Ezt válaszolhatja az állásinterjú legtrükkösebb kérdésére

2017. március 20. hétfő - 18:01 / piac-profit.hu
  •    

Az állásinterjú ritkán kellemes szituáció, a legrosszabb rész azonban nyilván az, amikor a fizetésről kell alkudozni. Többféle válasz is adható arra a kérdésre, hogy mennyit kerestünk, és mennyit keresnénk most.

Kevesek szeretik, ha a jövedelmükről szegeznek nekik indiszkrét kérdést. Ugyanakkor az állásinterjún érthető, ha ez felvetődik. A dolog azért trükkös, mert a HR-es talán azt akarja kikerülni ezzel, hogy megkérdezze: „És mekkora fizetést szeretne nálunk?” Ugyanakkor mégis megpróbálja behúzni a csapdába a meghirdetett állásra jelentkezőt, mert beárazza őt. Ha az álláskereső mond egy összeget, hogy eddig mennyit kapott, azzal lehet, hogy éppen sokkal lejjebb szállította az árfolyamát, hisz lehet, hogy a cégnél, ahova épp jelentkezik, nagyobbak a fizetések.

Ha készek voltak mondjuk 100 forintot ajánlani, amint meghallják, hogy az előző helyén 70-et keresett az ember, az ajánlat rögtön lemegy 75-re anélkül, hogy az interjú alanya ezt tudná. Ha viszont csak 60-at tudnak megengedni, s ehhez képest a jelentkező közlése 70-ről túl nagy igényeket támasztana, lehetséges, hogy úgy ítélik meg, úgysem vállalná a munkát, és nem hívják be a második körre, ahol a közvetlen főnökével kellene elbeszélgetnie

Béralku: ahol nem a legalacsonyabb ár a cél
A munkaerő-felvétel folyamatának egyik legkényesebb pontja a béralku ideje. Főleg a kisebb cégek vezetői tartanak ettől, mivel sok esetben a multik nyújtotta ajánlatokkal kell versenyezniük. A sikeres toborzáshoz látnunk kell, hogy nem a legolcsóbb jelölt a legjobb jelölt, de azt is, hogy van más eszköz is, hogy magunkhoz csábítsunk egy jelöltet, mint a pénz.

Hiába HR-es az, aki e témában tapogatózik, alapvetően egy idegen. És az ember nem szereti a fizetését megtárgyalni vadidegenekkel. Hogyan lehet hát kikerülni a fizetésről szóló kérdést?

Nem árt képben lenni

Tudakozódjunk afelől, hogy a cégnél, ahova jelentkeztünk, mennyit keresnek az emberek. Valamint abban a munkakörben és abban a szektorban milyenek a versenyképes jövedelmek.

Egy Google-keresés előhozhatja azokat a sajtóban napvilágot látott cikkeket, amik kitérnek a keresményekre. A LinkedInen vagy e-mailben a szakmai barátaink, kollégáink között sem árt faggatózni a fizetésekről, olyanoknál, akik már dolgoztak az adott vállalatnál vagy ismernek valakit, aki állást töltött be ott.

Persze nem baj, ha megválogatjuk, kihez fordulunk ilyen kérdéssel, mert ebből bárki leveheti, hogy elvágyunk a jelenlegi munkahelyünkről. Legyünk tudatában annak, kihez nem akarjuk, hogy ez az infó eljusson, akár csak pletyka szintjén is.

állásinterjú - beszélgetés a főnökkel-kirúgás

Kép: Pexels

Elébe menni

Olyan ez, mint amikor azt játssza két ember, hogy ki fog először pislogni. Ki áll elő majd a jövedelemkérdéssel később? A kérdés elhárításához nagyfokú diplomáciai érzék szükségeltetik. A pozíció „növekedési távlata” sokszor sokkal fontosabb, mint a kezdő fizetés. Ha olyan részlegről van szó a cégen belül, ami stratégiai fontosságú, és fejleszteni fogják, akkor ez az állás is egyre fontosabb lesz, nőhet mind az elvégzendő munkamennyiség, mind a fontosság. És vélhetően ez fizetésemeléssel is jár majd.

Ha a HR-es végre csak megkérdezi, hogy mi a helyzet a fizuval, az álláskereső bepróbálkozhat és visszakérdezhet: „Körülbelül milyen tól-ig skálán keresnek ebben a munkakörben az alkalmazottak?” Előfordulhat, hogy a HR-es elárulja, de lehet, hogy keményen hárít.

Nem szabad az állásinterjú során viszonylag hamar előhozakodni ezzel a témával, mert akkor a személyzetisben az a benyomás alakul ki, hogy a delikvenst csak a pénz érdekli.

Felmérni a szitut

Ha úgy tűnik, hogy többet akarunk, mint amennyit a cég kínál fizetésként, akkor érdeklődjünk az egyéb juttatásokról. Lehet, hogy megtaláljuk a közös nevezőt.

De nem csak azzal lehet gond, ha túl sokat kérünk. Az sem vet ránk jó fényt, ha a korábbi jövedelmünk kisebb, mint amit ebben a pozícióban mások másutt kapnak. Az teljesen mindegy, hogy ugyanolyan jók vagyunk, mint a konkurencia, vagy még jobbak is. Ha a fizetés ezt nem tükrözi, az hátrányt jelenthet az álláskeresési versenyben.

Ha túl keveset keresünk – és ezért akarunk új helyen dolgozni –, akkor ezt tegyük nyilvánvalóvá a felvételiztető előtt. Az alulfizetettség többféle lehet. Vagy szimplán keveset kapunk, vagy egykor még jó volt ez a bérezés, de ránk lőcsöltek egy csomó extra munkát, amivel már nem áll arányban a változatlan összeg. Ha ezt elmagyarázzuk, azzal elhárítjuk annak a veszélyét, hogy a HR-es azt gondolja, azért túl nagyok az igényeink, mert túl vagyunk kvalifikálva ehhez az álláshoz.

Felmérni a felvételiztetőt

Nem csak ő elemez minket. Mi is felmérhetjük őt. Főleg ha nem a HR-es kérdezget, hanem a leendő főnök. Mennyire érdeklődő és nyitott? Mennyire akar letudni minket hamar? Ad lehetőséget, hogy elmagyarázzuk, miért érdekel az állás, vagy hajlamos rögtön gyors következtetésekre jutni? (Magyarán előítéleteket gyárt.)

A kérdéseiből többé-kevésbé ki lehet okumulálni, hogy mennyire lenne jó helyünk nála, milyen hosszú távú szakmai célunknak felelne meg az elhelyezkedés ennél a cégnél. Egy túlságosan szűk látókörű, merev főnök rövid úton pontot tesz az állásinterjú végére, ha azt látja, hogy még kismértékben is eltérnek a tapasztalataink és a képességeink a megkövetelttől. Ahelyett, hogy alaposan felmérné, milyen készségeket, tehetségeket tudunk hozni a céghez.

allasinterjupparchiv

Immateriális tényezők

Mindig van rá lehetőségünk, hogy ha túlságosan leragadt a beszélgetés a pénznél, azonnal hozzátegyünk más szempontokat is, amik szervesen kapcsolódnak a javadalmazáshoz: azért szeretnénk ezt az állást, mert így meg úgy segít a szakmai előrejutásunkban, itt ez meg azt a képességünket vagy a szakmánknak ezt és ezt a részét gyakorolhatjuk (amit a korábbi munkahelyünkön nem), hogy szeretnénk egy jó csapatban dolgozni, egy kiváló terméket képviselni.

Azzal, hogy kidomborítjuk az erősségeinket, a tudásainkat, a kompetenciáinkat, erősítjük a tárgyalási pozíciónkat, ha különbség van az ő ajánlatuk és a mi igényünk között.

Csakis az igazat

Nem szabad olyasmit állítani a fizetésünkről, ami nem igaz. Minden szakma belterjes, a hazugság villámgyorsan kiderül. Nem tudhatjuk, hogy a személyzetis kit ismer a cégünktől, és kit tud felhívni, hogy érdeklődjön felőlünk. Ezért nem érdemes sem féligazságokat állítani a jövedelmünkről, sem túlzásokba esni. Ha ferdítésen, csúsztatáson vagy nyílt hazudozáson kapják az embert, az rontja a szakmai reputációját. És ki tudja, kitől halljunk majd vissza (aki másod-, harmadkézből értesült róla), hogy „hallom, hantáztál a HR-esnek”.

Forrás: Business Insider