A legnagyobb kihívás nem elhinni, hogy nem vagyunk képesek rá

2016. október 01. szombat - 07:30 / Timár Gigi
  •    

Az egyik legnagyobb kihívás annyira hinni magunkban, hogy ez akkor se rendüljön meg, ha mások azt mondják, nem vagyunk képesek valamire. A magabiztosság mellett tervezés és ha kell, segítségkérés a női siker alapja gyakorló vezetők szerint.

Bár szerettük volna azt hinni, hogy kifejezetten női fórumokra talán már nincs szükség ahhoz, hogy erősítse magát a „gyengébbik nem”, ékes bizonyítékát kaptuk, hogy ez nem így van a Boscolo Hotel sikeres női vezetőknek szóló rendezvényén. Pedig ma már egyértelmű, hogy a nők húzzák a gazdaságot: lényegesen jobb, 36 százalékkal magasabb az alapvető jövedelmezőségi mutató (sajáttőke-arányos megtérülés, ROE) azokban a vállalatokban, ahol a vezérigazgató és egy további igazgatósági tag, vagy ahol legalább három igazgatósági tag nő, mint a férfias felsővezetésű cégeknél. A magyar nők fele úgy érzi, hogy teljes az egyenlőség, de az adatok a pesszimistábbakat igazolják. A nők kevesebbet keresnek, és a nemek közti bérszakadék csak növekedett Magyarországon az elmúlt években.

– Szenvedélyesen hiszek a női hálózatokban és abban, hogy a nőknek segíteniük kell egymásnak – mondta a kerekasztal-beszélgetés egyik meghívott vendége, Lakatos Zsófia az Emerald PR ügyvezetője, a PR Szövetség elnöke. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Svéda Dóra, a Coaching Centrum vezetője is, aki szintén úgy vélte, a női tehetség elvesztésének egyik legjobb ellenszere az ilyen hálózatok kialakulása-kialakítása.

Belülről irányítva

Pedig, a beszélgetés alapján, a legnagyobb kihívásokban nincs különbség férfi és női vezetők között. A stressz, a munka és magánélet összeegyeztetése mindkét nem esetében az első helyen van – mondta Svéda Dóra. A tehetségvesztés viszont hatalmas: míg az egyetemről kikerülők 52 százaléka nő, a felsővezetők között mindössze 2 százalék az arányuk. (Részletes adatokat itt talál a női vezetők hazai arányáról. Nem Budapesten vannak a legtöbben!)

– Sokan lemondanak a vezetői szerepről, hogy a családra tudjanak koncentrálni, mások a család helyett választják a karriert. Vannak, akik pedig lavíroznak, vagyis nagyjából horizontálisan mozognak a család és a karrier között – mondta el tapasztalatait Svéda Dóra.

– Sok esetben a nők hagyják, hogy „hülyének nézzék őket”, és elhiszik, hogy lehet egyszerre százszázalékos anyukának és vezetőnek lenni – fogalmazott Lakatos Zsófia.

A szemben ülő „kislány” is lehet a főnök
Mindig is vállalkozónak készült Agárdi-Nyárai Andrea, apját követve ipari területen. De ahelyett, hogy „beült volna” a családi cégbe, az iskolapadból éppen csak kilépve felépített magának egy saját, sikeres, mára nemzetközi piacon helytálló vállalkozást. Inspiráló történetét itt olvashatja.

– Lehetek kilenctől ötig szuper munkaerő, este és reggel pedig szuper anyuka, de egyszerre egyszerűen nem megy. El kell tolni a nyomást, hogy mindenhol egyszerre kéne tökéletesen teljesíteni, mert – mondom gyakorló vállalkozóként és anyukaként – ez szerintem lehetetlen. Az a magabiztosság, hogy ne külső elvárásoknak próbáljunk megfelelni, nőként alap a sikerhez.

A női karrierépítés gátja sok esetben egyszerűen az, hogy nem hisszük el, hogy képesek vagyunk valamire. A szerencsésebbek otthonról hozzák ezt a fajta magabiztosságot, de a legtöbben életünk során számos olyan kapcsolatba kerülünk – gondoljunk csak kevésbé szeretett egykori tanárainkra például – ahol ennek ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni minket. Az egyik legnagyobb kihívás olyannyira hinni magunkban, hogy ez akkor se rendüljön meg, ha mások azt mondják, nem vagyunk képesek valamire, nem érünk eleget.

Imposztorok kíméljenek!

A mai kor egyik jellegzetes pszichés problémája az úgynevezett „imposztorszindróma”, amikor egyébként sikeres emberek érzik úgy, hogy valójában nem is értenek ahhoz, amit csinálnak, és csak idő kérdése, hogy mikor „buknak le”, lepleződnek le, hogy csak afféle imposztorként jutottak el oda, ahova.

női stratupperek kerestetnek

Kép: Fotolia

Ez az érzés a női menedzserekre állítólag 2,5-szer inkább hat, mint férfi társaikra, feltehetőleg elsősorban a társadalmi beállítódás miatt. Abban a közegben, amikor a nők üvegplafonba ütköznek, és külön bizonyításra van szükségük, ha „meglepően magas” pozícióba jutnak, vagy kiemelkedő eredményt érnek el, ennek ellenszere kizárólag a magabiztosság növelése lehet. Illetve meglepő módon az, ha kimozdulunk a komfortzónánkból. Hiába nem hisszük el olykor, hogy mire vagyunk képesek, hiába próbálják mások elhitetni velünk, hogy nem vagyunk elegek valamihez, a beszélgetésben részt vevő sikeres nők szerint egyértelműen a kockázatvállalás az, ami átlendíthet ezen. Akkor derül ki, hogy mire is vagyunk képesek, ha kimozdulunk néha a komfortzónánkból. Vagyis az imposztorszindróma ellenszere nem a biztonsági játék, hanem a kockázatvállalás.

Minden autószervizbe kellene egy nő
A legtöbb férfi csak a magazinok címlapján találkozik autószervizben dolgozó nővel, pedig Magyarországon is van olyan műhely, amelyet immár csaknem húsz éve részben egy hölgy irányít. Hock Éva, az Autohock Kft. tulajdonostársa szerint az ügyfeleik többsége kimondottan örül annak, hogy egy hölggyel tárgyalhat. Éva inspiráló történetét itt olvashatja.

Egyedül nem megy

– Örvendetes, hogy a női vezetők a korábbiakhoz képest mostanra jobban megtanulták az érdekérvényesítést – vélekedett Svéda Dóra. – Jobban mernek döntéseket hozni, és jobban merik meghúzni a saját határaikat is. Pozitív változás, hogy emellett tudnak és akarnak beszélni az érzéseikről is, amit mostanra már tanítanak a férfiaknak. Ez a kapcsolódás nagyon fontos, a női vezetők nem önmagukban léteznek, hanem egy hálózat részeként – aminek természetesen a férfiak is részei. A kiegyensúlyozott élet, a valódi egyenjogúság elérése ugyanis a férfiak nélkül nem fog menni.

Lakatos szerint változik az is – legfőképpen a korral –, hogy más nőkben konkurenciát vagy lehetséges szövetségest látunk inkább.

– Míg tízen-huszonévesen leginkább a konkurenciát látjuk más nőkben, később képesek vagyunk örülni, és a lehetőséget látni abban, ha valaki más vagy több nálunk valamiben, és erre építve együtt vinni előrébb a világot.

Feszítés és lazítás

– Hogy csinálom? Hát segítséggel, nem megy máshogy – jelentette ki Lakatos Zsófia. Aki képes egyszerre karriert építeni és gyerekeket nevelni, annak segítségre van szüksége. Ez lehet a társunk, családtag, de akár fizetett segítség is. Ami kell még, az a logisztika – imádom a logisztikát – és a humor – tette hozzá. – Muszáj röhögni magunkon, másképp nem megy. Nagyon fontos a hozzáállás. Nehezebb szituációk mindig vannak, de meg kell próbálni úgy hozzáállni, hogy azért sem döglök bele.

A kétségtelenül létező nehézségekkel való megküzdés fontos eszköze, hogy mindennap tudjunk örülni valaminek.

– Olyan rohanás van a világban, olyan éhség, hogy nagyon kevés az elégedettség. Ha képesek vagyunk elérni a mindennapi elégedettséget, legalább mindennap egy kicsit boldognak lenni, az a magabiztosság alapja lehet – mondta Svéda Dóra.

Meg kell látni, hogy mi a pozitív, meg kell látni, hogy az adottságokból mi az a fűszer, amire építve a legjobbat lehet kihozni valamiből – vagy valakiből. A reakciók, visszajelzések szempontjából is nagyon fontos ez a megközelítés: nem mindegy, hogy a visszajelzés egyszerűen negatív, vagy változtatási, javítási javaslatot tartalmaz. A dolgozókkal szemben is ez lenne a fontos – átadni, hogy van miért kihúzniuk magukat. Ez a cégnek is számít. Büszke, egyenes derekú munkavállalókkal sokkal sikeresebb lesz bármilyen vállalat – hangsúlyozták a jelen lévő vezetők.

A nehéz helyzetek elfogadásában segíthet, ha tudatosítjuk, hogy a feszítés – most divatos szóval stretching – nem örökké tart, átmeneti állapot. Ha nem így van, és a feszítés állandó, akkor alapvetően kellene változtatnunk valamit az életünkön.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor