– Mivel magyarázható, hogy a három százalékkal megnövelt, 12,5 százalékos jegybanki alapkamat mellett a bankok a betéti és hitelkamataikat átlagosan csak 2,2-2,3 százalékkal emelték? Igaz, hogy a túlnyomó többségük azonnal akciókat hirdetett, természetesen óvatosan, a rövid távra lekötött betétekre vonatkozóan.
– A betéti kamatok is erôteljesen igazodnak a piachoz, aminek egyetlen magyarázata van: az elmúlt másfél évben a bankok jelentôsen növelték hitelezési aktivitásukat, elsôsorban a lakáspiacon. De igaz ez a fogyasztási hitelek és a gépkocsilízing piacára is. Egyre magasabb szintû és mértékû refinanszírozásra van szükségük a bankoknak, amelyhez feltétlenül szükséges a növekvô lakossági megtakarítás. A hitelezési piac erôsödése viszont éppen a lakosság megtakarítási hajlandósága ellen hat. A lakáshiteleket felvevôk ugyanis korábbi betéteikbôl fedezik a saját erôt, másrészt a hitelek havi törlesztôrészletei is a megtakarítások rovására fizetôdnek vissza. Tehát a betétgyûjtés piacán a bankok közötti verseny erôteljesen megélénkült.

– S miért nem három- vagy ennél több százalékos volt az átlagos betétikamat-emelés?
– Már a jegybanki alapkamat-emelés elôtt is jelentôs mértékû betétikamat-növekedés következett be. Ezért, egy eleve felülárazott betéti piacon, a reális betéti kamatokat vették alapul a bankok az emelés mértékének meghatározásakor. Azt gondolom, hogy a bankok még hagytak egy kis tartalékot is arra az esetre, ha január–februárban esetleg élesedne a kamatverseny. De igazából mindannyian abban bízunk, hogy egy átmeneti idôszak után, az év elsô felében a jegybank rákényszerül a kamatcsökkentésre. A betéti kamatok szintjét, fôként a lekötött betétek esetében, azonban nem lehet azonnal, drasztikusan visszavenni. Tehát ezzel a kockázattal is számolni kell. A hitelek kamatainak emelkedése sem érte el a háromszázalékos szintet, ott is csak két, illetve két és fél százalékot tudtak a bankok érvényesíteni.

– Ön szerint a magas kamatszint milyen hatással lesz a gazdaságra?
– A kamatszint, Európában szinte egyedülállóan, nagyon magas. Tartós fennmaradása egyértelmûen káros a magyar gazdaságra. Ezekkel a kamatszintekkel nem tudunk hosszú távon együtt élni. Rontja a vállalkozások versenyképességét, miközben azoknak az európai uniós piacon kell megfelelniük. Ellene van a beruházásoknak és a növekedésnek is. Csak átmeneti megoldásként fogadható el.

– A bankok, a lakáshitelezéseknek köszönhetôen, 2003-ban profitrekordokat értek el. Átlagosan több mint ötvenszázalékos eredménynövekedést könyvelhettek el a harmadik negyedévben az elôzô év hasonló idôszakához képest. Mekkora visszaesésre számítanak a lakáshitelek kamattámogatásának megnyirbálása miatt a bankszektorban?
– Nagyon nehéz elôre megjósolni, mekkora lesz a lakáshitelezés piaca. Én valójában nem látom drámainak a helyzetet. Valószínûleg az év elsô negyedévében a hitelezési igény jelentôsen megcsappan. Fôként az elôzô év végén tömeges méretekben elôrehozott lakásvásárlások miatt. Ha a jegybanki alapkamat csökkenni fog, automatikusan mérséklôdik majd az államilag támogatott hitelek kamata is. Hiszen a kamattámogatás a mindenkori állampapírok hozamához igazodik. Eleve túlzás volt, ami 2002–2003-ban a lakáshitelezésben történt. Praktikusan nulla lakáshitel-állomány körülbelül 900 milliárdossá duzzadt ezen idôszak alatt a bankokban. Ennek oka a tíz-húsz év alatt felgyülemlett, elhalasztott, tömeges igény gyors kielégítésében keresendô. A lakosságnak ugyanis nagyon régóta nem volt lehetôsége kedvezményes hiteleket felvenni, az infláció és a kamatok magas szintje sem kedvezett a fészekrakóknak. A tömeges igény szerintem kielégítôdött. Minden évben nem cserélnek lakást az emberek. Reálisnak az évi tíz-húsz százalékos növekedést tartom a lakáshitel-állományban. Akkora profit nincs, mert a legelején – a június elôtti lakáshitelek kedvezményén keresztül – a bankoknak magasabb volt a profitja. Már a 2003. júniusi lakáshitelezési feltételváltoztatásokkal erôsen csökkentették a bankok kamatrését. Az év végén bejelentett szigorítások körülbelül 60-70 bázisponttal, 0,6-0,7 százalékkal csökkentik tovább a bankok profitját. De azt gondolom, hogy a lakáshitelezés továbbra is meghatározó üzletága lesz a bankoknak. Az elsô negyedév stagnálása után tavasztól újra beindul az üzlet.

– A lakáshitelezést a bankok, elegendô betétállomány híján, külföldi hitelekbôl is refinanszírozzák. A betét–hitel olló erôsen kinyílt. A külföldrôl felvett hitelekre nagyobb szükség lesz?
– Nem lehet teljes mértékben külföldrôl finanszírozni a bankok aktivitásnövekedését. A nyitott pozíciót nem engedheti meg magának egyetlen bank sem. Nagyon fontos, hogy a forinthitelek mögött zömmel forintmegtakarítások, a devizahitelek mögött pedig devizamegtakarítások legyenek. Ha a betétállományok csökkenésének és a hitelállomány növekedésének ekkora ütemû tendenciája folytatódik, a bankoknak nem lesz más eszköze, mint a külföldrôl való refinanszírozás, vállalva ezzel az árfolyamkockázatot. Vagy visszafogják hitelezési aktivitásukat. A magas betéti kamat biztosíték arra, hogy a megtakarítási hajlandóság növekszik.

– A 12,5 százalékos jegybanki alapkamat mellett igen magas, hatszázalékos reálkamat a világon egyedülálló. Ez is jó a betéteseknek.
– A vállalkozók viszont tönkremennek. S magukkal rántják a potenciális betéteseket is, akikbôl munkanélküli lesz. Rossz tehát a végeredmény.

– Mennyi manapság a betéti és a hitelkamatok közötti kamatrés? Személyi kölcsönök esetében harminc, áruhitelek esetében negyven százalék körüli, igen magas hitelkamatokat is felszámolnak a bankok.
– Én nem így látom. Az átlagos banki kamatrés három százalék. Ebbôl fedezik a bankok a teljes üzemeltetési költséget és a kockázatot is. Összehasonlítva a közép-európai térséggel, Magyarországon a legkisebb a kamatrés. A németekénél csak 0,3-0,5 százalékkal magasabb. Magas az áruhitelezés, nem vitás. Ennek magyarázata, hogy nagy kockázatú hitelezési formáról van szó, és a szükséges ellenôrzési rendszerek, hitelminôsítési és hitelregisztrációs intézmények nem alakultak ki. De a lakosság választhat más finanszírozási lehetôségek között is, hiszen van hitelkártya, folyószámlahitel, számlához kapcsolódó személyi kölcsön. A vállalkozói hitelek esetében azonban az átlagnál alacsonyabb, maximum két százalék a kamatrés. A lakossági hiteleknél magasabb, de öt százaléknál feljebb nem megy azon a piacon sem.

– Deviza- vagy forinthitel felvételét javasolná a vállalkozásoknak a jelen pénzpiaci feltételek mellett?
– Meg kell nézni, mekkora a kamatkülönbözete a deviza- és a forinthitelnek. A kamatkülönbözetet össze kell hasonlítani az árfolyammozgással. A forint az elmúlt év végén 3-4 százalékkal gyengült, de még mindig maradt 6-8 százalék kamatkülönbözet a devizahitel javára. Természetesen a forint gyengülése elôtt kevesebb volt a törlesztôrészlete a devizahitelnek, de még mindig kevesebb, mint ha forintban vette volna fel. Mérlegelni kell, fog-e még a forint 5-10 százalékot gyengülni. Ez a kockázat benne van a devizahitel felvételében.

– A bankok esetleg a devizahitelezést fogják preferálni?
– Amíg ilyen magasak a forinthitelek kamatai, a megtakarításokat forintban kell elhelyezni, a hiteleket pedig devizában felvenni. Én személy szerint azonban nagyon bízom abban, hogy a 2004-es költségvetési elôirányzatokat a kormány keményen betartja. A magyar gazdaság 2003-as teljesítményei, a gazdasági mutatók valóban gyengék voltak. Szigorú költségvetési év elé nézünk. Ha a kormány képes a költségvetést már az elsô negyedévben betartatni, az azonnal és egyértelmûen a magyar gazdaság iránti bizalom növekedésével, abból következôen a forint erôsödésével és természetesen kamatcsökkenéssel fog együtt járni. Ez az egyetlen esélyünk, hogy tartani tudjuk a 2008-as csatlakozást az euróövezethez, és vállalkozá-saink versenyképesek maradjanak. A forint árfolyamváltozása szerintem túldramatizált, mivel deklaráltan olyan árfolyamrendszert mûködtetünk, amelyben plusz-mínusz tizenöt százalékos a mozgás. Amióta ezt az árfolyamrendszert bevezettük, a forint egyszer sem volt még a középárfolyamon sem. A leggyengébb pozíciójában is plusz három százalékot ért el. Miért éljük meg drámaian, ha az általunk meghirdetett folyosón belül mozog a forint? A dollár az elmúlt két évben harminc százalékot gyengült. Az eurónak 20-22 százalékos mozgása volt a dollárhoz viszonyítva. Az 5-10 százalékos gyengülésnek elméletileg nem szabad nagy jelentôséget adni, amikor harmincszázalékos a mozgástér. Hiszem, hogy a mostaninál gyengébb forinttal nem kell számolnunk. Hiszen a 2004-es költségvetéssel a kormány egyértelmûen megüzente: nagyon következetes és szigorú, és minden, akár népszerûtlen intézkedésre is képes – lásd lakáshitelezés – annak érdekében, hogy a magyar gazdaság iránti bizalom erôsödjék.

Megjelent a Piac és Profit 2004. januári számában