanaz a letisztultság köszön vissza, ami a külsőt is jellemzi, még a fekete bőrkárpitozás is illik a környezetbe.
Az autó használati tárgy, sokaknak második otthonnak számít. A V70 minden egyes részletmegoldásából érződik, hogy a tervezők igyekeztek ennek az igénynek megfelelni. Rég éreztem magam olyan jól autóban, mint a V70-ben. A volán mögött ülve olyan, mintha körénk öntötték volna az egész karosszériát. Például ahogy a biztonsági övet az elöl ülők "kezébe adja", az a siklás döbbenetesen lágy. A kellemes hangulat megteremtéséért sokat tesznek még a tökéletes tömésű ülések, a különös formájú, egyedien volvós középkonzol, melyet lebegőként szokás emlegetni, és az okosan elhelyezett műszerek, vezérlőgombok. Jól mutatnak az inkább matt felületűként leírható alubetétek a műszerfalon és az ajtókon, ezek azonban igény szerint más színben is rendelhetők. A V70 magyarul kommunikál tulajdonosaival, csak az extraként rendelhető, a Budapest környéki településeken már kicsit nehezen eligazodó, de egyszerűen kezelhető, műszerfalból előliftező navigáció beszél angolul. Az összképet a szintén Volvo-védjegy klímavezérlő koronázza meg: az ücsörgő figura a legszerethetőbb apróság, a legnagyobb dugóban is jó kedvre derít. A 2816 milliméteres tengelytávnak hála, a hátsó ülésen utazók sem érezhetik korlátozva magukat, a helykínálat csak egy hangyányival kisebb, mint egy Audi A6 Avantban. Az utasok kaptak 12 voltos csatlakozót és fülhallgató dugóval kombinált audiovezérlő panelt (extra) is, így akár mást is hallgathatnak, mint az elöl ülők.
A csomagtartóhoz hátrasétálva dől meg végleg az a tétel, hogy egy kombinak feltétlen igáslónak kell lennie; hát melyik "munkaeszköz" kedveskedik elektromos fedélnyitással és gombnyomásos zárással? Az alaphelyzetben 555 literes rekesz kialakítása is ötletes, a "földszint" alatt pedig még további két tárolót helyeztek el. De a funkcionalitás rovására semmi se megy, ha úgy alakul, nyugodtan el lehet menni a V70-nel a bútoráruházba. Két darab két méter hosszú csomag lazán befér hátra, imponáló a hátsó ülések lehajthatósága is: a kar meghúzása után először a fejtámla billen le, majd utána a támla, természetesen teljesen sík padlót eredményezve.
Könnyed természetesség
A V70 szervokormánya először idegesítően könnyűnek tűnt, de aztán a központi menüből előkerült egy, a kormányzás erősségére vonatkozó pont. Közepesre kapcsolás után mindjárt jobb a helyzet, az igazán sportmániások választhatnak még egy erős fokozatot is. Az autó könnyed természetességgel reagál a karmozdulatokra, a futómű gyakorlatilag minden felületen megingathatatlan, tempósabb kanyarokban is biztosan uralható marad a közel öt méter hosszú kombi. Emiatt persze a fordulókör kicsit nagy, szűk parkolóházakban bizony figyelni kell a fényezésre és az oldalsó elemek épségére. Az utastérben 160-170-es tempóig síri csend honol, csak ezután kezd beszűrődni némi szélzaj.
A 2400 köbcentis, 185 lóerős öthengeres dízelmotor tökéletes választás a V70-hez, a hatsebességes, rövid utakon és vajpuhán járó kézi váltóval igazán szerethető párost alkot. Hidegindításkor a motor nyers egy kicsit, de utána hamar elcsitul. Maximális nyomatéka 400 Nm, mely már 2000-es fordulattól rendelkezésre áll, innen egészen 2700-ig folyamatosan húz. A jó áttételezésnek köszönhetően akár ötösben is kényelmesen lehet autózni városban, nyomatékból mindig van elég, visszagangolva kilő, mint egy rakéta. Fogyasztása sem rossz, a téli mínuszok és a sok város miatt nálunk benyelt ugyan kilenc litert, de nyolcra ezt nagy valószínűséggel le lehet szorítani.
A Volvo V70 D5 alapára 11,22 millió forint, ezzel valamivel olcsóbb, mint a motorikusan hozzá legközelebb álló Audi A6 Avant 2.7 TDI, BMW 525d Touring vagy Mercedes E280 CDI T-Modell. A tesztautó árcéduláján a sok extrának köszönhetően 13,39 milliós összeg szerepelt, de még így is jól árazottnak tűnt.
További tesztek az Autóblog.hu-n, ahol további Volvo-teszteket és fotókat is talál.
