Az egyik cégnek az apa, a másiknak a fia volt a tulajdonosa, de a szerződésekben szereplő, elvileg általuk végzett munkákról egyikük sem tudott konkrét tényeket mondani az ellenőröknek. Hamar egyértelművé vált, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevő cégek színlelt szerződéseket kötöttek az apa, illetve a fia által vezetett társaságokkal. Valós teljesítések nélkül fogadtak be és fizettek ki olyan szolgáltatásokról számlákat, melyekhez egyik cégnek sem volt sem szakképzett munkatársa, sem megfelelő eszköze. A számláikat befogadó cégek egyiküket sem ismerték.

A számlakibocsátó alvállalkozóknak újabb alvállalkozók számláztak, akiknek ugyan voltak bejelentett alkalmazottaik, de azok sem végezték el a számlákon szereplő munkákat.

Az is kiderült, hogy miután a fiktív számlákat befogadó „megbízók” átutalták a számlák ellenértékét az állítólagos alvállalkozóknak, a pénzt egy olyan személy vette fel a bankszámlákról, akinek papíron semmi köze nem volt semelyik társasághoz sem. Mindezt a banki bizonylatok igazolták. Az illető a pénz további sorsáról nem tudott számot adni.

A NAV a négy számlabefogadó társaságnak 76 millió forint adókülönbözet befizetését írta elő, illetve további 153 millió forint adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki, így összesen 229 millió forintot írtak elő, melyből 142 millió forintot már befizettek.

A négy adózó közül két számlabefogadó társaság az ellenőrzés megállapításait elfogadta és élt a feltételes adóbírság-kedvezmény intézményével, lemondott fellebbezési jogáról és megfizették az adókülönbözetet, így összesen 19 millió forint adóbírság megfizetése alól mentesültek.