– Egy szőkésbarna, angyalgöndör hajú, nagyon kék szemű fiatalemberre emlékszem, szemében végtelen jóindulattal, tollában komoly elméleti felkészültséggel. A Privát Profit tőzsderovatát írtad, a Világgazdasággal közös tőzsdejátékot te találtad ki, és hétről hétre vezetted. Talán akkor már végeztél is az egyetemen. A tőzsde iránti elkötelezettséged nagyon korai.

– Már harmadéves egyetemi hallgatóként lelkesen dolgoztam a BÉT előfutáraként számon tartott Értékpapír Kereskedelmi Titkárság csapatában, Hardy Ilona mellett. Sokunkat izgatott a gazdasági rendszerváltást beindító, generáló intézmény, a tőzsde létrehozása és működése. Ott voltam a BÉT megalakulásakor is. A tőzsde előkészítésében részt vevők azután szétszóródtak a pénzpiac különböző, akkor alakult szakmáiban. A piacgazdaság beindult. Engem is várt az új világ. Azt volt a gyönyörű, hogy senki sem értett Magyarországon ehhez az új világhoz, csak szerette volna csinálni. A gyakorlati és elméleti tanulás és tapasztalat együtt volt elsajátítható. Éppen az én személyiségemnek megfelelő kihívások vettek körül. A matematikai logikai készségem ugyanis földhözragadt gyakorlatiassággal párosul.

– Úgy érzed, mind ez idáig optimálisan hasznosítottad képességeidet?

– Ha jól ismerem magam, akkor igen. Az egyetem szakmai gyakorlatát a Price Waterhouse-nál töltöttem, beletanultam a könyvvizsgálatba is egy kicsit. A Girozentrale tőzsdejátékával a tudás didaktikussá tételét is tanulgattam. Publikáltam szakmai lapokban, folyóiratokban. A publikálás nagyon fontos számomra. Egyensúlyban akkor vagyok, ha az a rengeteg mennyiségű ismeret, amelyet olvasással és a gyakorlati tapasztalással szerzek, kínkeserves alkotási folyamatban egyszer csak új tudássá áll össze. Összerendezem, megírom, hogy megnyugodjak. Ezt a megnyugvást azonban csak nagyon rövid időre érzékeli a lelkem, mert állandó bennem az az érzés, hogy soha semmi nem fejeződik be. Minden az állandó változás folyamatában van, az ember és az ő elméje, gondolkodási képessége is.

– Hogyan tud párban járni az elmélkedő, elemzésre, szintetizálásra alkalmas elme a brókerszakmával? Ahol a kombinációs készség csak az azonnali pénzügyi döntésekhez kell?

– Úgy, hogy én sohasem kereskedtem. Az értékpapír-forgalmazói, pénzpiaci szakmában nem csak brókerekre volt, van szükség. Elemzőkre, tanácsadókra, befektetési szakértőkre, pénzügyi elszámoláshoz értőkre ugyanúgy igény van. A magánszektor azért izgatott jobban az államinál, azért nem mentem kutatónak vagy bankszakembernek, mert rendkívül fontosnak tartottam a magánszektor beindulását, megerősödését. Korai munkahelyeimen elemzőként, gyakornokként, illetve külső munkatársként eltöltött évek során tapasztaltam meg, mennyire nem értett senki a privatizációhoz, a pénzügyi befektetői szakmához. Az elmúlt évtizedben körbejártam a világot. Kitanultam az angolszász szakirodalmat. Elmentem minden társintézménybe, ahol tapasztalatot lehetett gyűjteni az értékpapírszakmához.

– Miért csináltatok saját befektetői szolgáltató céget kollégáiddal, barátaiddal együtt?

– 1994–95-ben robbant a szakma. Nyilvánvaló és kézzelfogható történelmi esély volt arra, hogy ha kitartok a stratégiai elképzeléseim mellett, akkor óriási lehetőségem van megmutatni, kipróbálni ennek gyakorlati megvalósítását is. Borda Gábor és Streithmann Norbert barátaimmal és kollégáimmal mégis egy évig húztuk a saját cég megalakításáról hozott döntésünket. Egyikünk sem volt vállalkozói alkat. Tudtam, hogy mivel jár egy új cég felállítása, mekkora kockázat, felelősség, cirkusz. Közben jobbnál jobb állásajánlatokat kaptam nemzetközi cégektől. Végül is belevágtunk. Létrejött a Concorde Rt. Pénzügyi befektetőkre természetesen szükségünk volt, mert az összes licenc megszerzéséhez minimum 50 millió forint kellett. A részvényesi és alkalmazotti lét egy időben, egy érdekeltségi alapon működtetése konfliktusmentesen sikerült. Az elmúlt évek kiegyensúlyozottsága igazolja, hogy jól osztottuk fel egymás között a munkát. Nekem jutott a nemzetközi fejlesztés, az elemzés, a vagyonkezelés és a pénzügyi tanácsadás üzletága. Az új profilok, új utak kitalálása és elindítása is valahogy engem talál meg. A cég külvilág felé mutatott arca is én vagyok. Társaim a kereskedésért, elszámolásért, informatikáért és általában az operatív működtetésért felelnek. Ők viszik a céget, irányítják az alkalmazottak munkáját, a közvetlen kereskedés stressze is őket éri el.

– Az eredmény önmagáért beszél. A Concorde Rt. sorban hódítja el a pénzpiaci szakma elismeréseit.

– Éveken át bennünket tartott az Euromoney a legjobb magyar értékpapír-forgalmazó cégnek. Az év legjobb elemzőjének járó és a legjobb állampapír-üzletkötői díjakat rendszeresen a mi munkatársaink hozzák el. Mi lettünk 2001-ben a BÉT legjobb befektetési szolgáltató cége. A BÉT tizedik születésnapján beválasztottak a tőzsde tíz meghatározó személyisége közé.

– E szakmai elismeréseknek köszönhető, hogy téged választottak a Budapesti Értéktőzsde legmagasabb tisztségére?

– A cég elismerése és a személyes szakmai elismertségem is benne van. Cégvezető barátaimmal egyforma emberi és szakmai indíttatásunk van. Emberi és szakmai tisztességünk, a munkával és annak eredményével szembeni maximalizmusunk egyforma. Erős önkontrollal működünk. Soha nem rohantunk együtt a konjunktúrával, soha nem vesztettük el a fejünket, ha a pénzpiac mélyrepülésbe fogott. Nagyon át szoktuk gondolni a lépéseinket. Azt hiszem, itt keresendő az elismertség alapja. Természetesen hívhatom ezt jó kommunikációs képességnek és sikeres cégmarketingnek is.

– Szerencsén múlt ez az összhang közöttetek?

– Emberi tisztességünk ösztönös. Evolúciós eredetű. A természet logikáját fedezzük fel a társadalomban is. Azonos a kultúránk, kiegyensúlyozott családi háttérrel bíró, kompenzációs problémák nélküli. Ennyiben nyilvánvalóan szerencsés. Aki nem hoz magával neveltetésénél fogva bizonyítási kényszereket, komplexusokat, aki egyensúlyt, harmóniát élt meg gyermekkorában, annak kevesebb esélye van arra, hogy konfliktusba kerüljön környezetével. Ha egy közösségben sok olyan ember dolgozik, akik kompenzációk sorával terheltek, nagyon sok energiát visznek el a kollektív, alkotó energiákból. Mi a gyors eredményeknél többre tartjuk az elkötelezett, motivált munkatársak kiválasztását, kinevelését. A tudás önmagában nem elég. Az elkötelezettséggel párosuló okosság tudja csak előrevinni a dolgokat.

– A jó hírnév, elismertség kivívása sokaknak sikerült már. De kevesen mondhatják el magukról, hogy megtartani is képesek voltak. Ez egy másik képességet igényel. Azt hiszem, hogy te ennek a képességnek is a birtokában vagy.

– Nagy kérdés, hogy tudatosan fenn lehet-e tartani hosszú távon a sikert. Szerintem ez attól függ, mit tartunk hosszú távon sikernek, milyen értékrendet és milyen sorrendben követünk. Az én értékrendem a tisztességes, emberi hozzáállás. A minden áron való pénzszerzésnél, profitnál jóval előrébb való törekvés, hogy döntéseinkben benne szerepeljen a másik érdekeinek szem előtt tartása is. Szerintem hosszú távon jóval jobban jár mindenki, én is, ha arra törekszünk, hogy ne csak nekünk legyen jó, hanem a másik embernek, üzleti partnernek is. Az egyensúly így jóval hamarabb és jóval magasabb szinten áll be önmagunkban is és közvetlen környezetünkben is.

– Sokat gondolkodsz. Így vagy az üzleti döntések meghozatala előtt is?

– Sokszor megyek a társaim agyára, amikor a problémákat nem csak a megoldás szempontjából kezelem. Nálam a probléma nem szűnik meg azzal, hogy megoldom. Önmagában is érdekel, maga a probléma. Szerintem nem véletlenül hívta a sors elő azokat. Keresem az előidéző okokat, összerakom, és összefüggést keresek közöttük. Ebből is rengeteget lehet tanulni. A dolgok mélyén levő értelem, a valóság nem fizikai dimenziói izgatnak leginkább. Érdekes világ tárul a szemem elé, ha minden oldalról, régi és új kultúrák vonatkozásában szemlélem a létezést. A pénzről készülök könyvet írni, mégpedig olyan megközelítésben, amit a világban betöltött pozícióim alapján senki sem feltételezne rólam. Remélem, sikerülni fog.