Suratmen Mosman malajziai gazdálkodó olyan dilemmával néz szembe, amely azzal fenyeget, hogy felhajtja a világszerte több milliárd fogyasztó számára elengedhetetlen növényi olaj árát. Kuala Lumpurtól 300 km-re délre fekvő ültetvényén az öregedő fák kevesebb gyümölcsöt teremnek, de a 85 éves férfi halogatja a lecserélésüket, mivel nem akar bevételkiesést elszenvedni. Három-öt év, amíg az új fák elkezdenének termést hozni, és további évek, amíg elérik a csúcstermést. Az újratelepítést ösztönző állami támogatások már nem olyan magasak, mint régen voltak, és el kell tartania a családját.

A pálmaolajat főként étolajként, de sütemények, kozmetikumok és tisztítószerek készítéséhez is használják. A világ növényi olajkészletének több mint felét teszi ki, és a nyerstermék 85 százaléka Malajziából és Indonéziából származik.

Az évtizedekig tartó szárnyaló termelés után a piac most fordulóponthoz ért, mivel a két termelő együttes exportja várhatóan meredeken csökkenni fog. A termelés mennyisége stagnál, miközben Indonézia egyre több pálmaolajat fordít biodízelgyártásra.

A Suratmenhez hasonló kisgazdák által üzemeltetett ültetvények rosszabb állapotban lehetnek, mint korábban gondolták, mivel az elöregedő és alacsonyabb hozamú fákat nem pótolják, ami tovább fokozza a hanyatlást. A kisgazdák Malajzia és Indonézia ültetvényeinek 40 százalékát birtokolják, így létfontosságú szerepet játszanak az ellátási láncban.