A vélelmezett értékesítő fogalma az elektronikus kereskedelem új áfa szabályai nyomán került bevezetésre Azokat az online platformokat, webáruházakat, amelyek csupán összekötik a fogyasztókat a termékeket eladásra kínáló vállalkozásokkal (azaz nem vesznek és nem adnak el terméket), bizonyos esetekben mégis úgy kell tekinteni, mint amelyek a termék beszerzői és értékesítői is egyben.
Mindez azt jelenti, hogy ezeknek a platformoknak áfafizetés szempontjából ugyanúgy kell eljárniuk, mintha a termék valódi értékesítői lennének, azaz ők lesznek az áfafizetésre kötelezettek az értékesítés során. Ennek teljesítéséhez azonban olyan adatok is szükségesek, amelyek nagyrészt vagy kizárólag a termékeket eladásra kínáló vállalkozások birtokában vannak meg (pl. termék feladáskori helye, értékesített termék jellege stb.).
„Mivel előfordulhat, hogy a termékeket eladásra kínáló vállalkozások helytelen adatokat közölnek a vélelmezett értékesítővel, megtörténhet az az eset, hogy az internetes platformok jóhiszemű eljárásuk ellenére is helytelenül vallják be és fizetik meg az áfát” – emelte ki dr. Bohus Gergely, a Deloitte adóosztályának tanácsadója.
Felmerül tehát a kérdés, hogy amennyiben a helytelenül megadott adatok miatt kevesebb áfa kerül megfizetésre a költségvetésbe, akkor az adóhatóság ezt az adóhiányt kitől kérheti számon.
„Amennyiben az online platform nem tudta vagy ésszerűen elvárható módon nem tudhatta, hogy a termék eladójától kapott információ helytelen, továbbá a helyes információk megszerzése érdekében megtette az elvárható lépéseket, akkor nem kötelezhető az esetleges adóhiány, valamint bírságok megfizetésére. Az elvárható magatartás teljesítését azonban az online platformnak kell bizonyítania, ami nem lesz egyszerű, tekintettel arra is, hogy még nincs kialakult joggyakorlat” - hangsúlyozta dr. Aracsi Bernadett, a Deloitte magyarországi Kiskereskedelmi-Élelmiszeripari tanácsadó csoportjának menedzsere.
Fontos továbbá, hogy az új szabályok szerint vannak olyan esetek, amikor a platformok nem minősülnek ugyan vélelmezett értékesítőnek (azaz nem keletkezik áfakötelezettségük az elektronikus felületükön lebonyolított értékesítés után), azonban részletes nyilvántartási kötelezettség terheli őket. Ilyen például, ha a terméket eladásra kínáló vállalkozás az EU területén van és a termék is az EU területén található. Hasonló helyzetbe kerül a platform, ha 150 eurónál (kb. 52 ezer forintnál) nagyobb értékű, EU-n kívülről EU-n belülre történő termékbehozatal során köti össze az eladót és a vevőt, vagy ha valamilyen szolgáltatásnyújtás során (például szállásközvetítés) biztosít felületet a feleknek.
A fenti webáruházakat, internetes platformokat üzemeltető vállalkozások például 10 évig kötelesek megőrizni többek között a szolgáltatást ténylegesen nyújtó adóalany, valamint a termékeket ténylegesen értékesítésre kínáló adóalany nevére, címére, az általuk nyújtott szolgáltatás vagy értékesített termék leírására, értékére vonatkozó adatokat.
Így azoknál a platformoknál, ahol többféle ügylet is előfordul – például 150 eurós összeghatárt el nem érő és afeletti értékű import is bonyolódhat – esetről esetre kell minősíteni, hogy felmerül-e áfakötelezettség, vagy nyilvántartási kötelezettséggel kell számolni, illetve hogy utóbbi esetben milyen adatokra van szükség.
Annak ellenére tehát, hogy az új e-kereskedelmi szabályozás számos egyszerűsítést hozott adminisztrációs szempontból az online piactereknek (illetve az olyan webáruházaknak, amelyek egyes esetekben csak felületet biztosítanak a termék eladója és vevője számára), továbbra is számos buktatóra kell figyelniük ahhoz, hogy ne fussanak bele adóhiányba és bírságba.
