Hitelforradalom a Szilícium-völgyből

2015. március 03. kedd - 06:00 / piacesprofit.hu
  •    

A P2P-kölcsönzés arénájában azok is labdába rúghatnak, akik amúgy a bankok szerint nem hitelképesek. A forrást és a tőkéjüknek helyet keresők számára egyaránt megoldást jelentő modellt a fogyasztói hitelezés demokratikusabb változatának tartják, a hitelkártyák magas éves kamatait kiváltó megoldásként ünneplik. Így fedezet nélkül lehet személyi kölcsönhöz jutni.

A Muhammád Junusz átlal kitalált, szegényeket megcélzó mikrohitelezés vagy a közelmúlt mániája, a bitcoin után mintha újabb eszköz állt volna elő, amely elősegíti a hagyományos bankok monopóliumának megdöntését, és demokratizálja a hitelhez jutást. A modellt a Szilícium-völgy pénzügyi startup cégei találták ki, amelyek lényegében virtuális piacteret hoztak létre a kölcsönzők és a kölcsönigénylők egymásra találására.

Az Egyesült Államokban 70 millió ember banki mércével nem hitelképes, a P2P-honlapokon azonban forráshoz juthatnak. A közösségi hitel lényegét a New York Times egy chicagói férfi példájával ismertette, aki 10 ezer dolláros mínuszban volt a hitelkártyáján, amire 17 százalék éves kamatot fizetett. Mivel az amerikai fogyasztói társadalom tagjai azon szocializálódtak, hogy mindent hitelre vásárolnak, rendkívül fontos számukra a hitelképességi besorolásuk. Még az állásinterjúknál, sőt az első randin is szóba kerülhet! Mindenki igyekszik jobb kondíciókhoz jutni, hogy minél hamarabb vissza tudja törleszteni tartozását. Az említett férfi a Prosperen néhány napon belül 10 ezer dolláros kölcsönhöz jutott évi 7,5 százalékos kamattal.

Tömegfinanszírozás álnéven?

A P2P-kölcsön (peer-to-peer) vajon nem csupán a tömegfinanszírozás, crowdfunding átpántlikázása egy újabb, hangzatosabb névvel? Nem. A különbség egyértelmű: a crowdfunding mindig valamilyen projekt vagy vállalkozás megvalósításához keres-kínál tőkét, a P2P-kölcsönök a magánszemélyek vásárlásaira összpontosulnak. A tömegfinanszírozásnál nem hitelről van szó, hanem befektetésről, amiért nem részvényt vagy tulajdonjogot, hanem ajándéktárgyat kap a finanszírozó, esetleg egyet a termékből. Ez határidős akció: ha a felajánlások nem érik el adott ideig a kitűzött összeget, többnyire meghiúsul a finanszírozás (kivéve az Indiegogón).

2005 táján jelentek meg azok a honlapok, amelyeken magánemberek egymásnak nyújtanak kölcsönt, majd 2008 után a recesszió és a jegybanki alapkamatok mélyrepülése még inkább a P2P-finanszírozás irányába terelte a tőkét és a befektetést keresőket. A hitelt kérőnek kell regisztrálnia a honlapon, ahol elmondja, hogy mire szeretne forrást, és néhány szóban bemutatkozik. A fölös pénzzel rendelkezők pedig döntenek, hogy adnak neki, vagy sem. A kisbefektetők egyszerre általában több kliensnek kölcsönöznek – gyakran erősen eltérő összegeket –, hogy megosszák a kockázatot. A rizikóért cserébe viszont akár 10 százalék körüli hozamot is remélhetnek (a Lending Clubnál például 5,4 és 10,2 százalék között fial a tőke), és még vállon is veregethetik magukat, amiért emberbaráti módon másokat segítettek.

Az egyébként hitelképes kérelmező is jól jár, mert lényegesen kisebb éves kamatot kell fizetnie, mint a nagybankoknál, és még csak a vagyontárgyait sem kell elzálogosítania. Néhány klikkelés, és a kölcsön jóváhagyása akár percek kérdése.

A cikk a Piac&Profit 2015/3. számában folytatódik!