Kép: Pixabay

Úgy tűnik, az egyterű, más néven open space irodákat senki nem érzi igazán magáénak, legalábbis erről árulkodik, hogy a Szinapszis által végzett felmérésben megkérdezett takarítók szerint itt hagyják elöl a legtöbb bizalmas iratot. Ezekben az irodákban a 40%-uk talált már ilyet megsemmisítés nélkül. Negyedük szerint előfordul, hogy flipcharton, táblákon, faliújságon, ötödük szerint tárgyalók asztalain, kukáiban, vezetői irodában, szemétben, földön és a fénymásolók közelében is lehet fontos, titkos információkat tartalmazó papírokkal találkozni.

A vezetők gondosabban járnak el, általában külön irodában dolgoznak vagy az egyterű iroda számukra elkülönített fülkéjében. Talán a saját irodának, vagy a felelősségteljesebb pozíciónak köszönhető, hogy gondosabban bánnak az iratokkal, mint a beosztottak. Ám így is a takarítók 22%-a talált már a vezetők íróasztalain is bizalmas adatokat tartalmazó dokumentumokat.

Potenciális veszélyforrást jelentenek a tárgyalók. Megint csak a „gazdátlanság” lehet az oka annak, hogy értekezlet után gyakran fennmaradnak a fontos információkat tartalmazó, nemegyszer stratégiai tárgyalások anyagai a flipchartokon. Ha a titkárnők a használt poharakat ki is viszik, általában nem tartozik bele a feladatkörükbe, hogy a teremben lévő, bizalmas információkat vagy adatokat tartalmazó papírokat és jegyzeteket is összeszedjék és szakszerűen megsemmisítsék.

Ugyancsak sok visszaélésre alkalmas iratot hagyunk a fénymásolók és a nyomtatók környékén. A rontott vagy még módosított anyagok megsemmisítésére nem fordítunk elég figyelmet, egyszerűen csak megsemmisítés nélkül otthagyjuk vagy ottfelejtjük. Gyakran előfordul az is, hogy gyermekeink iskolájában vagy óvodájában landolnak a kinyomtatott, de végül fel nem használt dokumentumok, hogy a másik oldalára még rajzolhassanak. Nemrég egy gyermek-elhelyezési per anyaga, illetve céges bevételi adatok kerültek elő hátoldalukon kedves gyerekrajzzal egy másik kutatás során átvizsgált hulladékból.

A takarítók negyede félreteszi a munkája közben talált, fontosnak tűnő papírokat, sőt esetleg még a kukából is kiveszi, hátha csak véletlen került a szemétbe megsemmisítés nélkül. Ők általában jelzik is ezt vagy saját felettesüknek, vagy az általuk takarított cégnél lévő kapcsolattartójuknak. Viszont – miután nem kötelessége – negyedük nem foglalkozik a problémával, és megsemmisítés nélkül dobja ki a többi hulladékkal a bizalmas dokumentumokat is. Természetesen nem várható el, hogy a takarítóvállalatok alkalmazottai végezzék el a cégek helyett a szakszerű iratmegsemmisítést, ez az adott vállalat feladata. Sajnos a hazai kkv-k negyedénél nincs iratkezelési szabályozás – ahogy ez a szintén a Védje adatait! kampányhoz készült korábbi reprezentatív kutatásból kiderült. Ezt támasztja alá az is, hogy kb. ugyanilyen arányban kerülnek elő a hulladékból megsemmisítés nélkül visszaélésre is alkalmas, bizalmas dokumentumok.