Abban, hogy a változások átvészelésére és kezelésére, illetve az új helyzetekhez való fokozatos alkalmazkodásra - s így a strukturális törések elkerülésére – a nemzetgazdaságok hogyan vannak felkészülve jelentős szerepet játszik a rugalmasság. Ezen képességet nagyban meghatározza a vállalatok stratégiai beállítottsága, a vállalatvezetők mentalitása és az ország üzleti kultúrája is. Az RSM európai hálózatának közel 300 szakértője 14 országban vizsgálta a vállalkozások indításának és működtetésének körülményeit meghatározó gazdasági tényezőket, a vállalatok stratégiai döntéseit, és a vállalatvezetők attitűdjét, hogy feltérképezze, ezek milyen szerepet játszanak az országok gazdasági fejlődésében.
Noha 2014-ben a hivatalos adatoknál némiképp lassabb, 2015-ben pedig gyorsabb ütemű GDP növekedést várnak a szakértők, a növekedés mellett nem számítanak a munkanélküliség jelentős csökkenésére, ami strukturális munkaerőhiányra utalhat. A növekedés motorját ugyanakkor mindenütt inkább a lakossági fogyasztás növekedésében látják. „A felmérés első fázisának eredményeképpen elmondható, hogy a magasabb szintű gazdasági rugalmassághoz proaktív, ugyanakkor kockázattudatos vállalatvezetőkre, nagyobb arányú agresszív stratégiájú és nemzetközi piacokra törő aktív vállalatra, hatékony politikai intézményekre és modernebb vállalati szervezeti kultúrára van szükség a szakértők véleménye szerint”- összegezte Kalocsai Zsolt, az RSM DTM elnök-vezérigazgatója az RSM európai kutatásának megállapításait.
A nemzetek között egyértelmű különbségek rajzolódnak ki a vállalatvezetők gondolkodásmódja terén. Míg a német és az osztrák vállalatvezetők kockázatkerülőbbek, addig a lengyel vezetők kockázatkedvelőbbek az átlagosnál. Európai szinten a vállalatvezetők proaktivitási szintje közepesnek értékelhető. A nyerő vállalatvezetői attitűdben egyszerre kell jelen lennie a kockázatvállalási képességnek, a proaktivitásnak és a hatáskörök és felelősségek delegálásának is.
Az elemzés tanúsága szerint a vállalkozások növekedésorientáltsága terén meghatározó, hogy egy vállalat hazai vagy nemzetközi piacokon van jelen. Az RSM szakértői úgy látják, hogy a nemzetközi szinten aktív vállalkozások között többen választják az agresszív – a növekedés mellett elkötelezett – stratégiát, mint a defenzívet, a hazai piacra fókuszáló cégek általában kevésbé agresszívak. A nemzeti piacra koncentráló cégek emellett kevésbé diverzifikálják termékeiket, és kevésbé használják ki a méretgazdaságosság kínálta lehetőségeket, mint az agresszív, nemzetközi szinten is aktív vállalatok. A nemzetközi piacon lévő vállalatok több erőforrást fordítanak kutatás-fejlesztésre is, mint a kizárólag a saját, hazai piacukra fókuszáló társaik.
Az üzleti kultúra szerint négy csoport körvonalazható
Az európai országok üzleti kultúrájuk – amely társadalmi, foglalkoztatási, szervezeti kultúra, politikai és pénzügyi környezeti tényezőkből állt össze – alapján négy csoportba sorolhatók. „Minden ország más előnyökre építhet, más a belső gazdasági állapota, és más-más megoldandó problémákkal szembesül, de az egyértelmű, hogy az üzleti rugalmasság független az európai integráció – jelentsen az euró-övezeti, vagy EU tagságot – mértékétől” - emelte ki Kalocsai Zsolt. Az üzleti kultúra enyhén korrelál a GDP nagyságával, s az euró krízis országai e terén is gyengébben teljesítenek. A cégek intézményi kultúrája és a makrogazdasági, politikai környezet kölcsönösen függenek egymástól.
A magyar vállalatvezetők proaktivitása és kockázattudatossága az RSM szakértői szerint nagyjából megegyezik az európai átlaggal. Az egyetlen terület, ahol a számok eltérést mutattak, a kezdeményezőkészség. Míg a kutatás eredménye szerint az európai vállalatvezetők csupán 30 százalékára jellemző, hogy inkább reagálnak a versenytársak tevékenységére és ők maguk nem kezdeményeznek, addig a magyar vállalatvezetőket 45 százalékos arányba ezen kategóriába sorolták a szakértők. (A vállalkozói hajlandóság is alacsony.)
A hazai-, illetve a nemzetközi fókuszú agresszív vállalatok összehasonlítása azt mutatja, hogy a hazai piacra koncentráló cégek jobban preferálják az ár meghatározó szerepét, mint a minőség szerepét. A nemzetközi szinten aktív vállalatok értékelése már nem olyan egyértelmű. Ennek egyik oka lehet, hogy a nemzetközi ellátási láncok – különösen az autóiparban – jelentősen függnek az áraktól és a minőségtől is.
A magyar üzleti kultúra elmarad az európai átlagtól, amelynek fő oka, hogy a magyar vállalkozások erősen változó szabályozással szembesülnek, magasak a bürokratikus terhek, és a szükségesnél komplikáltabb és kevésbé hatékony az adórendszer. Magyarország előnyei közé tartozik a minőségi oktatási rendszer, és a kvalifikált munkaerő elérhetősége. Az RSM szakértői szerint a magyar vállalkozások kevésbé hajlandóak külföldieket alkalmazni, mint európai társaik, ugyanakkor egyértelműen kirajzolódik, hogy szolgáltatásaikat idegen nyelveken is igyekeznek elérhetővé tenni.
