Az ENSZ-hez tartozó Világegészségügyi Szervezet (WHO) szerint naponta legfeljebb 12 teáskanálnyi cukrot kellene fogyasztanunk. Ezt az adagot azonban egy kis palacknyi cukrozott üdítőital is kimeríti. És akkor még nem ittuk meg a cappucinónkat, nem rágcsáltuk el a fánkunkat, nem öntöttünk ketchupot a sültkrumplinkra. Étrendünk telis-tele van cukorral.
- Egy leveseskanálnyi ketchup 4 gramm = 1 kávéskanál cukor
- Egy leveseskanálnyi kávéízesítő krém 5 gramm = 1,25 kávéskanál cukor
- Egy nagy pohár Starbucks Vanilla Frappucino 31 gramm = 7,75 kávéskanál cukor
- Egy üveg kóla 33 gramm = 8,25 kávéskanál cukor
- 900 grammos üdítőital 91 gramm = 22,75 kávéskanál cukor
- Közepes méretű áfonyás muffin 37 gramm = 9,25 kávéskanál cukor
- Kellogg's Honey Smacks pehely (háromnegyed pohár) 15 gramm = 3,75 kávéskanál cukor
- Egy pohár fagylalt 50 gramm = 12 1/2 kávéskanál cukor
A tanulmányt az Institute for Health Metrics and Evaluation nevű kutatóintézet jegyzi, melyet Bill és Melinda Gates alapítványa pénzel. Ez volt az eddig legszélesebb körű kutatómunka a témában: 188 országban több mint 35 ezer forrásból összegeztek adatokat.
Kábítószerként hat
Az élelmiszeripar szinte mindenbe tesz édesítő adalékokat, amire jó oka van: a cukor függőséget okoz. Agykutatók kimutatták: a magas zsír- és cukortartalmú, illetve bizonyos szénhidrátokban gazdag élelmiszerek az agynak ugyanazt a régióját aktiválják, mint a kábítószerek, így nagy az esélye, hogy cukorfüggővé válunk. (Magyarországon a népegészségügyi termékadó – népszerű nevén chipsadó – igyekszik tenni valamit az egészségtelen élelmiszerek ellen, veszélybe sodorva például a ropit.)
Az Oscar-díjra jelölt Food, Inc. című dokumentumfilm rámutatott, hogy a fruktóztartalmú kukoricaszirup mennyire állandó adaléka lett az élelmiszer-ipari termékeknek. (A film 30 más vegyületet is említ, ami édesítő adalék.)
Fotók: freeimages.com
A kukoricaszirupot tartalmazó termékek listájának se vége, se hossza: ketchup, sajt, mogyoróvaj, salátaöntet, kóla, dzsúzok, hús. (De az elembe és a pelenkába is raknak belőle.) Vagyis aki nem eszik édességeket, az is bőséges cukormennyiséget visz be a szervezetébe anélkül, hogy tudná. Sőt talán még meg is van győződve, hogy nem étkezik cukrosan.
A turmixokban és egyéb édességekben ráadásul azért is káros hatású a cukortartalom, mert ezekben rendszerint már nincsenek meg a cukor természetes rostjai.
Manapság politikailag korrekt dolog lett az élelmiszer-ipari multiknak felmutatni, hogy törekednek az egészségesebb termékek kifejlesztésére. Ahogy a Business Insider írta, a Coca-Cola nemrég olyan kólát vezetett be a piacra, melyet már csak részben édesítenek cukorral, sztíviát (stevia) is tesznek bele, ami természetes édesítőszer (jázminpakóca). A kaliforniai Senomyx pedig olyan szerek kifejlesztésén dolgozik, melyek felerősítik az édes ízérzékelést a nyelvben, hogy a kevéssé édes íz is jobban kijöjjön evés közben.
Magyarok: nem eszünk-iszunk túl sok cukros dolgot
Az amerikai polgárok kalóriabevitelük 13 százalékát szerzik élelmiszerekbe adagolt cukorból. Ez napi 268 kalóriának felel meg, vagy 18 kávéskanálnyi cukornak. Az ily módon történő cukorfogyasztás aránya Magyarországon és Norvégiában egyaránt 7 százalék, ami a legalacsonyabb érték az EU-ban. A legmagasabb Portugáliában, ahol 25 százalékról beszélhetünk. Angliában 17 százalék. (Az érrendszeri megbetegedések gyakori előfordulása tehát alighanem inkább a hagyományosan zsírban gazdag magyar konyhának köszönhető, semmint a cukornak.)
A WHO szerint ha 10 százaléknál nem megy feljebb az ember, akkor jó esélye van rá, hogy elkerülheti a kóros elhízást és a fogbetegségeket. (Persze ez csak a cukorkérdés. Az sem mindegy, hogy cigarettázik-e, sportol-e, zsíros ételeket eszik-e, sok stressz éri-e az illetőt.)
Az italgyártók és a cukorgyártók érdekvédelmi szövetségei nyilatkozatban ítélték el a WHO 10 százalékos ajánlását. Azt is, hogy a fejlődő országokban 5 százalékos arányt látnának ésszerűnek a WHO munkatársai.
Nem bírja a test a cukorözönt
Miközben a sugar rush (vagyis az édesített élelmiszerek és italok habzsolása-vedelése) elterjedt kifejezés lett a köznyelvben, testünk lassú léptekkel igyekszik lépést tartani az őt érő cukortúladagolással.
Kétszáz évvel ezelőttig javarészt a gyümölcsökből és a mézből oldottuk meg az édes ízek iránti igényünket. A későbarokk korabeli kávéházak és cukrászdák elterjedése Európában, a kakaóbab intézményesülő importja s a harmadik világbeli cukornádültetvények termésének globális szállítása hozta magával a nyugati gasztronómia cukortúltengését.
Evolúciós értelemben az ember számára újdonság a modern kori cukorbőség. Egyes tudósok szerint ezért vált globális népbetegséggé a cukorbetegség. Egyszerűen nem bírjuk a cukorfogyasztás ilyetén mértékű felgyorsulását. Hiszen 200 év rettentően rövid idő a törzsfejlődés történetében, hogy hozzászokjunk egy ennyire drasztikus élettani változáshoz.
