A találkozók jelentőségét húzza alá, hogy Magyarország, Ausztria ötödik legfontosabb exportpiaca, míg az import szempontjából a hetedik volt a múlt esztendőben, s magyar szempontból Ausztria mind az export, mind az import tekintetében a második legfontosabb ország. Mint Parragh úr a találkozót követő sajtótájékoztatón elmondta, az elmúlt tíz évben kivitelünk ötszörösére nőtt, míg nyugati szomszédunk négyszeresére tudta növelni a felénk irányuló exportját. Mindkét kamarai vezető elégedettségének adott hangot a külkereskedelem dinamikáját illetően. A magyar kamarai elnök beszámolt arról is, hogy Leitl úrral megtárgyalták az EU-csatlakozással kapcsolatos nézeteiket, különös tekintettel a munkaerő-áramlás várható fejleményeire, s kicserélték tapasztalataikat a lobbizással kapcsolatban is. Leitl úr bejelentette, hogy egy amerikai–osztrák közös projekt keretében, mintegy 600 millió dolláros beruházást terveznek Hegyeshalom körzetében, amely szállodák és játékkaszinó építésében testesülne meg.

Újságírói kérdésre Leitl úr elmondta, hogy a csatlakozás után, várhatóan a németországinál – ami 5-6000-es kvótát tervez – nagyobb keretszámban gondolkodnak, a befogadható magyar munkaerőt illetően. Parragh úr pedig annyit fűzött az elhangzottakhoz, hogy immár természetes folyamatnak tekinthető a munkaerő drágulása, sőt vállalt stratégia, hogy a hozzáadott értéket kell növelni, ami a képzett munkaerő részvételével és a kutatások „beforgatásával” érhető el. Ami a kötelező tagságot illeti, Leitl úr úgy ítélte meg, hogy ennek révén Ausztriában a kamara „jelentős belpolitikai tényező” lett, s erősen hozzájárult az utóbbi évek „osztrák sikertörténetéhez”. Parragh úr szerint az idő rövidsége és kommunikációs problémák okán, a magyar kamarák nem tudták teljességgel elfogadtatni magukat a vállalkozásokkal, de azért a jelenlegi 45 000 tag a hazai GDP kétharmadát adja, tehát a MKIK mindenképp legitim szervezetnek tekinthető. Az MKIK elnöke egyben kifejtette, hogy a közeli jövőben egy három pilléren nyugvó szervezeti stratégiát kíván megvalósítani, melynek eredményeként intézményesített párbeszéd valósulna meg az illetékes minisztériumokkal, valamint erős területi és országos szervezet jön létre, s „láthatóvá válik” majd minden hazai vállalkozás, ha másként nem, legalább a „regisztráció szintjén”.