Humánerőforrás: butul, vagy menekül

2012. március 23. péntek - 13:12 / Timár Gigi
  •    

A versenyképes munkaerő képzésének kiemelten fontos a szerepe a fejlődésben, a kiváló humánerőforrás pedig a befektetők számára is vonzó tényező. Magyarországon sem a magas adószint elrettentő a befektetők számára, hanem a humánerőforrás romló állapota, amit csak fokoz majd, hogy csökken a fejlesztésére fordított összeg.

 

Kép:flickr/nw10ph
Kép:flickr/nw10ph

Az erőforrásszegény magyar gazdaság legfontosabb inputját a munkavállalók jelentik. Olyannyira így van ez, hogy például Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára szerint egyenesen az lenne üdvözítő, ha az IMF a humánerőforrás fejlesztését kérné hazánktól a hiteltárgyalások során. A versenyképes munkaerő képzésének kiemelten fontos a szerepe a fejlődésben, a kiváló humánerőforrás pedig a befektetők számára is vonzó tényező. Kitűnő példa erre Svédország, amit a magas adók ellenére is a befektetésre ajánlott kategóriákba sorol az üzleti világ. Bartha Attila, az MTA Politikatudományi Intézet kutatója felmérések alapján állítja, hogy Magyarországon sem a magas adószint elrettentő a befektetők számára, hanem a humánerőforrás romló állapota, amit csak fokoz majd, hogy csökken a fejlesztésére fordított összeg. (Foglalkoztatási helyzetképünket itt olvashatja.)

A munkaerő versenyképességének fejlesztésében az államnak, a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak is részt kell vállalniuk. Az állam feladata mindenekelőtt az, hogy a szak- és felnőttképzés feltételrendszerének alakításával biztosítsa vagy ösztönözze a gazdaság igényeihez rugalmasan alkalmazkodó képzéskínálatot. Ösztönözze a vállalkozásokat arra, hogy munkavállalóik képzését megtérülő befektetésnek tekintsék, a munkavállalókat pedig arra, hogy vállalják a képzésben való részvételt annak érdekében, hogy képesek legyenek a társadalmi és gazdasági változásokhoz alkalmazkodni – áll a májusban elfogadott, a Széll Kálmán Tervben és a konvergenciaprogramban már felvázolt strukturális átalakítások végrehajtási folyamatát tartalmazó Magyar Munka Tervben.

Mennyit ér egy diploma?
A jövőben lehet, hogy nem az érdeklődés, hanem az államilag finanszírozott elérhető helyek irányítják majd a pályaválasztást. Egy adott szakterületen várható jövedelem használható mutatója lehet a végzettség értékének. A slágernek számító marketing- és kommunikációs szakok keretszámai például drasztikusan csökkennek, így a Frissdiplomás.hu adatai szerint a választott intézmény tandíjainak függvényében a diplomába való befektetés megtérülése 5–10 év között is lehet. Az elektronikai ipar viszont képes lehet felszívni a munkaerőpiacon megjelenő pályakezdőket. Ezen a területen a diploma anyagi megtérülése is jóval gyorsabb, a legdrágább intézményben is csak valamivel több, mint két és fél év. Ennél hosszabb időre lehetnek röghöz kötve azok, akik állami ösztöndíjjal vagy részösztöndíjjal kívánnak egyetemet végezni. Nekik hallgatói szerződést kell kötniük, amelyben vállalják, hogy a diplomát a megszabott időn belül megszerzik, és a végzés után húsz éven belül a támogatott idő kétszereséig itthon dolgoznak. A Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) szerint a hallgatói szerződés a jelenlegi formájában korlátozza a munkaerő Magyarország által is vállalt szabad mozgását. A HÖOK is így vélekedik, ezért az Európai Bizottsághoz fordult. A Hallgatói Fórum véleménye szerint korlátozások helyett munkahelyteremtéssel és további ösztönzőkkel kellene itthon tartani a fiatal diplomásokat.

A versenyképes tudást nyújtó és a gazdaság igényeihez igazodó szakképzés megteremtése érdekében a kormány együttműködési megállapodást kötött a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, amely ez alapján a gazdaság egyik fontos szereplőjeként maga látja el a szakképzéssel kapcsolatos feladatok egy részét. A kormány szerint fontos visszaállítani a szakképzés és az ezáltal megszerezhető tudás presztízsét, az iskolarendszerű szakképzés struktúráját, finanszírozási rendszerét, szabályozását úgy kell alakítani, hogy az a jelenleginél sokkal hatékonyabban szolgálja a gazdaság és a társadalom igényeit – áll a dokumentumban, ahogy az is, hogy a szakképzés mellett a felnőttképzést is új alapokra kell helyezni ahhoz, hogy az megfelelő keretet jelentsen az egész életen át tartó tanuláshoz. (A hazai foglalkoztatási helyzetről beszélt az MSZOSZ és a KISOSZ elnöke. Beszámolónkat itt olvashatja.)

Az oktatási rendszer átalakítása, az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása, valamint a közismereti tárgyak oktatásának csökkentése a szakképzésben azonban a rugalmasság helyett sokkal inkább a röghöz kötés irányába hat. Bár Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy nyilatkozata szerint a kosárfonáshoz nem kell ismerni az Excelt, talán mégis jobb lenne nem kihagyni. Ha ugyanis versenyképes, önálló, támogatásra nem szoruló, saját piacán megélni képes, rugalmas és innovatív vállalkozások leendő vezetőit akarjuk kiképezni, ahhoz a magas minőségű szakmai tudás mellett éppen az alapvető, a mai kor általános műveltségébe tartozó kulturális, digitális, kereskedelmi és még számos más ismeret elsajátítására van szükség.

A felsőoktatási rendszer átalakítása valószínűleg továbberősíti azt a tendenciát, hogy a fiatalok egyre nagyobb arányban külföldön képzelik el a jövőjüket. Az államilag finanszírozott helyek számának drasztikus csökkentése azt is előidézheti, hogy az elvándorlás már az érettségit követően megindul, azt pedig naivitás lenne feltételezni, hogy a nyugati egyetemeken edződött fiatal munkavállalók a magyar piacon kívánnák kamatoztatni a tudásukat.

Fogyóban
A Népességtudományi Kutatóintézet szakemberei szerint, ha az eddigi népességfogyást alapvetően meghatározó népesedési folyamatok – születés, halandóság – nem fordulnak pozitív irányba, hosszú távon sem éri el hazánk a 10 millió feletti népességet. Az évi 20-25 ezer bevándorló ehhez kevés. Melegh Attila szociológus szerint Magyarország munkaerőpiaca 2005–2006 óta annyira nem vonzó már, hogy a bevándorlás a környező országokból is jelentősen lecsökkent. Akik bármilyen idegen nyelvet beszélnek, inkább máshová mennek, így az innen származó munkaerő-piaci pótlásra sem nagyon lehet számítani. Ahhoz, hogy megálljon a népességfogyás, látványos emelkedésre lenne szükség a bevándorlásban. A migráció azonban a kibocsátó országok gazdasági és politikai folyamataitól is függ, így erre nem érdemes építeni. Ráadásul a kivándorlás teljes megszűnése sem pótolná a természetes fogyásból adódó veszteséget.