A fejlett demokratikus jogállamok politikai rendszerének szerves részei a szakszervezetek, amelyek programjaikkal, állásfoglalásaikkal befolyásolják, korrigálják a komplex társadalompolitikai programot megfogalmazó és megvalósítani kívánó pártok, illetve kormányok politikáját, döntéseit. Az érdemi szociális párbeszéd, a hatékonyan működő munkaügyi kapcsolatok – amelynek szerves részét képezik a kollektív tárgyalások – hozzájárulnak a demokratikus jogállami működéshez, részei a fékek és ellensúlyok átfogó rendszerének.

Ezzel szemben hazánkban az elmúlt időszakban egy olyan kormányzati gyakorlat érvényesült, amely nem törekedett az érdek-aggregációra. A kormány a közpolitika formálását és a jogalkotást a saját belügyének tekintette és nem ismerte el, hogy az érdekegyeztetés segítségével javítható az intézkedések minősége és társadalmi elfogadottsága. Emellett számos intézkedéssel korlátozta a szakszervezeti, munkavállalói érdekérvényesítés lehetőségeit. Mindez nemcsak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az Európai Szociális Karta normáinak megsértését jelentette, hanem az Európai Unióval is tartós feszültség forrásává vált: az Európai Bizottság országjelentései évek óta következetesen bírálják a hazai szociális párbeszéd rendszerét, és annak megerősítését sürgetik. Ezért a szakszervezeti konföderációk a demokratikus jogállami működés kialakítása során elengedhetetlennek tartják az alábbiakat:

§ az érdekegyeztetés alkotmányos alapjainak megteremtését, az állam ezzel kapcsolatos alapvető kötelezettségeinek beemelését az új alkotmányba;