A Mükiszolg (és Reokorr) Kft. egyetlenegy esztendőt "vállal", az 1998-ast, azt, amikor már egy cég is érezhette a Bokros-csomag csúszó árfolyamának szerencsés hatását. A kereskedő és a szolgáltató üzletágból álló vállalkozás vezetője, Hirschberg Attila mégsem a legutóbbi idők szabályozásában látja cége növekedésének, fejlődésének az akadályait.

- Évről évre drágábbakká válunk mi is, az üzleti szféra többi szereplője is, nőnek a költségeink, folyamatosan elkopik a versenyelőnyünk, s már nem a sógorok járnak át hozzánk olcsón enni, hanem a magyarok járnak át Ausztriába, mert ott nem drágultak a termékek és szolgáltatások úgy, mint itt - egyszerűsíti le a magyar gazdaság "magyarázását" Hirschberg Attila. - Éppen akkor, amikor végre 270 forint lett az euró, meg kellett emelni az árainkat. De külföldi partnereinket nyugtatgattuk, a drágítást a hazai üzletfeleink érzékelik csak. Tévedünk, nem sokkal később már 250 forint körül volt az euró. Vagyis először elkezdi elveszíteni a piacait a magyar termék külföldön, majd a külföldi termék árban megveri Magyarországon is a magyar portékát, idővel pedig visszahat a piacvesztés a cégre: kevesebb lesz a munkája.

Nem segítség, környezet kell

Hirschberg Attila szerint az még rendben van, hogy szükség van megszorításokra. Az már nem jó "válasz", hogy az állam spórol, megpróbálja lefaragni a költségeit, de semmi olyat nem csinál, ami a gazdaságot élénkítheti.

A Mükiszolg tulajdonosának sarkos véleménye azonban több mint egy kurzus kárhoztatása. Nem segítséget kellene adnia az államnak, hanem megfelelő környezetet. A Széchenyi-terv is azért volt elhibázott, mert az állam jogot formált arra, hogy a beszedett adókat odaadja egyes vállalkozásoknak ahelyett, hogy közcélokat - útépítést, közműveket - finanszírozott volna belőle. Az üzleti szférának más dolga nem lehetne, mint az, hogy versenyezzen.

- Mindegy, hogy 2007-ben mi jön, milyen szabályok hogyan préselnek tovább, csak azt lehet tenni, hogy az ember megpróbál védekezni - érvel a kft. ügyvezetője. - A tizennyolc fős vállalkozásom 1998-ban ért a csúcsra, az azt követő hét szűk esztendő már kilenc. Évről évre faragunk le a költségeinkből, de csak fennmaradni tudunk, fejleszteni már nem. Vezetünk egy listát a megrendelőinkről. Magánstatisztikánk szerint a hat százalékuk fizet csak pontosan, a többi késik, szenved a körbetartozás miatt. Amikor volt a gazdaságban pénz, forgótőke, azaz 1998-ban, akkor nem is volt egymásnak tartozók láncolata. De azóta...

A cégvezető azonban mostanában tapasztalt valami olyasmit, amiről nem lehet iskolában tanulni, amire nem lehetett felkészülni. Januárban, mint megannyi más cég, a Mükiszolg is általában gazdasági mélypontot tapasztal, tavaszra elindul az üzleti pezsgés, a csúcs szeptemberben, októberben, novemberben, decemberben könyvelhető el. Csakhogy 2006-ban a szeptember-október a zavargások időszaka volt, olyannyira, hogy a Mükiszolg megrendelői is rendre határidőt módosítottak: várjuk meg, mi lesz itt.

- Lehet, hogy most csordult túl a pohár - jut el a "slusszpoénhoz" a kft. tulajdonosa -, más cégek tavaly, tavalyelőtt a költségek elől akartak más uniós országokba menekülni, én most estem gondolkodóba, de nagyon.#page#

Több a költség, mint a haszon?

A költségek továbbháríthatatlan növekedésével kénytelen évről évre megküzdeni Rozgonyi J. Sándor vállalkozása is. A sátoraljaújhelyi illetőségű, de Tokaj-Hegyalja három kitűnő térségében is saját telepítésű szőlővel, illetve az üzleti tevékenységének is leglényegét adó muzeális aszúborokkal rendelkező családi vállalkozó adatokat sorol: 8-10-12 kiló aszúszemet tud leszedni naponta egy ügyes kezű dolgozó. A kilónkénti 1000-1500 forint aszúszemárnak ma már a felét elviszi a szedés és a többi közvetlen költség.

- Még szerencse, hogy erre a vidékre fordítva hat a kivágást szorgalmazó törvény, így, bár egyre kevésbé érni meg, a helybéliek nem hagynak fel a műveléssel - dicséri a Tokajt megmentő uniós "érdekeltségi" rendszert Rozgonyi J. Sándor. - Az adott területen termelt mennyiség a támogatás számítási alapja, csakhogy Tokaj-Hegyalján már jó ideje mennyiségi korlátot állítottunk fel magunknak. Annyiért el is lehet adni az ültetvényt, amennyi a kivágási támogatás lenne.

Az Alföldön indulhat meg a tőkék felszámolása, az ottaniak meg majd felmennek szőlőért Tokajba. De nem ők fogják letörni az árakat, már csak azért sem, mert nincs is mit letörni. Rozgonyi J. Sándor - nemrégiben még a Tokaj Kereskedőház gazdasági igazgatója - 1997-ben alkalmazott, vezetett be Hegyalján 40 és 100 forint közötti felvásárlási árakat. Az elmúlt tíz évben ez alig változott, csak a költségek nőttek évről évre.

- Ma már olcsóbb a hamisítóknak szőlőből bort csinálni, mint cukorból - foglalja össze a jótékony "környezeti" hatást az Aszúvin Pinceszövetkezetnél is ügyvezető Rozgonyi J. Sándor. - Ma már a bortörvény árt igazán a kistermelőknek. A hagyományos aszúbor számtana: két év plusz annyi év az érlelési idő, amennyi a borban lévő puttonyszám. Azaz egy ötputtonyos aszúnak hét évig kell hordóban lennie. Csakhogy a természet törvénye szerint mennyiségi és fokveszteség következik be, hét év alatt akár három fokkal is csökkenhet a bor alkoholtartalma, amit visszapótolni - az előírások alapján - nem lehet. Az ötputtonyos aszú tehát legalább hatputtonyos aszúból - esetleg eszenciából - keletkezik a hét év során, akár jókora veszteség árán.

A kora tavasz nem csupán a "több a költség mint a haszon" számolgatását jelenthette a tokaji borászoknak, most újfajta pályázatokat is tanulmányozgathattak. Megerősödni, termelési biztonságot javítani, piaci feltételeket javítani azonban nem sokaknak sikerül így.

- Pályázom, támrendszert akarok korszerűsíteni - mondja a családi vállalkozás feje. - Tegnap voltam a hegyközségnél emiatt. Ott tudtam meg: rajtam kívül összesen egy termelő érdeklődött csak, holott holnapután lejár a beadási határidő is.

Az okokat inkább csak találgatja a sátoraljaújhelyi szakember. Tartanak a papírmunkáktól, de attól is, hogy a földtulajdonlás okiratait az elmúlt évtizedek alatt nemigen tették rendbe az emberek, a pótlás meg nemcsak bonyolult, hanem drága is. Így hát - papíron - minden marad a régiben. De a gyakorlatban nem minden: a napszám kezd "láthatóvá" válni.

- A kék könyvet én megkövetelem - állítja a tíz-húsz embert is foglalkoztató Rozgonyi J. Sándor.- Nekem sem drágább már a munkaerő, mint a másik meg a harmadik ültetvény tulajdonosának. Ők sem kockáztatnak. Hál' istennek, a kékkönyves "napszám" mifelénk nem lett versenyképtelen a feketemunkák ellenében, nem szívják el az embereinket.#page#

Nem megy le a torkukon új sarc

Hegyalja fellendülése azért még odább van, akkor következhet be, amikor megint sikk lesz szőlőtulajdonosnak lenni. Addig pedig érvényes Rozgonyi J. Sándor lábjegyzete: nem kell külön gazdaságossági számításokat végezni, a tokajit, különösen, ha hosszú érlelésű, a piac nem fizeti meg.

Nem fizeti meg a viszonteladó, mert a viszonteladónak sem adják meg az árát. Akkor kiváltképpen nem, ha az illető szállodás, s az étterem, a bár vendégei bukkannak rá az öt-hatezer forintos ötputtonyosra az itallapon. Dobogókőn a Nimród hotel vezetője, Vadas Szilvia erre mérget merne venni.

- Tavaly jött az áfaemelés, de nem jött vele együtt a szobaár emelése, a vendégek nem fogadnák el a drágítást - érvel az üzletasszony. - De ha képesek vagyunk is lenyelni kínunkban a forgalmi adó többletköltsége miatti veszteséget, biztosan nem megy le a torkunkon az áprilistól érvényes új sarc, a "televízióadó".

Minden egyes készülék után jókora összeget kell fizetni, jövőre pedig emeli az állam a "tarifát". Vadas Szilvia meglepőnek nevezi, hogy a Szerzői Jogvédő Irodának már eleve fizetnek a szobákban lévő televíziók után sarcot, s most ugyanezt a szolgáltatást duplán adóztatják, miközben a vendégre nem lehet áthárítani ezt a drágulást sem. A Nimródnak közel egymillió forintját viszi el az idén a "tévéadó", s mi lesz jövőre?

Az állami drágítások dacára egyelőre szerencsésnek mondhatják magukat Dobogókő szállodái, a közeli település, Pilisszentkereszt önkormányzata az idegenforgalmi adót ugyanis "békén hagyta".

- Viszont szinte semmit sem forgat vissza, az óvodát és az iskolát finanszírozzák belőle, persze érthetően - mondja Vadas Szilvia, még azt megelőzően, hogy eloszlatná a tévhitünket. - Sosem voltunk mi téli szálloda, hiába van sí- és szánkópálya. Akik a téli sportért jönnek Dobogókőre, azok estére hazamennek, nem szállnak meg. A január és a február tehát még "békeidőben" is veszteséges.

Az üdülési csekk és a belföldi turizmus mentette meg 2006 nyarát, a szállodás szakember szerint a külföldi utakról lemaradók járták az országot és lelték örömüket a Nimródban is. Szerencsére, hiszen az időközben teljesen elkopó EU-s és vállalati továbbképzések üzletágát - a kisebb vállalatok már nem viszik ki a cégük területéről a tréningeket - is ellensúlyozták a magánturisták, akik a papírforma szerint az idén már szerényebben költekeznek. De a tavalyi nyári kereslet nagyon is kellett a Nimród üzletasszonyának, hogy megmaradjon a reménye. És meg is maradt.

- Igazi forgalmat tavaly egy lengyel autóversenyző drukkerei jelentettek - igyekszik a tavalyiból az idei forgalmat megtippelni Vadas Szilvia, lévén egyetlenegy biztos, tervezhető pontot lát csupán, bár ez talán nem elég az üzleti világban. - Kubiczky úr tudtommal az idén is itt lesz, és versenyez a Forma-1-en, s így legalább megint megtöltik honfitársai a Nimródot pár augusztusi napra.

Ők, a lengyel autós drukkerek biztosan nem tévén nézik a száguldó cirkuszt, így talán nem is baj, hogy nem lesz készülék a szobák egyikében-másikában. A modern idők füstadójára Dobogókőn talán nem futja.