Nem a munkamánia tesz minket pótolhatatlanná

2015. március 17. kedd - 20:49 / piacesprofit.hu
  •    

Mindenki szeretne pótolhatatlan lenni a munkahelyen. Ez a cél illúzió, ugyanis mindenkit le lehet cserélni, ám értékes munkatársként jobb alkupozícióba kerülünk, leépítés esetén kis eséllyel válnak meg tőlünk. Hogyan lehet ezt elérni? Amint összeállításunkból kiderül, nem munkamániával.

Kép: Regus

A nélkülözhetetlennek vélt munkatársról sokan feltételezik: elsőként érkezik, utolsóként távozik, éjjel-nappal túlórázik, és meg sem fordul a fejében az évi rendes szabadság gondolata, miközben mindig, minden területen a maximumot nyújtja. Ez az előítélet azonban téves. “A puszta munkamánia, az állandó pörgés még nem teszi pótolhatatlanná a dolgozót”- mutatott rá Herczku Mónika, a Karrier Mentor Tanácsadó Iroda vezetője, együttműködő partnerünk, a Monster.hu álláskereső portálon megjelent cikkben.

Ne vállaljunk el mindent

“A másik gyakori hibaforrás: az elismerésére áhítozó munkatárs kötelességének érzi az összes felmerülő probléma megoldását – ilyenkor önkontroll nélkül, mindenkit túllicitálva kapkodná ki a kollégák kezéből az egyes feladatokat. (A többség egyébként titokban és ingyen túlórázik.) Ám ezzel nem fontosságát erősíti – sokkal inkább olyan személy benyomását kelti, akinek következmények nélkül lepasszolható az összes kellemetlen feladat” – hívja fel a figyelmet a szakértő. Ráadásul a főnökök többsége nem is kedveli a minden lében kanál dolgozókat, mivel joggal feltételezik: a mások dolgaira pazarolt energia miatt nem foglalkoznak elég intenzíven saját feladataikkal. A másik szélsőség – a túlzott önközpontúság, a csapatmunkára való alkalmatlanság-ugyancsak nem kedvez pozíciónk bebiztosításának.(A sok túlmunka kiégéshez is vezethet, ezért tanuljunk meg nemet mondani!)

Jó ötletek, de a hatáskörön belül

A karriertanácsadó ezért azt javasolja: elsősorban szorgalmas munkánkkal, szakértelmünkkel, tudásunkkal, használható ötletekkel igyekezzünk magunkat értékessé tenni a munkahelyen. Legyünk tisztában a cégnél elfoglalt helyünkkel, szerepünkkel, de ne lépjük túl a hatáskörünket. Egy-egy váratlan, előnytelen helyzetben – például piacvesztés, stagnálás esetén – szakterületünktől függően pro-aktív szakmai javaslatokkal is előállhatunk, tovább erősítve ezzel pozíciónkat.

Ha a rendszeren múlik, mind belehalunk
Bármekkora szerepe is van a környezetnek és a külvilágnak abban, hogy a kiégés (burnout) lassan népbetegséggé válik, a szakemberek szerint csak az önmagunkért való felelősség felvállalásával változtathatunk. Nem érdemes a külvilágra várni.

Tévhit továbbá, hogy a cégvezetés nem értékeli az alacsonyabb pozícióban dolgozóktól érkező ötleteket, javaslatokat, ha azok ténylegesen használhatóak. Egy jól működő szervezetben egy idő után még előrelépési lehetőséget is kínálhatnak az alkalmazottnak. Emellett nem árt észben tartani: a stabil, megbízható szakmai kapcsolati tőkével rendelkező munkatárs megtartása szintén fontos a cégek számára – ha kilép, gyakran telefonszámjegyzékét is magával viszi. Ha fel tudunk ilyet mutatni, máris nyert ügyünk van.

A sikerek bemutatása is fontos

Az elért szakmai eredmények kommunikálása, a prezentációs készség is erőteljesen befolyásolhatja a dolgozók céges pályafutásának sikerét, hosszú távú biztonságát. “A kommunikációs készség önmagában még nem helyettesítheti a tényleges szaktudást. Ám még a legkiválóbb szakember sem tudja szemléltetni eredményeit hatékony prezentáció hiányában ” – hívja fel a napi szinten előforduló problémára a figyelmet Marosi Péter, a Gradus Consulting Személyzeti és Vezetői Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. Az adott vállalati kultúrában hosszú távra tervező szakembereknek emellett folyamatosan szem előtt kell tartaniuk az új tendenciákat, a szakma változását, a folyamatosan változó piaci trendeket is. Bár pótolhatatlan munkavállaló nincsen, a felkészültség mellett érzelmi intelligenciával, csapatjátékos hozzáállással, jó kommunikációval és problémamegoldó készséggel sokat tehetünk állásunk megtartásáért.

Boldog munkamániások: mire van szükségük?
Bár a legtöbben igyekszünk valamiféle egyensúlyt felállítani munka és magánélet között, a munkamániások számára ennek nincs sok értelme. Számukra nem az egyensúly a lényeg, hanem hogy hogyan különítsék el a munkát a magánélettől.