Tőkefinanszírozás: a macerás opció
Társaságok finanszírozásának elsődleges formája a tőkenyújtás, amikor is a tag vagy anyavállalat a társaság törzstőkéjéhez biztosít hozzájárulást. Az ilyen tőkeinjekció azonban cégjogilag több szempontból is macerás. Egyrészt maga a tőkejuttatás a társaság legfőbb szervének a döntéséhez, valamint cégbírósági bejegyzéshez kötött. Ennél is problematikusabb azonban, ha a tag az így juttatott tőkéjét ki kívánja vonni a társaságból. Ezt ugyanis csak tőkeleszállítás útján tudja megtenni, amelynek feltétele – a taggyűlési döntésen túlmenően - a cégközlönyben való többszöri közzététel és a hitelezőknek történő esetleges biztosítéknyújtás. Arról nem is beszélve, hogy a döntést követően legkorábban 4-5 hónappal tud a tulajdonos a pénzéhez hozzájutni. Ez pedig sokakat előre elrettent a tőkeinjekciótól.
Tagi kölcsön – de mennyiért is?
„Nem hiába terjedt el vállalkozási körben a tagi kölcsön – ez ugyanis a finanszírozás nyújtásának egyik legegyszerűbb és legrugalmasabb módja” – magyarázza Gondi Anilla, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője. Sok esetben formális kölcsönszerződés sem kerül aláírásra a tag és a társaság között, hanem pusztán a pénz átutalása létrehozza a kölcsönt. Nem okoz gondot a kölcsön visszafizetése sem – arra lényegében bármikor, komoly dokumentáció nélkül, akár részben, akár teljes összegben sor kerülhet.
A tagi kölcsön régóta ismert problémáját a kamat mértéke jelenti. A legtöbben kamatmentesen szeretnének társaságuknak kölcsönt nyújtani, márpedig a transzferár-szabályok alapján piaci kamatot kell kikötniük úgy, hogy abba az adóhatóság ne kössön bele. Ez pedig a többletadminisztráción túlmenően adózási kockázatot is hárít a tagi kölcsön szereplőire.
Amikor terhessé válik a tagi kölcsön
A tagi kölcsönök árnyoldalával azonban leginkább akkor találkoznak a vállalkozások, amikor működésüket be kívánják fejezni. Nem egy vállalkozás fordul be a végső finisbe úgy, hogy anyavállalata vagy tagja felé kölcsöntartozása áll fenn. Ilyenkor kezdődnek az igazi komplikációk. A tag elengedheti ugyan ezt a követelést, ez azonban a finanszírozott társaságnál nyereséget és adóalapot képez. Ezt az sem tudja kompenzálni, ha a társaság az előző években esetleg veszteséges volt, mert ez a veszteség csak korlátozott mértékben vonható le az elengedésből származó nyereségből. Itt tehát adófizetési kötelezettség keletkezik.
Kézenfekvő dolognak tűnik a végelszámolást megelőzően a tagi kölcsönt a társaságba „beapportálni”. Ezáltal a kölcsön kötelezettjévé és kedvezményezettjévé ugyanaz a személy válik és a kölcsön megszűnik. Azonban ezt a megoldást az adóhatóság nem egy esetben minősítette át tartozáselengedésnek és alkalmazta a fenti adókonzekvenciát. Ráadásul a bíróságok a legtöbb esetben igazat is adtak az adóhatóságnak.
„Egy pár hete megjelent kúriai ítélet azonban még tovább csökkenti a mozgásteret végelszámolás esetén” – mutat rá az ügyvéd. „Élelmes adózók kitalálták, hogy ha már a követelés apportálása nem járható út, akkor az ügyletet pénzügyileg megfuttatják: a tulajdonos készpénzzel tőkét emel a cégben, ebből a készpénzből a cég a tulajdonos felé a tagi kölcsönt visszafizeti és a kör bezárult”.
Volna … Egy pár hete megjelent kúriai döntés ugyanis kifejti, hogy tőkeemelést kizárólag a társaság további, folyamatos működése érdekében lehet nyújtani. Abban az esetben, ha a tőkésített társaságot utólag végelszámolják, úgy a tőkenyújtás célja nem lehet a további működés biztosítása. Egy ilyen tőkeemelés ezért, a bíróság döntése szerint, követeléselengedést leplez és a követeléselengedés fent említett szabályai alapján adóköteles. Innentől kezdve lényegében ellehetetlenül a tagi kölcsönök kipucolása egy végelszámolás előtti helyzetben. Hacsak valaki nem akar adót fizetni.
Van reménysugár: a pótbefizetés
Mielőtt végleg feladnánk, hogy társaságunkat egyszerűen és könnyen finanszírozzuk, érdemes a Ptk. jövő január elsejétől hatályba lépő új módosításait böngészni. Ezek ugyanis több tekintetben kiterjesztik a pótbefizetés lehetőségét: egyrészt a jövőben már zrt-nél is előírható a pótbefizetési kötelezettség, másrészt megszűnik az a kritérium, hogy a pótbefizetést vissza kell fizetni, ha az nem szükséges a veszteség pótlásához. Ráadásul, egyszemélyes társaságnál a pótbefizetés adminisztratív feltételei is végtelenül leegyszerűsödnek.
„Pótbefizetés innentől kezdve viszonylag rugalmasan nyújtható, arról nem is beszélve, hogy a társaságok társasági szerződéseikben a jogszabály által nyújtott keretfeltételektől akár el is térhetnek. A pótbefizetésre nem kell kamatot előírni, annak visszaszolgáltatása flexibilissé tehető, ráadásul végelszámolásnál sem kérdezi meg senki, hogy mit keres a pótbefizetés a finanszírozott társaság mérlegében. Nem lenne meglepő, ha hamarosan a tagi kölcsönöket széleskörben felváltaná a pótbefizetés” – foglalja össze a Jalsovszky szakértője.
