Arab világ: valami új kezdődik

Hetekig tartó, több tízezres tüntetések, mobiltelefonnal felvett és az interneten terjesztett videók, egyik országról a másikra terjedő megmozdulások az évtizedek óta hatalmon lévő rezsimek ellen - vagyis korábban elképzelhetetlen események sora történt meg az elmúlt hónapokban Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Bár három hónap múltán közel sem létszik a folyamat vége, egy biztos: valami új kezdődik. Látnunk kellett ugyanakkor, hogy ezekben az országokban a politikai válság akut szakaszba érkezésében a demokratikus deficiteken, belső feszültségeken kívül az élelmiszer-infláció játszotta a főszerepet. Az árak elszabadulása nemcsak az arab világban, hanem más országokban is valós veszély, és nem csak azért, mert az arab térségben zajló események következtében az olaj drágább lett.

ARAB JÖVŐ: Iszlám vagy demokrácia?

Az elemzők és publicisták szerint eljött a francia forradalom vagy az 1848-as tavaszi megmozdulások kora az arab világban. „Az ember természetes vágya a szabadságra egyetemleges, csak Európában hamarabb sikerült" - írta elemzésében Bernard Guetta, a francia Libérationban. A külpolitikai elemző azokra a félelmekre reagált, miszerint a diktatúrák után hamarosan a szélsőséges, iszlám ideológiákra támaszkodó pártok jutnak hatalomra Egyiptomban vagy Tunéziában, hasonlóan Iránhoz vagy a Gázai övezethez, ami komoly aggodalomra adhat okot. Hasonlóképpen gondolkodik a német Süddeutsche Zeitung című napilapban publikáló Volker Perthes, a berlini Stiftung Wissenschaft und Politik igazgatója, aki szerint az arab világon belüli radikális erőket éppúgy meglepték a tiltakozások, mint az adott országok kormányait. Nem valószínű, hogy bárhol is radikális erők kerülhetnének hatalomra. „Az iszlám a megoldás" - az iszlamisták jelszava már nem győzi meg a munka nélküli diplomásokat, akik a Twitteren és a Facebookon keresztül tartják egymással a kapcsolatot, műholdas tévéműsorokon nőttek fel, és angolul tanultak az iskolában.

A kérdés mások szerint nem (csak) az, hogy demokratikus rendszerek jönnek-e létre a térségben, sokkal inkább az, hogy az évtizedekig uralmon lévő despoták után mennyire stabil vezetés kerül hatalomra. „Noha a nyugati politikusok rendre a demokrácia és a szabadság fontosságát hangsúlyozzák, valójában az a fontosabb, hogy a létrejövő új rendszerek ne legyenek ön- vagy közveszélyesek" - mondta Tálas Péter, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének igazgatója, biztonságpolitikai szakértő egy február végi budapesti konferencián.

Web 2.0: az igazi hatalom
Ami a decemberben Tunéziában kezdődött, majd az arab világ talán legfontosabb országában, Egyiptomban január végén bekövetkezett, városokat megbénító megmozdulásban a világot leginkább meglepte, az nemcsak a korábban elképzelhetetlen civil ellenállás, hanem a közösségi média hatékony használata volt. Míg az állami média természetesen csak a hatalom szempontjait tartotta szem előtt, addig „mi a Facebookon hirdettük meg a megmozdulásokat, a Twitteren koordináltuk, és a Youtube-on osztottuk meg a világgal” – mondta a Newsweek riporterének január végén egy fiatal nő Kairóban. A média információs hatalma természetesen nem új keletű: sokan emlékezhetnek rá, hogy a hírekre fogékonyak 1990-ben élőben nézhették a CNN-en a szövetséges hatalmak bevonulását Kuvaitba, Szaddám Husszein ellen. A tunéziai jázminos forradalom képei hasonlóképpen járták be a világot, és leginkább az Al-Dzsazírát és a CNN-t néző egyiptomi fiataloknak jelentettek lelkesítést. A nagy médiacégek tudósítóit viszont nem engedték be mindenhova: a világ tájékoztatását a mobiltelefonnal felvett videók, fotók és a tudósítóvá átvedlett helyi lakosok segítették, amikor „riportjaik” a Twitter, a Youtube és a Facebook felületein mindenki számára elérhetővé váltak. A helyzetet az is segítette, hogy a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) legfrissebb (bár tavaly nyári) adatai szerint a tízmilliós Tunézia 3,6 millió lakója internetezik, Egyiptomban közelíti a 20 milliót a rendszeresen szörfölő polgárok száma (a Facebookon 4 millió egyiptomi található), az alig 750 ezres gazdag Bahrein pedig a Közel-Kelet legmagasabb, 88 százalékos internet-penetrációjával büszkélkedhet, és a Facebookon 235 ezer bahreini regisztrálta magát.

A Közel-Kelet és az iszlám kultúra elismert magyarországi szakértője, dr. Rostoványi Zsolt egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezetője szerint a télen felszínre tört elégedetlenség - mind a rossz körülmények, mind az autoriter vezetés miatt - felgyülemlése már jóval korábban elkezdődött. A demokrácia mindenképpen fontos ügy az ellenzékiek számára, a zömében 20-30 éves felkelőknek elegük van jogaik elnyomásából és a szebb jövőről szóló ígéretekből. A nyugati felfogás szerinti demokratikus választások mindeddig legfeljebb Törökországra és Libanonra voltak jellemezőek, a többi országban vagy a választójogot, vagy a választásokon való indulást korlátozták, illetve a szavazatok összeszámolása volt megkérdőjelezhető.

Mind Észak-Afrika, mind a Közel-Kelet országaiban az óriási egyenlőtlenségek a jellemzőek. A népesség egyre nagyobb aránya fiatal - Líbiában, Egyiptomban és Jordániában például a lakosság harmada 15 évesnél fiatalabb, 50 százaléka 30 évesnél nem idősebb -, akik nagyfokú kilátástalansággal és munkanélküliséggel kell szembenézzenek. Az sem utolsó szempont, hogy az iszlám civilizációban a párkapcsolatok a házassággal kezdődnek, márpedig a mai harmincas generációnak nagy frusztrációt okoz, hogy nem képes anyagi biztonságot adni leendő családjának.

A Nyugat dilemmája a felkelések kirobbanásakor egyértelműen az volt, hogy a megbízható szövetségesnek tekintett autoriter vezetőket vagy a bizonytalanságot jelentő demokratizálódást támogassák-e. A nyugati hatalmak aggódnak, hogy iszlám gyökerű, nyugatellenes erők kerülnek hatalomra a szabad választásokon.

- Nem tartok Egyiptomban az iszlamizációtól - fogalmaz Rostoványi, aki szerint a legjelentősebb egyiptomi ellenzéki erő, a Muszlim Testvériség sokszor kijelentette, hogy letett az erőszak alkalmazásáról, és az elégedetlenség élére állt fiatalok is iszlám jelszavak helyett a demokrácia mellett foglaltak állást, így nem valószínű, hogy a választásokon szélsőséges erők kerülnek hatalomra.

Az is elképzelhető Rostoványi szerint, hogy a viszonylag hamar megtartandó választásokon a Muszlim Testvériség és a bukott elnök, Mubarak pártja kapja a legtöbb szavazatot, és a demokráciát kívánó fiatalok folytatják a tiltakozást.

A tiltakozások Marokkótól Jemenig terjedtek. Tunéziában és Egyiptomban elűzték az elnököt, Líbiában az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatára nemzetközi haderő kényszerítette meghátrálásra a 42 éve uralmon lévő Kadhafit. Számos országban a tüntetések komoly engedményekre és reformokra szorították rá a kormányokat és az uralkodókat. A kérdés az, hogy mi történik a közeljövőben Jemenben és Szaúd-Arábiában. A legszegényebb államok közé tartozó Jemenben az észak-déli szembenállás, az al-Kaida fenyegető jelenléte és az iszlám két meghatározó ágának (síiták és szunniták) szembenállása teszi bonyolulttá a helyzetet. A tiltakozók közé lövető rezsim többfrontos harcra kényszerülhet, komoly dilemma elé állítva a nemzetközi közösséget. A világ legnagyobb olajtermelő országa, Szaúd-Arábia eddig kimaradt a jelentősebb eseményekből, bár a keleti területein élő síita kisebbség megmozdulásait hamar szétverték a rendfenntartó erők, a szaúdi kormány pedig katonákat küldött a szomszédos Bahreinbe, hogy az ott tiltakozó szintén síita kisebbség ellen fellépjen.

OLAJÁR: A kör bezárul

Azokban az országokban, ahol a fogyasztói kosárban az élelmiszerek szerepelnek a legnagyobb súllyal, az infláció ma a szociális biztonságot és a társadalmi békét fenyegeti, az arab világban pedig a politikai rendszerek összeomlásához vezetett. Mivel a térség meghatározó jelentőségű a világ kőolaj-kitermelésében, a politikai bizonytalanságok hatására drágul az olaj a világpiacokon, így újabb inflációs nyomás jelenik meg. A folyamat körbeért, és világgazdasági szinten is jelentős tényezővé vált - magyarázza Kovács Krisztián, a Concorde elemzője.

Árpánik
A közel-keleti és észak-afrikai régió a világ kőolaj-exportjának több mint 40 százalékát adja, így az ott történtek meglehetősen nagy hatással vannak az olaj árára. Tavaly szeptemberben az északi-tengeri Brent nyersolaj hordónkénti ára még 80 dollár volt, és csupán a válság utáni keresletnövekedés táplálta a lassú, de biztos növekedést. 2011 januárjában, az egyiptomi tömegmozdulások kirobbanása óta egyre drágább a világ legfontosabb nyersanyaga: március közepén, a líbiai események polgárháborúvá eszkalálódása miatt már 115 dollárt kértek hordójáért. Az ENSZ-határozat nyomán a líbiai légierőt földre kényszerítő szövetséges támadás hatására is csak kissé nyugodott meg az árfolyam. Amikor kiderült, hogy elhúzódó harcokra lehet számítani, ismét megugrottak az árak. Az olaj drágulása pedig nagymértékben veszélyezteti a válság után lassan beinduló világgazdasági fejlődést: miután a szállítás és energiatermelés költségei minden termékben és szolgáltatásban jelentkeznek, az emelkedő olajár inflációs veszélyt hordoz az Egyesült Államoktól Kínán át Magyarországig egyaránt. A világ tőzsdéit és az olajárat szélsőséges módon mozgató események következő állomása Szaúd-Arábia lehet, legalábbis a pánikra fogékony közvélemény szerint. Dr. Rostoványi Zsolt egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezetője nem gondolja, hogy olajársokk következne be, mert a szaúdi vezetésnek nincs számottevő ellenzéke, az egyébként is csekély számú szegénységben élőnek és az elégedetlenkedő középosztálynak pedig hatalmas szociális csomagot ajánlott fel az uralkodó, az infrastruktúra és az oktatás összesen 100 milliárd dolláros fejlesztését is kilátásba helyezve március közepén tartott, nem éppen megszokott televíziós beszédében.

A kormányok közül több is az élelmiszer és az üzemanyag árának támogatásával próbálja fékezni az inflációt, és csökkenteni a népharagot. Ezzel azonban nemcsak a vásárlók árérzékenysége sérül, hanem a kormányok költségvetése is. Az egyre növekvő támogatások veszélyeztetik a pénzügyi stabilitást is a Közel-Keleten - mint ahogyan túlfeszíthetik India most elfogadott optimista büdzséjét -, ahol már amúgy is jelentős a szubvenció az élelmiszereken és az üzemanyagon. A növekvő olajárakból és az egyre tetemesebb támogatási igényből fakadó veszélyes spirállal néz szembe Egyiptom is. A dráguló olaj és a hezitáló politikusok rossz döntései pedig visszahatnak egymásra, tovább súlyosbítva a gazdasági és társadalmi helyzetet.

Ha az infláció globális jelenséggé válna, a probléma a világ első számú biztonsági kihívásainak sorába emelkedne. A súlyos történelmi tapasztalatok mellett az éppen zajló regionális háború is ezt bizonyítja. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt hetekben a fejlett világ elemzői egyre többször emlegetik az inflációs veszélyt. Mivel a globalizáció hatására minden ország élelmiszer- és üzemanyag-ellátása nagymértékben függ a másiktól, a jelenlegi alacsony inflációs környezet sem jelenti azt, hogy Amerika vagy Európa sebezhetetlen. Így, ha nem is most rögtön, előbb-utóbb a Fed és az Európai Központi Bank is kénytelen lesz foglalkozni a problémával - véli az elemző.

Az arab események felvetik a kérdést, hogy a fejlődők képesek-e „exportálni" az inflációjukat. A fejlett világ közgazdászai optimisták: a pénzügypolitikusok szerint az arab világban kitört háború legfeljebb néhány tizedszázalékponttal fogja lassítani a globális növekedést. Aranyszabály, hogy 10 százalékos olajár-emelkedés 0,25 százalékponttal veti vissza a globális növekedést a világban, és miután a világgazdaságban ma átlagosan 4,5 százalékos a bővülés, az olaj árának az eddigi csúcsot -147 dollár volt 2008 nyarán - meghaladó, hordónkénti 150 dolláros ár fölé kellene ugrania ahhoz, hogy befékezze a válság után felépülőben lévő gazdaságokat - írja egyik cikkében a The Economist. Ma azonban legfeljebb 110 dollár körül mozog az ár. Ezzel szemben nagy elemzőházak hetekkel ezelőtt 200 dolláros olajárat prognosztizáltak.

- Az infláció valós veszély. Bár a jelenlegi mértékű olajár-emelkedés nem tudja letéríteni a fejlett országokat a növekedési pályáról, egy nagymértékű és tartós árrobbanás könnyen megteheti. Ebben Szaúd-Arábia a kulcsország. Ha egy hónapra leállítaná az olajkitermelést, a világban globális hiány lépne fel. Miután Amerika és Európa nettó olajimportőr, egyik állam sem tudja tartósan elkerülni a közel-keleti nyersanyagvásárlást, legfeljebb ideig-óráig elhalasztani - véli Kovács Krisztián, aki szerint az expanzív monetáris politika fenntartása esetén a fejlett gazdaságoknak az olaj árának alakulásától függetlenül is szembe kell nézniük az inflációs veszéllyel legkésőbb néhány éven belül.

Véleményvezér

Kísértetszállodát talált Hadházy Ákos

Kísértetszállodát talált Hadházy Ákos 

Különös pénzosztások az idegenforgalmi beruházások körül.
A korrupció rontja a boldogságindexet

A korrupció rontja a boldogságindexet 

Ötvenhatodik helyen a magyarok.
Hadházy Ákos újabb fél méter magas kilátót talált 217 millió forintért

Hadházy Ákos újabb fél méter magas kilátót talált 217 millió forintért 

Lombkoronasétány helyett ezúttal nádkoronasétány épült.
Száguldhatna a forint, ha Orbán Viktor kiegyezne az unióval

Száguldhatna a forint, ha Orbán Viktor kiegyezne az unióval 

A jogállamiság helyreállítása sok pénzt hozna.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo