“A TV-macit jobban szeretem a szüleimnél”

2009. május 30. szombat - 15:34 / MTI
  •    

Szorosabbá válhat a kisfiúk érzelmi kapcsolata a tévés mesék hőseivel, mint saját szüleikkel, akik nem töltenek elég időt velük - erre figyelmeztetett egy ismert brit pszichológusnő most megjelent könyvében.

Sue Palmer 21th Century Boys (21. századi fiúk) című munkájában azt állítja, hogy a játékfigurákkal, DVD-kkel és más kütyükkel megerősített tévés karakterekhez való kötődés a gyermekek fejlődését megmérgező "gyorsétel, gyorsjáték, gyorskultúra" káros kombinációjának része – számolt be a The Daily Telegraph online kiadványa.

A gyerekek természetesen mindig kötődtek kedvenc játékokhoz vagy különleges tárgyakhoz, amelyek vigaszt nyújtanak nekik. A különbség abban áll, hogy a három év alatti gyerekek mély emberi szükségletét a végsőkig kiaknázzák kereskedelmi célokra" – magyarázta a pszichológusnő.

Beszélgessünk, énekeljünk a gyerekkel

Palmer a BBC-s mesesorozat, a Bob, a mester alkotóját, Jocelyn Stevensont citálta, aki munkájáról beszélve elismerte, hogy olyan programokat hoz létre, amelyekkel a cég aztán márkatermékeket, játékokat, DVD-ket és más dolgokat tud eladni. "Stevenson nem mást tesz, mint segít a gyerekeknek oly módon kötődni Bobhoz, ahogy valódi emberekhez kötődnének, a figurához a biztonság és boldogság képét asszociálja" – mutatott rá Palmer.

"Ha a szülők nem elég elővigyázatosak, és különösen, ha nincsenek a közelben, a kisfiuk Elmóval, Bobbal vagy Sam, a tűzoltóval szorosabb kapcsolatba kerülhet, mint velük" – érvelt a pszichológusnő, aki abban látta a veszélyt, hogy "a gyereket jobban lebilincselik majd azok a dolgok, amiket a képernyőn lát, és nem lesznek képesek igazi emberekhez és igazi játékokhoz kötődni".

Beszélgessenek a gyerekkel, énekeljenek neki, mert ez nemcsak a nyelvi, hanem érzelmi fejlődésük, az empátia kialakulása miatt is rendkívül fontos – tanácsolta Palmer, de figyelmeztetett, hogy a tévé előtt ez nem működik.