Az amerikai elnök január 13-án, délután ismertetett terve szerint az Egyesült Államok 2015 és 2020 között újból embert küldene a Holdra, hogy ott létrehozza a Mars, majd a naprendszer meghódításához szükséges infrastruktúrát. A megvalósítás kezdeti lépéseihez a NASA öt évre szóló, eredetileg 86 milliárd dolláros költségvetésének egymilliárdos megemelését és a meglévő keretből 11 milliárd átcsoportosítását fogja javasolni az államfő február 2-án, amikor a Fehér Ház benyújtja költségvetési tervét a kongresszusnak.

Újra emberi missziók

A Fehér Ház által kidolgozott koncepció azzal a céllal született, hogy az űrhivatalnak hosszú- és rövidtávú célokat adjon, lévén, hogy a nemzeti űrprogram a Columbia űrrepülőgép tavaly februári katasztrófája óta egy helyben toporog. A program rövidebb távú tervei közé tartozik, hogy az alacsony orbitális repülésekre tervezett űrsiklókat 2010-ben kivonják a forgalomból és helyettük nagyobb távolságok megtételére alkalmas járműveket vezetnek be 2014-ig, amikor is az amerikai legénység már ezen az új eszközön látogatná a Nemzetközi Űrállomást. Az Egyesült Államok az Űrállomás építésében vállalt szerepének 2010-ig történő teljesítése után további ide vonatkozó feladatait is minimalizálja, hogy több tőkét tudjon átcsoportosítani a naprendszer robotikus - melyből az elsőt 2008-ban tervezik a Holdra - és később emberi missziók általi vizsgálatára. Jelenleg a három űrsikló fenntartása évi négymilliárd, az űrállomásé pedig egymilliárd dollárt jelenti az űrhivatalnak, vagyis éves költségvetésének egyharmadát emészti fel.

A tavaly októberben kezdődött pénzügyi évben a NASÁ-nak 15,5 milliárd dolláros költségvetés lett megszavazva, ami nagyjából az nemzeti összkiadások egy százalékát teszi ki. Az 1960-as években és a 70-es évek elején, a hidegháborús versenytől vezérelt, Holdra szállást megvalósító Apollo-program a szövetségi költségvetés négy százalékát tette ki. Azóta a NASA pénzalapja átlagban egy százalék alatt mozgott a 90-es évek végéig. Az öt éves költségvetés az elnöki javaslat szerinti egymilliárdos injekcióval átlagosan évi 200 millió dollárral növekedne, szemben az elmúlt év 90 milliós emelésével.

Kozmikus ugródeszka

Ha az elnöknek sikerül elindítani a programot, ez lesz a legmerészebb és ambiciózusabb vállalkozás lesz az űrkutatásban a Kennedy által 1961-ben elindított Apollo-program óta, mely során 1969 és 1972 között 12 asztonauta hagyta a lábnyomát a Holdon. Hogy három évtizednyi csend után miért került az Egyesült Államok és országok kormányai mellett az űripar magánbefektetői figyelmének középpontjába újra a Hold, arra elsősorban az égitest sarkkörein észlelt nagy mennyiségű hidrogén ad magyarázatot. Ha ugyanis kiderül, hogy a sarkköröket jég borítja, az azt fogja jelenteni, hogy nagy mennyiségű üzemanyag és levegő létrehozására alkalmas nyersanyag áll rendelkezésre az égitesten. Ezzel a Hold, a sokáig róla alkotott elképzelésekkel ellentétben egy potenciális űrkolónia helyszínévé válna és egyben ugródeszkává a Mars és a távolabbi űr irányába. A víz mellett szintén nagy készleteket feltételeznek a hélium 3-as izotópjából, melyet nem szennyező hasadóanyagként a Földön értékes üzemanyagként lehetne használni. Míg a Földön az izotópból valószínűleg csak pár száz kiló létezik, a Holdon akár egymillió tonna is elképzelhető, ez pedig bolygónk energiaszükségleteit akár évezredekig is kielégítheti. Arról is születtek elképzelések, hogy a Hold felszínére jutó napenergiát is továbbítani lehetne a Földre mikrohullámok formájában.

Az űrkutatás szempontjából az igazi paradigmaváltást azonban nem a Földre szállítható energia jelenti, hanem az, hogy a Holdon kiépülő infrastruktúra megalapozhatja az ember mainál egyszerűbb kijutását a világűrbe. "A végső cél az, hogy a Hold készleteinek kihasználásával kiépüljön egy Föld-Hold transzportrendszer. Ha ez megvalósul, megnyílik az út nem csak a Mars felé, hanem a Naprendszeren belül bárhova. Ha a Föld kötelékén áttörve újra tudjuk tankolni az űrjárműveket, az űrben való mozgásterünk dramatiusan kiszélesedik. A kilövőrakéták kapacitása helyett azután legfeljebb a saját képzelőerőnk fog számunkra korlátokat szabni," nyilatkozta korábban a Space.com-nak Paul Spudis, a Maryland-i John Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának tudósa.

Kína és Howard Dean

Bár Bush kijelentette, hogy az új amerikai űrprogram a nemzetek közti versengés helyett az együttműködést fogja előtérbe helyezni - első helyen álló partnereként Oroszországra mutatott rá - a meghirdetett új űrpolitika érezhetően nem mentes a politikai felhangoktól. Amerika Holddal kapcsolatos tervei már az elmúlt év végén szóba kerültek, miután tavaly októberben Kína a világon a harmadik országként sikeresen embert küldött az űrbe, majd bejelentette szándékát egy saját űrállomás építésére és egy, a következő két évtizeden belül tervezett Holdra szállásra. Köztudott, hogy jelenleg a régi amerikai-szovjet hidegháborúhoz hasonlóan Kína és az 1989-ben nukleáris nagyhatalommá vált India közt folyik a versenyfutás azt illetően, hogy kinek sikerül hamarabb embert juttatnia a Holdra. A tét nem más, mint hogy kié lesz a vezető nagyhatalmi szerep a dél-ázsiai régióban. Amerikai állásfoglalás jeleként tekinthető, hogy két nappal az űrpolitika nyilvánosságra hozatala előtt Bush bejelentette az Egyesült Államok és India közti együttműködés elmélyítését a polgári nukleáris tevékenységek, a polgári űrprogramok és a csúcstechnológiai kereskedelem terén, Indiát exportszabályozási törvényeinek szigorítására ösztönözve.

Egy nagyszabású űrtevékenység beindításáról már az elmúlt hónap eleje óta folynak a spekulációk. Sokan arra számítottak, hogy a bejelentést Bush az elmúlt év december 17-én, a Wright-fivérek első repülésének századik évfordulóján teszi meg. Figyelemre méltó azonban, hogy Bush hirtelen érdeklődése az űrkutatás iránt egybeesik a választási évvel. A múlt héten telefonon fejezte ki elismerését a NASA Marsra leszállt Spirit Rover űrszonda-program vezetőinek. A jármű sikeres landolásával az elnök szerint "az amerikai felfedező szellem újbóli megerősítést nyert". Az is ismeretes, hogy az elnök texasi kormányzó korában soha nem kereste fel a houstoni Johnson Space Centert, az első látogatására tavaly februárban, a Columbia személyzetének emlékszertartása alkalmából került sor.

"2004 egyik sorsdöntő eseményére kétségtelenül novemberben fog sor kerülni. Vajon újraválasztják George Busht vagy csak egy egyciklusos elnök lesz, mint az apja? Minden, amit tesz - vagy épp nem tesz - akaratlanul is a kampány részeként lesz értékelve. Bármilyen döntést hoz a mostani kormányzat az űripart és az amerikai űrprogram jövőjét illetően, az már egy intenzív választási kontextusban fog történni." - írja a The Space Review. Howard Dean, Vermont állam kormányzója, a várhatóan Bush fő ellenfelének számító demokrata elnökjelölt egy rádiós talk-showban szintén bejelentette egy Mars-utazás támogatásának terveit, Bush rakétavédelmi programjának leszerelése mellett. 1989-ben, az első emberi Holdra-szállás húsz éves évfordulóján egyébként Bush apja hasonló kampányba kezdett egy Mars-expedícióért, de a terv a magas, 400-500 milliárd dollárra becsült költségei miatt már nem nyerte meg a kongresszus szimpátiáját.

Szigorú kongresszus, erősödő magánszféra

A legnagyobb akadályt a jelen űrprogram költségvetési jóváhagyása előtt ismét a kongresszus jelentheti. Az országnak ugyanis már így is jelentős kiadásokkal kell szembenéznie a rekordnagyságú, 500 milliárd dolláros költségvetési hiány mellett az iraki és afganisztáni hadműveletek, valamint az oktatási és egészségügyi reformok miatt. A Holdra szállás költségeinek lefaragásában maga a Fehér Ház is a privátüzleti szféra bevonását látja, hisz az űrkutatás háttériparában a 90-es évek során jelentősen megnőtt a magánbefektetők száma. A NASA régi partnereinek számító Boeing és Martin-Lockheed mellett új, sorra tűnnek fel kisebb cégek, akik igyekeznek olcsóbb rakétatechnológiák fejlesztésével magukra vonni a kormány figyelmét. Az alkatrészgyártás és hagyományos kereskedelmi műholdfellövés ráadásul már nem az egyedüli területek, ahol megtérülést szimatol a magántőke. Sorra jelennek meg az olyan piaci szereplők, akik saját űrszondáikkal a Hold felszínéről gyűjtött adatokat értékesítenék vagy önálló nyersanyag-kitermelésbe fognának idegen égitesteken. Az állami űrhivatalok mellett a magáncégek közt is folyik a verseny azt illetően, hogy ki jut el elsőként önálló erőből a Holdra.


Kapcsolódó anyag:

Európa is embert küldene a Marsra