Kép:PP archív

Különösen időszerű ez a téma, hiszen fontos, hogy a nők esélyegyenlősége, helyzete napirenden legyen a 2014-es országgyűlési, európai parlamenti (EP-) és önkormányzati választásokra készülő pártoknál is.

Az eseményen, a nemek közötti esélyegyenlőségtől, a nők elleni erőszakon és a többszörös diszkrimináción át, a politikai szerepvállalásig számos aspektusból vizsgálták a magyar nők helyzetét, továbbá a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségek felszámolásának lehetséges útjait.

Az egyik legizgalmasabb program a „Hol a helyünk? A nők szerepe egy igazságos társadalomban” elnevezésű panelbeszélgetés volt, amelyről Szabó Mónika, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa, Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem TársadalmiNem- és Kultúrakutató Központ egyetemi docense és társigazgatója, Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója és Szabó Eszter, a GE Közép és kelet-európai regionális kommunikációs és Public Affairs igazgatója osztották meg véleményüket. A panelt Bombera Krisztina moderálta.

Szabó Mónika az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa szerint egy nagyon jellegzetes, közös női élményünk, ahogyan sokszor "csalónak" érezzük magunkat; egyetemen, munkahelyen, fontos feladatokat végezve, például vezetőként vagy akár politikusként. Haladunk előre, és közben egyszerre birkózunk magunkkal és a sztereotípiákkal: hogy kerülök én ide? A jó válasz nyilván az lenne erre a kérdésre: mert alkalmas személy vagyok a feladatra. Sajnos a  sztereotípiák  mást mondanak: például azt, hogy "a nők csodálatosak" - de egyszersmind azt is, hogy egyes dolgok egészen egyszerűen nem nekünk valók. És mi gyakran elhisszük, mert belsővé váltak ezek a gátak. Fontos lenne megosztani ezeket a szorongató élményeinket, és stratégiákat kidolgozni arra, hogy el tudjuk hinni - mi nők és persze a férfiak is - hogy nem azért kellenek a nők a politikába vagy az üzleti életbe, mert ők  érzékenyebbek, szorgalmasabbak vagy más témák iránt érdeklődnek; hanem azért, mert ugyanúgy alkalmasak rá, mint a férfiak. Az egyenlőség azt jelentené, hogy egyenlő esélyeket kapunk, előfeltevések, sztereotípiák, nemünkre vonatkozó elvárások és megkülönböztetés nélkül. A mindennapokban azzal a helyzettel találkozom – mondja Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem TársadalmiNem- és Kultúrakutató Központ egyetemi docense és társigazgatója, hogy egyetemistáink túlnyomó többsége lány, akiket nagyon foglalkoztat a munkahelyi előmenetel kérdése. Ha hiszünk abban, hogy a képességek eloszlása egyenletes, akkor el kellene érnünk, hogy a munkaerőpiacon és a menedzsmentben is méltányos és igazságos pozícióhoz jussanak a nők. Magyarországon jelenleg nem becsülik meg annyira a nők által birtokolt tudást, hogy azt megfelelően kamatoztassák a gazdaságban. Persze az elismerés hiányáért nem csak a munkaerőpiac okolható, hanem a család és az oktatás, továbbá a jóléti rendszer. Ezek együttesen a családban, háztartásban jelölik ki a nők elsődleges helyét, és  kevésbé bátorítják közéleti és gazdasági pozíciók betöltésére. Panelünkben egyetértettünk, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, ez a nők és férfiak közös érdeke.

Bombera Krisztina, aki több, mint másfél évtizede dolgozik a magyar elektronikus médiában és egyszerre figyelte meg pozitív és negatív változásokat ezalatt az idő alatt, úgy látja, hogy a nők reprezentációjában és médián keresztüli megjelenítésében. „Meggyőződésem, hogy nem azért látunk és hallunk értékes műsorsávokban kevesebbet a nőket és gyerekeket érintő fontos közéleti problémákról, mint amennyit kellene, mert a "női ügyek" az embereket nem érdeklik. Hanem azért, mert a műsorkészítőket nem érdeklik. Részben azért, mert férfiak, részben azért, mert a hagyományos szemlélet a "nézettség-generálásra" nem megfelelő. Ezen pozitív irányba változtathat esetleg az a negatív tény, hogy az elektronikus médiában kereshető jövedelmek drasztikus csökkenése miatt a szakma éppen elnőiesedik, vagyis több női döntéshozó kerül a tartalmak meghatározói közé. Ugyanakkor azt is látom, hogy ma már sok férfikolléga - legalábbis a jelenlegi munkahelyemen, az ATV-ben - progresszív, tájékozott és elkötelezett amellett, hogy a nőket érintő, jelentős problémákkal érdemben foglalkozzunk. Vagyis én megtaláltam a magam szövetségeseit nőkben és férfiakban is, azért, hogy a média egyre kevésbé egy álságos, konstruált világot tükrözzön, amelyben a nőknek kevesebb és nagyon közhelyes szerepek jutnak, valódi problémáikat pedig hallgatás övezi. Optimista vagyok, hogy ez a korszak letűnőben van.

Szabó Eszter, a GE Közép és kelet-európai regionális kommunikációs és Public Affairs igazgatója a régióban dolgozva figyeli, mi történik a nőkkel kapcsolatos kérdésekben. „Nagyon megörültem, amikor a tehetséges, felsővetető és politikus lengyel nők - közülük sokat ismerek - 2009-ben megrendezték az első lengyel nőkongresszust, és amelyen a kezdetektől GE-s kollégáim is részt vesznek. Örülök, hogy ez a kezdeményezés immár a magyar nők szervezésesben útjára indult. A panelünk után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. A konferencia holisztikus felfogása pedig még nekem is, aki 12 éve foglalkozom a témával a cégemen belül, tudott újat mondani.”

„A GE Nők Hálózata közép-európai regionális társelnökeként, meggyőződésem, hogy változást csak a férfiakkal együtt, világos értékválasztás mellett, lassú és kitartó munkával lehet elérni. A GE egy világcég, ahol a nők aránya az elmúlt 15 évben megháromszorozódott a felsővezetésben, köszönhetően annak, hogy a GE elindította a női hálózatát, mint a nők kollektív szervezetét az önmaguk és a cég kultúrájának megváltoztatása érdekében. Saját tapasztalatból tudom, mennyire fontos hogy ne hagyjuk magukra a nőket azon az úton, ami a felsővezetésbe vezet, mert lemaradnak.

„Sem a nők egymást, sem a férfiak a nőket nem hagyhatják magukra a nehézségekkel. Mindkét nem feladata, hogy a közös megoldást találjunk a munkahelyeken, a politikai életben és a magánéletben. Ha boldog társadalomban akarunk élni, és ha szeretnénk megváltoztatni a jelenlegi negatív európai demográfiai trendet egyénileg és együtt is kell cselekednünk. Találkozunk a következő Nőkongresszuson!”