A túlnépesedés ellen bevezetett egy gyermekes családmodell hátrányairól közöl riportot Kínáról a BBC News. Az ázsiai országban az egy család - egy gyermek-elv okán a társadalom gyorsabban öregszik, de kevés a munkaerő ahhoz, hogy az egyre több idős embert eltartsa, a gazdasági fejlődés ütemét pedig fenntartsa.
A kínai Sanghaj az egyik legmodernebb város a világon, de egyben az is, ahol a társadalom a világon a leggyorsabban öregszik. A városban négyből egy helyi lakos már ma is nyugdíjas korú. Annyira sok az idős ember, hogy az IKEA sanghaji üzletében külön találkozóhelyet alakított ki számukra, ahol a nyugdíjas, magányos férfiak és nők baráti, társas kapcsolatokat alakíthatnak ki. (Egy nemrég közzétett amerikai kutatás szerint kortól és nemtől is függ, mennyi idős személyt tekintenek idősnek az emberek.)
A szakértők szerint, ahogy egy társadalom fejlődik, úgy lesz egyre magasabb az átlagéletkor, hiszen az emberek tovább élnek, és kevesebb gyermeket vállalnak. Kínában a túlnépesedés ellen bevezetett egy gyermekes családmodell azonban felgyorsítja ezt a trendet. Kínának húsz év kellett ahhoz, hogy olyan életkori profil alakuljon ki az országban, mint amilyen Nagy-Britanniában vagy Franciaországban 60-70 év alatt jött létre. Becslések szerint 2050-re a kínaiak harmada, azaz mintegy 450 millió ember lesz nyugdíjas korú.
Az elöregedés azonban súlyos problémákat vet fel, amivel az ország nem tud lépést tartani. Az erőltetett gazdasági fejlesztés jegyében nagyfokú munkaerő erőáramlás zajlik évtizedek óta az országban, amely viszont felbontotta a hagyományos konfuciánus családmodellt, ahol több generáció élt együtt, egy fedél alatt. Az elvándorló gyerekek sem a földrajzi távolság, sem fizetésük alacsony volta okán nem tudnak gondoskodni szüleikről. Idősgondozással foglalkozó szakértő pedig rendkívül kevés van. Jelenleg mintegy 100 ezer gondozó tevékenykedik az országban, de a kormány adatai szerint 10 millióra lenne szükség ahhoz, hogy mindenkit el tudjanak látni.
A kínai kormány azonban nem csak az idősek ellátása miatt aggódik. Attól tartanak, hogy az elöregedés gátat szab a lendületes gazdasági fejlődésnek, és Kína előbb lesz öreg, mint fejlett ország. A fejlesztések ez idáig ugyanis a kimeríthetetlennek látszó fiatal és olcsó munkaerőbázisra támaszkodtak, és a városok elöregedését is jól ellensúlyozta a vidékről az urbánus övezetekbe áramló munkaerő. Napjainkban ugyanakkor a betöltetlen álláshelyeken már látszanak a jelei annak, hogy kevesebb a fiatal munkaerő, ráadásul nagyobb fizetést is kérnek. Nekik ugyanis nem csak saját jövőjükről, de megfelelő nyugdíjrendszer híján szüleik ellátásáról is gondoskodniuk kell, így nem engedhetik meg maguknak, hogy a korábbi generációkhoz hasonlóan minimális fizetésért álljanak munkába.
Nem csak távoli gond
A pénzügyi válság okozta kihívások eltörpülnek a társadalmak elöregedésének költségvetési hatásai mellett - írta egy 2009-es Brüsszelben kiadott bizottsági elemzés. A nők átlagéletkora 82-ről 89-re, a férfiaké 76-ról 84-re emelkedik a következő fél évszázadban. (Magyarországon 78-ról 87-re, illetve 69,7-ről 82-re.) Ebből következik annak megfontolása, hogy a nyugdíjba vonulás tényleges korhatárát emeljék a tagországok, hiszen a mai trendek kivetítése nyomán ötven év alatt ez alig változna, 62-ről 63-ra kapaszkodna fel.
A lassan csordogáló 2011-es népszámlálási adatok tanúsítják: a magyarországi népességfogyást nem hogy megállítani, de még lassítani sem sikerült. Elsősorban nem a népesség létszámának csökkenése, hanem a társadalom ezzel együtt járó elöregedése ró súlyos terhet a gazdaságra és a társadalmi ellátórendszerekre -a Helsinki Bizottság szerint. 2050-re az európai lakosság egyharmada 65 évnél idősebb (értsd nyugdíjas) lesz, amire még nem volt példa a világtörténelemben. A magyar népesség fogyásának és elöregedésének fő oka azonban nem a várható élettartam növekedése, hanem az alacsony, és - a kisebb kilengésektől eltekintve - egyre csökkenő gyermekvállalási hajlandóság. Bár az európaiak általában is később és kevesebb gyermeket vállalnak, mint korábban, a három évtizede töretlen természetes népességfogyás még az elöregedő kontinensen is hungarikumnak számít.
A magyar népesség fogyására és elöregedésére így az egyetlen, már rövid távon is hatásos gyógyír a bevándorlás a Helsinki Bizottság véleménye szerint. Magyarországon ugyanis - minden tévhittel ellentétben - a bevándorlók között jóval nagyobb számban vannak magasabb végzettséggel, szakképesítéssel és állással rendelkező, adót fizető fiatal felnőttek, mint a teljes magyar népességen belül. Ez igen lényeges szempont, hiszen hazánkban a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb korlátja a kirívóan nagyarányú inaktív, a munkaerő-piacon már meg sem jelenő, sokszor az állam anyagi támogatására szoruló népesség. Egy ésszerű és fenntartható bevándorlás-politika a nagy társadalmi ellátórendszerek (társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer, egészségügyi ellátás stb.) gondjain akár néhány éves távlatban is enyhíthetne. Középtávon pedig - kiegészítve a magyarok gyermekvállalását ösztönző politikát - ez segíthetné elő a lakosság elöregedésének megállítását, és egy egészségesebb társadalmi korstruktúra kialakulását (értsd: több gyerek, több fiatal, több munkaképes korú személy).
