Föld
• Ha a mai ütemben halad tovább az erdők pusztítása, a Karib-térségben 46 éven belül eltűnnek a fák, a Fülöp-szigeteken 27, Afganisztánban 12, Libanonban 11 múlva fog ez bekövetkezni.
• A világ megművelhető földjeinek 30 százalékában túlzott sókoncentráció alakult ki az elárasztásos öntözés miatt. Indiában a megművelhető földek 30 százaléka kimerült a gyors és szakszerűtlen földművelés miatt.
• Ha Ukrajnában, a Kárpátokban nem szűnik meg az erdők letarolása, és sürgősen nem pótolják a kivágott fákat, fel kell készülnünk a Tisza rendszeres özönvízszerű áradásaira. A tarvágások miatti talajpusztulás már így is kétségessé teszi a rehabilitáció sikerét.
Víz
• 1950-ben mintegy évi 17 ezer köbméter édesvizet használhatott fel a Föld minden lakója, 1995-re ez a mennyiség 7500 köbméterre csökkent, 2025-re már csak évi 5100 köbméter édesvíz jut egy földlakóra a vízfelhasználásnak a népesség számát meghaladó mértékű növekedése következtében.
• A Földön több mint 1,7 ember számára nem megoldott az ivóvízellátás.
• Magyarország mellékvízfolyásai általában szennyezettek. Az üdülési hasznosításra alkalmas kisebb tavak, holtágak megújuló vízkészletei a meglévő állapot fenntartásához még megfelelőek, de nagyobb igénybevétel esetén jelentős vízminőségromlás következhet be. Az országban közel 57 ezer – a felszíni vizeket pontszerűen terhelő – szennyvízkibocsátó van, de a szennyvíz mennyiségének 60 százalékát alig több mint nyolcszáz kibocsátás adja. A felszíni vizekbe közel napi 2 millió köbméter szennyvizet vezetnek be.
• Az óceánok a legóvatosabb becslések szerint évente 200 millió tonna csatornaiszapot, ipari hulladékot és kotort anyagot nyelnek el.
Levegő
• Az őstermészet összes tömegének mintegy 38 százalékát tette ki a levegő oxigénje. A múlt század közepére ez az arány 30 százalékra csökkent. A XX. század derekán már csak 23 százalékot jeleztek. A jelenlegi világátlag 19–21, de a nagyvárások területén már csak 12–17 százalék. Az emberi élet 6-7 százalékos oxigénszinten már nem tartható fenn.
• 1905 óta az üvegházhatás miatt a földfelszíni levegő hőmérséklete évente átlagosan 0,5 Celsius-fokkal emelkedik.
• A CO2 és más üvegházgázok kibocsátása olyan gyorsan nő, hogy már a szennyezés szinten tartása is jelentős változásokat követelne az általunk alkalmazott technológiákban. E gázok kibocsátása a XX. században évi 1 százalékkal nőtt.
• Magyarországon tartós és folyamatos trend a kén-dioxid és a szilárd anyag országos összes kibocsátásának csökkenése. A közlekedésből eredő nitrogén-oxid-kibocsátás abszolút mennyisége közel változatlan, aránya azonban nőtt, viszont jelentősen csökkent az ólomemisszió.
Visszafordíthatjuk?
Környezetvédelem: mit tehet az egyes ember?
Nem igaz, hogy nem környezettudatosabb a világ, mint 30 éve, a Római Klub felhívása előtt. Az emberek, cégek gondolkodásmódjában, tetteiben megjelent a felelősségérzet környezetünk iránt. Az elmúlt évtizedben, még inkább az elmúlt években felgyorsult tempóban és egyre többen érzékeljük a környezetünkkel való egységünket, s ehhez kapcsolódóan a veszélyeket, amelyek már a mi életünkben belátható közelségbe hozzák a környezettel szembeni garázda hozzáállásunk következményeit. Nem kell messzire mennünk, a magyarországi tiszai ciánszennyezés, a menetrendszerűen visszatérő árvizek honfitársaink millióiban tudatosították igencsak mellbevágó módon életmódunk összefüggését környezetünk állapotával.
Nem csak az optimizmus mondatja velünk – a Piac és Profit szerkesztőivel –, hogy elmozdultunk az érdektelenségből, hogy vannak biztató jelek: egyre többen és jobban figyelünk és odafigyelünk környezetünkre. A naponta előforduló környezeti katasztrófák ellenére. S a sikertelenséget egyre többünknek okoz hihetetlen rossz kedvet.
Örvendetes tény, hogy a világ hatalmas és kevésbé befolyásos cégeinek ezrei évek óta beépítik vállalati filozófiájukba s szerencsére tetteikbe, beruházásaikba is a környezetük iránt érzett felelősséget. S egyre többen vannak. Van, amelyik csak divatból: a minőségi vállalat nélkülözhetetlen ismérvévé szilárdul a környezettel harmóniában élés. De egyre több vállalat, azok vezetői belső meggyőződésből, kultúrájuk szerves részeként élik meg ezt az érzést, s akkor érzik jól magukat, ha szűkebb és tágabb környezetük – beleértve üzleti partnereik, városuk, településük jóllétéhez való hozzájárulásukat – is jól van, egységben van, egyforma fejlettségen és tudatosságon működik.
Ez a gondolkodásmód azonban nem csak jó érzéseket kelt, nyugodt álmot ád. Közgazdászok kiszámították, üzleti tervek alátámasztják, mennyivel rentábilisabb a harmóniában élés a környezettel, e szemlélet beépítése döntéseinkbe, mint kizárólag a saját profitérdekeink követése.
„Élj úgy, hogy másnak is jó legyen, s akkor neked is sokkal jobb lesz, mert a környezet pozitívabbá válása visszahat a te teljesítményedre is.” Ez a szemlélet egyre nagyobb teret hódít az emberek gondolkodásában. Gyerekeink a környezet iránti felelősségérzettel átitatott pedagógusok hatására természetesnek tekintik az emberi világon kívüli élővilág tiszteletben tartását, mozgalmak milliói alakulnak a környezettudatlan embermilliók szemének felnyitására, a felelőtlen kormányok, a profitérdekeiket mindenekelőtt szem előtt tartó vállalkozások tettei elleni tiltakozásra, a katasztrófák következményeinek enyhítésére.
Ez valóság. De az a másik oldal is.
Hogy a felelőtlen gazdálkodás bolygónk javaival, állapotával változatlanul meghatározó magatartás. Hogy az emberek jelentős része birkanyájként manipulált a pazarló és környezetszennyező fogyasztás bűvöletében. Hogy saját magunkkal és embertársainkkal éppen annyira nem törődünk, mint a környezetünkkel. Hogy az egyre nagyobb környezeti katasztrófák sem viszik közelebb a világ kormányait a megegyezéshez, s hiába várjuk, hogy saját házuk táján drasztikus intézkedéseket hozzanak, akár a rövid távú politikai vagy profitérdekeik ellen is. Hogy bolygónk harmóniája felbomlóban van, s úgy tűnik, azzal a tempóval, amivel környezettudatosodik a világ egyre nagyobb része, e bomlás megállíthatatlan.
Talán a változás tempójának fokozásával visszaállítható a harmónia? Erre a kérdésre egyértelmű válasz nem adható, de más megoldási lehetőség nemigen kínálkozik. Ezt kell megpróbálni!
Óhatatlanul felvetődik az egyes ember felelőssége. Egyre több publikáció állítja, hogy a környezetromlás, életfeltételeink felbomlásának megállítása, a harmónia visszaállítása szempontjából minden egyes ember hozzáállása, mindennapi tettei hatással lehetnek a történésekre. Érzékelhetik kedves olvasóink, hogy a környezet megfogalmazása sokkal tágabb, mint csak a környezet védelme. A környezettudatosság: szemlélet, etika, kultúra, felelősségérzet, filozófia is egyben. S nemcsak a természetre figyelés tartozik alá, hanem az embertársainkról, a magunkról való gondolkodás is.
A környezeti károsodás mértéke megijeszti a ma élő embert. Egyre kevésbé tudja megnyugtatni lelkiismeretét azzal, hogy messze van még az az idő, amikor nincs tovább tartaléka bolygónknak. Nincs több ezer év. Már ma belátható, hogy egy emberöltővel később milyen súlyos következményei lehetnek felelőtlenségünknek. Nem odázható el saját felelősségünk, miközben másokra: világszervezetekre, vállalatóriásokra, kormányokra, politikusokra, a szomszédra mutogatunk. Miközben a felsoroltak felelősségét egy percig sem vitatjuk.
A Piac és Profit szeretné ezzel az összeállítással elérni, hogy mindannyian nézzünk szét a magunk háza táján, s tegyük fel a kérdést: mit tehetünk mindennapi életvitelünkbe beépítve, s mi többet még saját eszköztárunkkal az egyensúly helyreállítása érdekében? Persze nem kell mindannyiunknak bálnákat visszacipelni a tengerbe, albatroszokat megtisztítani az olajszennyeződéstől, tüntetésekre járni a zöldekkel. Csak jobban és egyre jobban odafigyelni.
Amit ma megtehetsz
1. Ne dobj el szemetet a természetben
2. Nézd meg, mit vásárolsz! Részesítsd előnyben a természetes anyagokat!
3. Ne vásárolj vissza nem váltható üvegekben élelmiszert!
4. Használd a természetes energiaforrásokat, szokj le a mesterségesekről!
5. Támogasd azokat a felfedezéseket, találmányokat, amelyek természetes és olcsó energiaforrásokkal akarják felcserélni a környezetszennyezőket!
6. Ne legyél bárgyú fogyasztó, a reklámok által rángatott bábú! Csak annyit fogyassz, amennyire szükséged van, ne pazarolj!
7. A kerítésen kívüli környezetedre is légy olyan kényes, mint a belül lévőre!
8. Figyelj a másik emberre, ne cselekedj olyat, amivel ártasz másoknak, mások boldogtalansága, stressze, sikertelensége visszahat rád!
9. Tiszteld az élet minden megnyilvánulását, ne csak az emberit!
10. Nézz körül saját vállalkozásod háza táján is: termékeid által hozzájárulsz-e a környezet egyensúlyának helyreállásához?
Környezettudatosak
A környezettudatos irányítású szervezetek – általában vállalatok – irányítása, működtetése azt jelenti, hogy a tevékenység és a kibocsátott termékek, szolgáltatások ne veszélyeztessék az emberek egészségét, és minél kevésbé terheljék a munkahelyi, települési és természeti környezetet.
A környezettudatos irányítás gyakorlati módszerei közé tartoznak például a környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR); a tisztább technológiák; a hulladékminimalizálás; az energiaracionalizálás; a dolgozók ösztönzése a környezet- és egészségkímélő magatartásra, javaslattételre; a tudatosságot és ismereteket bővítő belső képzés, külső kommunikáció (például környezeti jelentés); a környezetbarát termékek; a zöldmarketing; a szállítási és egyéb logisztikai rendszerek átalakítása; az ökológiai könyvvitel; az ökokontrolling és más eszközök.
