A fejlett világban csendes forradalom zajlik. Több millió vevőt kiszolgáló világcégek „egyedi” termékeket produkálnak. A fejlettebb országokban élők olyan személyhívót vásárolhatnak, amelyet az általuk megadott paraméterek szerint gyártanak le - 29 millió(!) változatban. A rászorulók multivitamin-kapszulát rendelhetnek, amelyet egyetlenegy beküldött hajszáluk alapján(!) állítanak össze, s amely pontosan a szervezetük megkövetelte vitaminokat tartalmazza.
De nemcsak a termék változik, hanem valamennyi közgazdasági összefüggés is körülötte. Számos, az inteneten keresztül üzletelő irodaszer-ellátó cég például „egyéni” árakat ajánl fel az egyes vevők számára. Az árakat a vevő keresleti görbéjéhez szabja, amelyet a bejelentkező adatai alapján becsül meg. A világháló változásokat hoz a businesss to business ügyletekben is. Elég a Három Nagy (General Motors, Ford, DaimlerChrysler) által útnak indított elektronikus alkatrész- és részegység-kereskedelmi rendszerre utalunk. A beszállítók ebben a rendszerben fordított aukción nyomják az árakat a padlóig. A dolog súlyát mutatja a tranzakciók teljes volumene, amely hozzávetőleg 750 milliárd(!) dollár.
Az új termelési rendszer - mint a fenti példák is mutatják - nem abban különbözik a régitől, hogy többet vagy hatékonyabban termel, mint korábban. A lényeg az, hogy az új gazdaságban más módon termelnek és kereskednek, mint a régi időkben. A termelés materiális elemei háttérbe szorulnak, a szellem, az ész, az ötlet, az információ válik meghatározóvá. Tévedés lenne azt hinni, hogy csupán arról van szó, hogy egyik erőforrás helyett most egy másik kerül főszerepbe. Nem másik, hanem merőben más. A klasszikus materiális erőforrások: a föld, a tőke, a munka szűkösen álltak rendelkezésre. Az információval, a tudással kapcsolatban azonban nem a szűkösség és az osztozkodás-marakodás a fő gond. Az információt az ember nem veszíti el azáltal, hogy átadja másnak. Az alapvető kérdés a megértés és a megosztás.
Miközben a gazdaságban szemmel láthatóan a virtuális erőforrások veszik át a terepet, a közgazdaságtan legfontosabb felismerései és iskolákban tanított tételei még mindig alapvetően a fizikai termelésre vonatkoznak. Ahogyan a Nobel-díjas gazdaságtörténész, Douglass C. North megjegyzi, „a szakma a gazdaság mögött kullog, sokkal inkább, mint ahogyan kellene. Bizonyos mértékig olyan gazdaságfelfogásba … vagyunk belegabalyodva, amely valamikor a század első harmadában fejlődött ki”.
A közgazdaságtan akkor tehetné magát hasznossá, ha nem a materiális gazdaságról kialakított tételeit cizellálná még tovább, hanem - fejest ugorva az ismeretlenbe - a tudás, a megértés világát próbálná meg modellezni. Vannak már biztató kísérletek. A kognitív (azaz a gondolkodással, a megértéssel foglalkozó) elmélet lassan megfertőzi a legkeményebb közgazdászkoponyákat is. Ma már nem igazán hat az újdonság erejével, ha a tanulás, a tudás, a szellem egy közgazdasági dolgozat tárgya.
Csakhogy abban a mértékben, ahogyan e felé a tárgy felé fordulunk, szakítanunk kell a közgazdász-fennhéjázással. Búcsút kell mondanunk annak a mentalitásnak, amely a világot a kétszerkettő logikájával közelíti meg. Meglehet, a materiális világban a kétszer kettő mindig négy, a tudás, az információk világában a dolgok sokkal bizonytalanabbak Az ismert mondás szerint: „Ha önnek van egy almája, és nekem is van egy almám, és kicseréljük, mindkettőnknek továbbra is egy-egy almája lesz. De ha önnek van egy ötlete, és nekem is van egy ötletem, és kicseréljük, akkor mindkettőnknek két-két ötlete lesz.” Zavarba ejtő, de 1 + 1 akár 4 is lehet.

Szabó Katalin


2000. október