A bankok kínálják a különböző hiteleket, míg a lízingcégek általában a pénzügyi lízinget és az operatív lízinget. A pénzügyi lízing és a banki hitelek között az ügyfél szempontjából nincs lényegi különbség, mivel mindkét esetben már a kezdő részlet (önrész) megfizetése után használatba vehető a lízingelt gépjármű, ingatlan esetleg munkagép. A különbség mindössze annyi, hogy míg pénzügyi lízing esetében a hitelező a lízingdíjak megfizetése után maradványértéket határoz(hat) meg, és csak ezek megfizetése után száll végleg a lízingbe vevő tulajdonába az autó, addig hitel esetében illetve részletfizetéskor a törlesztőrészletek megfizetése után kerül a hitelfelvevő tulajdonába a gépkocsi, illetve az eszköz. Abban szintén nincs már különbség a kétféle konstrukció között, hogy amíg a szerződés él, addig a finanszírozók – gépjármű-finanszírozás esetén – a jármű forgalmi engedélyébe az érvényben lévő szabályozás alapján tulajdonosként szerepelnek, míg a gépjármű használója üzembentartóként kerül bejegyzésre.

Operatívan
Ami az operatív lízinget illeti: ebben az esetben a finanszírozó az induló bérleti díj megfizetése után havi bérleti díjat számol fel a tulajdonában lévő gépjármű, eszköz, vagy ingatlan után. Gépjármű operatív lízingelése esetén a forgalmi engedélybe általában a lízingbevevő egyáltalán nem kerül be, s a futamidő végén a bérbevevő hivatalosan nem szerezhet tulajdonjogot a bérelt eszközön. A gyakorlatban azonban az a jellemző, hogy már a bérleti szerződés megkötésekor aláírnak a felek egy majdani vételi jogot biztosító szerződést is, amelyben a bérbeadó vállalja, hogy amennyiben a bérbevevő maradéktalanul megfizeti a bérleti díjakat, akkor a szerződés tárgyát képező eszközt az ő általa kijelölt harmadik személy maradványértéken megvásárolhatja. Van a tulajdonba kerülésnek egy másik lehetősége is: amikor a bérbeadó a gépjármű-kereskedővel (!) köt egy visszavásárlási szerződést, mely szerint a bérlet futamidejének lejártával a kereskedő előre meghatározott összegért visszavásárolja a gépjárművet. A kereskedő pedig a bérbevevővel köt egy olyan szerződést, hogy az csakis az ő számára értékesítheti a járművet, szintén előre meghatározott összegért.

Nincs külön fedezet
A bankok és a lízingcégek jellemzően nem kérnek a lízingelt autón, ingatlanon kívül egyéb, külön fedezetet, de a termelőeszközök lízingelése esetében elég gyakran kikötnek kezest, adóstársat, jelzálogfedezetet. Gépjármű-finanszírozás esetén külön fedezetnek számít a teljes körű Casco-biztosítás is. Mivel azonban a biztosítás díját természetesen a hitelfelvevőnek kell fizetnie, gyakran előfordul, hogy a díj befizetésének az elmaradása miatt a lízingszerződést is felmondja a finanszírozó társaság.

Nem beszéltünk még róla, de érdemes megemlíteni azt a szolgáltatást, amikor a bank vagy jellemzőbben a lízingcég flottafinanszírozást vállal. Ez általában azt jelenti, hogy a havi törlesztő részletek megfizetésével a hitelt nyújtó vállalja a szervizelés költségeit, valamint a biztosítás díját is. A havi törlesztő részletek természetesen lényegesen magasabbak, mint a hagyományos finanszírozási formák esetében.

Devizaalapon
Végül, de nem utolsó sorban: közel három éve van jelen a lízingfinanszírozás hazai piacán az úgynevezett devizaalapú pénzügyi lízing. A konstrukció lényege, hogy a forinttartozást valamely külföldi valutára, általában euróra számolják át, majd ehhez rendelik hozzá a változó kamatot, mely általában a Euribor változásának függvénye. Az aktuális lízingdíj-fizetést a lízingelő cég eladási árfolyamon forintra számolja át, így a lízingügyletben a lízingbe vevő árfolyamkockázattal néz szembe. A forint leértékelési ütemének csökkenésével azonban az árfolyamkockázat egyre kisebb.

Ferenczi Réka