A Coface egy tízes skálán osztályozza az élelmiszeripari cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es legjobb besorolás. Ezen belül az 1-3  nagyon rossz és instabil gazdálkodást, a  4-5 nagyobb, de még viselhető kockázatot, s hosszabb távon nem stabil kilátást jelez; a 6-os és az afeletti besorolás pedig azt mutatja, hogy a cégnek közép- vagy hosszabb távon jók a kilátásai.

A 3-as, és 4-es besorolásba arányaiban kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag. A legtöbb vizsgált cég (ebben az ágazatban is) az 5-ös kategóriába esik, abba, amelyik még elfogadható kockázatot jelent, de a hosszabb távú életképesség erősen kérdéses. Az ide tartozó cégek bármerre billenhetnek. Ugyanakkor az élelmiszeripari cégek arányaiban nagyobb számban tartoznak az ennél jobb kockázati csoporthoz, aminek a vélhető oka az, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent, s ez megjelenik a minősítésekben is. E cégek eladósodottsági helyzete ugyan romlott, ám miután ennek oka elsősorban a fejlesztésekben keresendő, a cégek értéke, vagyona is sok esetben nőtt.

Bizonytalan jövő

Az élelmiszeripari cégek jövőjét számos tényező befolyásolja. Például az alapanyagok és az energia világpiaci, s így hazai árának rendkívüli mértékű ármozgása. Miközben azonban az alapanyagok 2007-től kezdődően különösen hektikus ármozgása (ám tendenciájában emelkedése) meghatározza az ágazat cégeinek a költségeit, a kiskereskedelemben, a nagy láncok áralakító politikája miatt az élelmiszeripar által érvényesíthető árdrágulás jóval lassúbb folyamat, mint a csökkenés. Ez már eleve veszteségeket okoz a cégeknek, amelyeket emellett sújt egyebek között a beszerzési ár alatti értékesítés, nem szólva a jelentős importáradatról, amelynek olcsósága letöri a hazai beszállítók árait. Általában véve is nagy a kockázata annak, hogy az élelmiszeripari vállalkozások időben a pénzükhöz jussanak.

Javítja ugyanakkor a vállalkozások helyzetét a stabil igény az élelmiszeriparra. Mert bár a fogyasztók, végfelhasználók árérzékenysége valós tény, a kereslet konstansa éppen ennyire igaz. Emellett komoly lehetőségeket tartogat az export, amely bőven fel tudja szívni a többlettermelést. Ehhez persze folyamatosan meg kell dolgozni a már meglévő és az új piacokat egyaránt, s arra is szükség van, hogy a meglévő külpiaci kereslet, illetve hazai kínálat találkozzon, például komoly exportösztönzés segítségével - hívja fel a figyelmet Bagyura András a Coface kereskedelmi igazgatója.

A Coface által vizsgált cégek kockázatosságának megítélése

Javítja az ágazat egészének a kilátásait az is, hogy a cégek között nagy arányban vannak tőkeerős külföldi tulajdonúak, s egyre nagyobb számban olyan magyar kézben lévő vállalkozások is, amelyek jó eredményeket produkálnak. S ez a beszállítói láncon belül kedvező fejlemény, hiszen a nagyobb szereplők tőkeerősebbek, fizetőképesek és jobb kilátásokkal rendelkeznek. De miként általában az egész ágazatra, erre is az ellentmondás jellemző: ugyanis a tőkeerősek jobban uralják a beszerzési piacot; a felvásárlási kapacitásukban befolyásolják a beszállítókat, válogatnak köztük és megrostálják őket. S ez ismét túlmutat az élelmiszeriparon.

Azonban az élelmiszeriparban tevékenykedő cégek számára is igaz, hogy a cégek tudatos vevői kockázatkezelésükkel jelentősen mérsékelni tudják a  szállítói hitelezésből fakadó kiesésüket, amely így saját likviditásukat, így ezen keresztül kockázati megítélésüket is javítja - hívja fel a figyelmet Bagyura. Számukra is igaz, hogy mind a saját, mind a vevőik a gazdálkodási környezete gyorsan megváltozhat, amire hatékony megelőzéssel (folyamatos cégminősítés és változások figyelése), valamint a felmerülő nehézségekre adott gyors reakcióval  (például hatékony és gyors fellépés nem fizető partnerekkel szemben) lehet készülni.