Ahogy mozgunk, cselekszünk a világban, folyamatosan jeleket küldünk anélkül, hogy ezt tudatosítanánk. Mivel ez ellen nem tudunk mit tenni, a legjobb, ha inkább tudatosan használjuk a testbeszédünket.
Hogy ez manipuláció? Igen. De ez egyáltalán nem jelent rosszat! A manipuláció valójában annyit jelent, hogy hatást gyakorlunk valakire. Ez csak akkor rossz, ha rossz szándékkal tesszük. Vagyis nem a hatásgyakorlás képességétől kell idegenkednünk, csak a rossz szándékú emberektől.
Érezzük magunkat biztonságban és sugározzunk bizalmat!
A magabiztosság érzése természetesen nem könnyen megszerezhető és nyilván külön könyveket lehetne írni róla. Annyi bizonyos, hogy érdemes küzdeni azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az első lépések amiket megtehetünk például, hogy olyan ruhát viselünk, amiben jól érezzük magunkat.
Nagyon fontos, hogy igyekezzünk pozitívan viszonyulni másokhoz. Az alapelvek legyenek a következők: mindenki barát, amíg nem tesz valamit, hogy ez megváltozzon. Mindenki tiszteletet érdemel, amíg nem tesz valamit, amivel ezt elveszíti.
Igyekezzünk mindig azt tartani a fejünkben, hogy mit tehetünk másokért. Annak a legjobb módja, hogy elérjük, hogy az emberek segíteni akarjanak nekünk az, hogy segítünk nekik. Mindenki jól jár. Persze ezt sem jó túlzásba vinni. Legyünk segítőkészek, de ne akaszkodjunk rá senkire. Ajánlkozzunk, ha úgy adódik, de aztán hagyjuk dönteni a másikat.
A testtartásunk folyamatosan jeleket sugároz másoknak arról, hogy mit gondolunk magunkról és a világról. Hogy a kép pozitív legyen, álljunk csípőszéles terpeszben és húzzuk ki magunkat. Ha túlságosan összezárjuk a lábunkat, az bizonytalanságot sugall. Érezzük magunkat magasnak és sudárnak, közben viszont lazítsuk el a vállunkat. A nyakunkat is lazítsuk el, így nagyjából szem magasságban leszünk az átlagembernek. Figyeljünk rá, hogy ne nyomjuk ki a mellkasunkat! Olyan lapos legyen, mintha háton feküdnénk.
Ülés közben is figyeljünk rá, hogy ne essünk össze. Ha kihúzzuk magunkat a széken rögtön látszik, hogy a legtöbb ember milyen kicsire nyomja össze magát.
Kommunikálni a tömeggel
Mindig, de tényleg MINDIG mosolyogjunk, amikor belépünk egy szobába! Itt se essünk túlzásba, nem kell hangosan kacagni, csak valami olyasmire gondolunk, mint amikor kilépünk a házból tavasszal és észrevesszük, hogy süt a nap.
Ne úgy pásztázzuk végig a helyiséget, ahova belépünk, mintha az ott lévő emberek csak tereptárgyak lennének. Teremtsünk szemkontaktust, és ha valaki viszonozza a pillantásunkat, mosolyogjunk rá.
Szintén alap, hogy MINDIG „köszöntsük a tömeget”. Lehet, hogy már látjuk is mondjuk az irodában azt, akihez érkeztünk, az első köszönés, belépéskor akkor is mindenkinek szóljon.
Amikor átmegyünk a helyiségen, ne rohanjunk! A kimért, de határozott mozgás magabiztosságot és nyitott attitűdöt sugall.
Helyzetben
Amikor beszélünk valakivel, úgy helyezkedjünk el, hogy nyitottnak látszódjunk felé. Sőt, mutatkozzunk „sebezhetőnek”, például engedjük le a karunkat, ne fonjuk össze a mellkasunk előtt. Ez azt mutatja, hogy kényelmesen és biztonságban érezzük magunkat.
Ha több ember van körülöttünk, kissé mindig forduljunk afelé egész testünkkel, akivel éppen beszélünk. Ez aprócska változás, de nagyon fontos. Az elfordulás bizalmatlanságot és félelmet mutat.
A szakértők szerint tartózkodnunk kéne attól is, hogy neki támaszkodjunk dolgoknak beszélgetés közben, mivel ez passzivitást sugall - kivéve, ha tényleg otthon érezzük magunkat. A legjobb, ha ki tudjuk fejleszteni a tökéletes, egyenes tartást (ld. fent), amiben tényleg kényelmesen érezzük magunkat.
Minden embernek van egy jellegzetes, arckifejezése, amit akkor vesz fel, ha semleges helyzetbe kerül. Egyesek ilyenkor szigorúnak tűnnek, mások sértődöttnek, van, aki csak nyugodtnak. Törekedjünk rá, hogy ez a semleges kifejezés boldog arckifejezés legyen.
Igyekezzünk tartani a szemkontaktust! Az emberek nagy részének az a rossz berögződése, hogy ha találkozik a szeme valaki máséval, azonnal elkapja a tekintetét, nehogy azt higgyék, hogy „bámulja” a másikat. Szokjunk le erről! Tartsuk meg egy rövid ideig a szemkontaktust és mosolyogjunk! Az emberek ettől nyitottabbnak és magabiztosabbnak látnak minket. A mosoly fontos, ha szigorú arckifejezéssel nézünk valakit, az inkább ijesztő lesz.
Persze a mosoly áldásos hatása is csak akkor működik, ha őszinte – vagy legalábbis annak látszik. Ezt úgy érhetjük el, ha a mosolyra nem, mint az izmok egy fajta mozgására gondolunk, hanem egy boldog érzésre, ami az arcunkra is kiül. Ha természetes mosolyt akarunk előidézni, egyszerűen gondoljunk valamire, ami boldoggá tesz.
Türköm tükröm
Végül, egy bónusz trükk, ami a kutatások szerint nagyon hatásos: a tükrözés. Ez azt jelenti, hogy „leutánozzuk” azt, amit a beszélgetőtársunk tesz, ahogy mozog. Előredől a székében? Tegyünk mi is így! A jobb lábára helyezi a testsúlyát? Helyezkedjünk át mi is! Iszik egy kortyot? Kövessük a példát!
Bármilyen furcsán hangzik is, az emberek jobban érzik magukat a másik társaságában, ha az tükrözi őket. Ha valakik nagyon egymásra hangolódnak, természetes módon is ez történik.
Persze itt is nagyon fontos, hogy észrevétlen maradjon a „manipuláció”. Ha azt látjuk, hogy valaki minden rezdülésünket utánozza, az inkább idegesítő – akinek van testvére, emlékezhet rá gyerekkorából, hogy tudatosan lehetett ezzel egymás agyára menni – a finom tükrözés viszont mindig beválik!
