Nincsenek tisztában a gyermekek a jogaikkal

2012. december 14. péntek - 10:24 / piacesprofit.hu
  •    

Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye kimondja a gyerekek részvételi jogát az őket érintő ügyekben. 2012-ben az UNICEF Magyar Bizottsága, a Gyermekjogi egyezményhez kapcsolódó civil jelentés keretében 2800 gyermeket kérdezett meg gyermekjogi tapasztalatairól.

Az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi projektjének tapasztalatai szerint, a fogyatékossággal élő gyermekek kétharmada nem ismeri a jogait. Gyermeket verni tilos – mégis a magyar gyermekek negyede gondolja, hogy a szülőnek joga van megverni őt. Lelki bántalmazástól szenved három gyerekből kettő. Minden második fogyatékossággal élő gyerek áldozatává válik hátrányos megkülönböztetésnek és kirekesztésnek.

Az UNICEF-nél a gyerekek az elsők!

Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye kimondja a gyerekek részvételi jogát az őket érintő ügyekben. Az UNICEF különösen fontosnak tartja ezért, hogy lehetőséget biztosítson a gyerekeknek, hogy ők maguk mondhassák el, hogyan látják saját helyzetüket, jogaik érvényesülését. 2012-ben Magyarország harmadik alkalommal ad számot az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága előtt a gyermekjogi egyezmény végrehajtásáról, a gyermekjogok magyarországi érvényesüléséről.

Ezt a beszámolót a kormányzat mellett egy civil szervezetekből álló koalíció is elkészíti, és a Gyermekjogi Bizottság a két jelentést együttesen értékeli. Az UNICEF Magyar Bizottsága a civil koalíció részeként készítette el 2012-ben speciális jelentését, 2800 gyermek részvételével. Ez a “Gyermekjogi egyezmény a gyermekek szemével”, mely elsőként vonja be a gyermekeket a jelentéstételi mechanizmusba. Ez a jelentés az első alkalom arra, hogy a magyar gyermekek is hangot adhatnak gondolataiknak, véleményüknek a saját jogaikkal kapcsolatban.

Az UNICEF projektjében 2700, 18 éven aluli gyermek töltötte ki gyermekjogi kérdőívet, míg 100 gyermek rajzot, prezentációt, plakátot, videofilmet készített arról milyen gyermekjogokat ismer, és melyek szerinte a legfontosabbak . Bár a gyermekek projektben való részvétele esetleges volt, ezért annak eredményei nem tekinthetőek reprezentatívnak, mégis a magas részvételi szám miatt nagy jelentőségűnek és informatívnak gondoljuk, melyek jól jelzik a legfontosabb tendenciákat Magyarországon.

 A gyermekjogok megismerésének fontossága

Eszerint a magyar gyermekek számára az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz, valamint a játékhoz, szabadidőhöz való jog a legfontosabb. A gyermekjogokkal való foglalkozás minden esetben a jogok megismerésével kezdődött – hiszen a gyermekek az iskolákban nem találkoznak a gyerekjogokkal, a Gyermekjogi egyezmény szövegével. Vannak persze olyan elkötelezett felnőttek (pedagógusok, szülők, civil segítők), akik a tanrend részévé teszik a gyerekjogokat, de ez sajnos nem tekinthető általánosnak. Sok esetben azt lehet tapasztalni, hogy a felnőttek veszélyt látnak a gyermekjogokban, és nem lehetőséget.

A gyermekjogok megismerése / megismertetése remek lehetőség arra, hogy a gyermekek a saját élethelyzeteiken és jogaikon keresztül tanulják meg korlátaikat és saját, illetve mások jogainak pozitív megélését.

„Lehet, hogy vannak gyermekjogok, de nekem nincsenek jogaim!”

A gyermekjogi csoportfoglalkozások másik fontos tanulsága az volt, hogy a résztvevő gyerekek nem úgy gondoltak a gyermekjogokra, mint ami az ő életükben is jelen van / jelen lehet. Többségük számára a gyerekjog elvont fogalom maradt, mert a mindennapok tapasztalatai nem erősítettek rá, hogy ők ténylegesen rendelkeznek ezekkel a jogosultságokkal. Az oktatáshoz való jog, vagy az egészségügyi ellátás joga azért is szerepelt olyan sokszor, mert ezek azok, amelyeket a gyerekek ténylegesen megélhetnek. Ugyan miért tartaná fontos jognak a „tájékoztatáshoz való jogot”, vagy a „bántalmazástól való védelem jogát”, esetleg a „gyermek legfőbb érdekének érvényesülését” egy gyerek, ha soha korábban nem élte még meg, hogy mit is jelentenek valójában ezek a jogok? Mit jelent úgy informálva, tájékoztatva lenni, hogy azt valóban meg is értse a gyerek, mit jelent azt tapasztalni, hogy az őt érintő döntésekben kikérik és figyelembe veszik a véleményét? Mit jelent a testi fenyítés tilalma, ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szülei megüthetik őt? Ha a valóság (a tapasztalatok), és az írott jog között szakadék van, a gyerek (miként a felnőtt is), nem az írott szabályban fog hinni, hanem a mindennapi realitásban.

 „Kérlek, mesélj még!”

A csoportfoglalkozásokon a gyerekek nagy figyelemmel és érdeklődéssel vettek részt a jogaikkal foglalkozó játékokon, beszélgetéseken. Nyitottak és befogadóak voltak, azonban sokszor nehézséget okozott számukra, hogy elvonatkoztassanak a játék-szituációtól, és saját élethelyzetükre alkalmazzák a megismert gyerekjogokat.  Nehézséget okozott az is, hogy találjanak olyan képet, történetet, eseményt, amivel meg tudják jeleníteni ezeket a jogokat. A rajzok sokszor megismételték azokat az ábrákat, képeket, amiket a gyermekjogi játékok során a felnőtt segítők mutattak a gyerekeknek. A gyermekek asszociációit, képzet-társításait sok esetben akadályozta (mint ahogy már korábban is írtuk) a saját élmények hiánya.

A személyes foglalkozások mellett kérdőíveket is töltöttek ki a gyerekek. Az UNICEF önkéntesek több gyermekrendezvényen is kint voltak, így a „Gyermekszigeten”, a „Nagy sportág választón”, a „Siketek és Nagyothallók Országos Rendezvényén”, és több kisebb családi programon is. Összesen 2700 gyermek válaszolt a kérdéseinkre, amelyek részben a gyerekek ismereteire, részben pedig attitűdjeikre, meggyőződéseikre, véleményeikre kérdeztek rá.

A tapasztalatok szerint a válaszadók 90%-a tudta, hogy 18 éves korig számít valaki gyereknek, és azzal is tisztában volt a gyermekek 85%-a, hogy léteznek a gyermekjogok. Abban már nagyobb bizonytalanság volt, hogy a jogok hol és hogyan ismerhetőek meg. Itt a gyerekek harmada nem tudott a Gyermekjogi egyezmény létezéséről, és jelölt meg rossz választ. A gyermekjogokkal kapcsolatos attitűdök, vélemények területén a legnagyobb arányú bizonytalanságot a testi fenyítés területén tapasztaltunk. Míg az iskolai élet, a tanulás és a különélő szülővel való kapcsolattartás joga területén a gyerekek közel 85%-a adott helyes választ, addig a testi fenyítés területén a gyerekek harmada gondolta úgy, hogy a szülőknek joguk van megverni, megütni őket.

Ezek az arányszámok a fogyatékossággal élő gyermekek körében jelentős eltérést mutattak. Sokkal magasabb volt az ismerethiányból eredő rossz válaszok aránya. A fogyatékossággal élő gyermekek közel 50%-a nem tudta, hogy a gyermekkor határa a 18. életév, miként azzal is közel felük nem volt tisztában, hogyan ismerhetőek meg a gyerekjogok. Ez az adat azért is figyelemfelkeltő, mert a fogyatékossággal élő gyermekek sokkal többször kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe – ezért fokozott védelemre lenne szükségük, aminek része a jogismeretük, jogtudatosságuk növelése is.

A testi fenyítés megítélésében nem volt jelentős különbség a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékos gyerekek között. Mindkét gyermekcsoport közel azonos arányban gondolta úgy, hogy a szülőknek, felnőtteknek joguk van megütni őket. Ez az adat egy újabb felkiáltó jel, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába létezik a jogszabályokban (2005 óta) zéró tolerancia a gyermekbántalmazással, gyermekveréssel szemben, a családok, gyermekek életében ez még nem jelenik meg. Nagyon komoly szükség van a pozitív gyermeknevelési technikák mind szélesebb körű megismertetésére, a fegyelmezés és a büntetés közötti különbségek (és választási lehetőségek) megmutatására – és úgy általában, a társadalmi tudatformálásra – ezen a területen.

A gyermekbántalmazásnak és a gyermekekkel szembeni erőszaknak azonban nem csak a fizikai dimenziója jelent meg a gyermekek válaszaiban. A lelki, érzelmi erőszak egyes formái (kirekesztés, figyelem és tisztelet hiánya, kiközösítés, verbális erőszak / csúfolódás) is gyakran merültek fel problémaként. A gyerekek egymás közötti erőszakos cselekményeiben is a verbális, ill. érzelmi abúzus szerepelt első helyen (csúfolódás, kiközösítés, on-line zaklatás. ) Ezen túlmenően a család anyagi helyzete, a pénztelenség, és a szülők, barátok elvesztésétől való félelem jelentett még magasabb arányban problémát az UNICEF gyermekjogi játékaiban résztvevő gyerekeknek.

A fogyatékossággal élő gyermekek számára a kirekesztettség és az azzal kapcsolatos tapasztalatok jelentettek meghatározó problémát. Így, például ha az „emberek furán néznek”, ha „amikor mondani akar valamit a gyerek, akkor türelmetlenek”, ha „a jelnyelvet nem használtja a gyerek az iskolában” és persze ha az órán nem értik, amit a tanár mond. A fogyatékossággal élő gyerekek jelentős része önértékelési problémákat is megfogalmazott. Azokat az érzéseket írták le, amikor nehezen tudták elmondani, amit akartak, amikor nem számított a véleményük, amikor csúfolták őket, és amikor azt tapasztalták, hogy másként bánnak velük, mint kortársaikkal.

Az UNICEF Magyar Bizottsága gyermekjogi projektjének tanulsága szerint, még nagyon sok tennivalónk van nekünk, felnőtteknek a gyermekjogok megismertetése, és a gyermekek védelme területén. Különösen oda kell figyelnünk a fogyatékossággal élő gyermekekre, akiknek speciális védelemre van szükségük (és joguk), és akik jelenleg komoly kihívásokkal küzdenek a gyermekjogok megismerése és azok érvényesítése területén.

Közös felelősségünk, hogy a magyar gyerekek saját jogaikon keresztül tanulhassák meg az őket (minket) körülvevő világ játékszabályait, vállalhassanak felelősséget tetteikért, tapasztalhassák meg saját korlátaikat és mások jogainak tiszteletben tartását. A jogok ismerete és érvényesülése nem öncél. Mindannyiunk közös ügye, egy szebb jövő záloga.