Egy ATM üzemeltetése akár veszteséges is lehet, ha a forgalma és a használatáért beszedett díjak nem fedezik az üzemeltetés ‒ helybérlet, pénzszállítás, áram, internet, karbantartás stb. ‒ költségeit. Ennek megfelelően a bankok saját érdekükben az utóbbi években racionalizálták ATM-hálózatukat, és természetesen azokat az egységeket számolták fel, amelyek üzemeltetése a leginkább gazdaságtalan ‒ ismertette a helyzetet Hegedüs Tamás, a Helix Consulting Kft. lokációanalízissel és -optimalizációval foglalkozó Insight üzletágának vezetője. A folyamat miatt egyes területeken az ott élőknek egyre többet kell utazniuk, amikor készpénzre van szükségük. Ráadásul a bankautomaták penetrációja gyakran éppen ott csökkent, ahol a kártyaelfogadóhelyek száma is alacsony.
A fenti helyzetben a saját szempontjából minden szereplőnek igaza van. A bank egy profitorientált vállalkozás, ügyfelei ugyanakkor joggal várják el a kényelmesebb ATM-hozzáférést, az MNB pedig a lakossági érdekeket képviselve igyekszik ezt a saját eszközeivel kikényszeríteni. A helyzet valóban érett a változtatásra, ugyanis a hazai járások között akár tízszeres különbség is lehet a 10 ezer főre jutó bankjegykiadó automaták számában. Ezek legsűrűbben egyébként a siófoki és a keszthelyi járásban lettek telepítve. Előbbin 9,9, míg utóbbin 8,8 ATM jut 10 ezer lakosra. A megfejtés egyszerű ‒ mutatott rá a szakember ‒, ugyanis mindkét térség turistaforgalma jelentős, miközben állandó lakosságszámuk területükhöz képest nem olyan magas. Mivel az ATM-ek üzemeltetőinek kifejezetten előnyös, ha más bankhoz, még inkább külföldi bankhoz tartozó kártyával használják az egységet, ezért itt sűrűn telepítik ezeket.
