WWF: hatalmas kihalási hullám közepén vagyunk

2018. október 31. szerda - 09:42 / piacesprofit.hu
  •    

Közel 45 év alatt 60 százalékkal zsugorodtak a gerinces állatok populációi, 22 százalékkal kevesebb az emlősök számára alkalmas élőhely – derült ki a WWF Élő Bolygó Jelentéséből.

Megdöbbentő mértékű környezeti pusztítást okozott az elmúlt 50 év gazdasági tevékenysége: kijelenthető, hogy a Földön élt gerinces állatfajok többségét sikerült kiirtania az emberiségnek. Az Élő Bolygó Jelentés szerint 1970 és 2014 között a gerinces fajok populációi 60 százalékkal csökkentek (a trópusokon pedig nem kevesebb, mint 89 százalékkal). Az élőhelyek eredeti biodiverzitása 1970-ben még 81,6 százalék volt, 2014-ben pedig már csak 78,6 százalék. Ez idő alatt az Amazónia 20 százaléka, globálisan a vizes élőhelyek 35 százaléka eltűnt. 1990 és 2015 között pedig 129 millió hektárnyi erdőnek inthettünk búcsút. Pedig ahogy minden életet, úgy az emberét is ezek bonyolult hálózata tartja fenn.

Teljesíthetetlen a párizsi klímaegyezmény e három szektor zöldülése nélkül
Hiába nyernek teret az áramtermelésben a megújuló energiaforrások, a fűtésnél, a hűtésnél és a közlekedésnél elenyésző mennyiségű megújulót használunk. Ezeknél még mindig az olaj és a földgáz az úr.

Pedig az emberiség fennmaradása nagyban függ a természetes folyamatoktól: az élelmiszertermelésünk 35%-a függ a beporzástól, a világ lakosságának pedig 10-12%-a számára nyújt megélhetést a halászat és haltenyésztés. Sőt, a hal 4,3 milliárd ember elengedhetetlen fehérjeforrása.

Veszélyes népességrobbanás

A bolygó állapotának romló tendenciája természetesen nem véletlen: 1800 óta hétszeresére nőtt a népesség – ma már több mint 7,6 milliárdan élünk a Földön –, a világgazdaság pedig a harmincszorosára emelkedett. Földünket elsősorban olyan emberi tevékenységek vagy azok következményei veszélyeztetik, mint az élőhelyek pusztulása, a fajok kizsákmányolása, a túlhasználat, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás, valamint az invazív fajok és betegségek. Az emberi tevékenység hatása megkérdőjelezhetetlen. A kérdés azonban felmerül: vissza lehet-e fordítani ezt a tendenciát, és ha igen, akkor hogyan?

Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján született meg a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amely amellett, hogy meghatározza az ember és a természet viszonyát, konkrét alapelveket és feladatokat is megfogalmaz. A cél, hogy 2020-ra teljesüljenek az egyezményben foglalt célkitűzések. Például az, hogy a természetes élőhelyek zsugorodásának jelenlegi mértékét 2020-ra megfelezzük, majd lehetőség szerint teljesen megállítsuk azt. A veszélyeztetett fajok további pusztulását is meg kell gátolnunk.

Új fenntarthatósági célok

A Fenntartható Fejlődési Célok is kijelölik azt az utat, amelyen járnunk kell ahhoz, hogy a természet integritását megőrizzük.

2020-ban a világ vezetői újabb célokat határoznak majd meg a biológiai sokféleség védelmében. Az addig vezető út lehetőséget ad arra, hogy utoljára észbe kapjunk, és a tetteinket és célkitűzéseinket a megfelelő ambícióval a jó irányba tereljük.

Mi vagyunk az első generáció, akik tisztán látják a természet óriási értékét, és azt, hogy milyen hatalmas nyomást gyakorlunk rá. Talán mi vagyunk az utolsó generáció is, akik még tehetnek érte, és visszafordíthatják a természet pusztulását. A mostantól 2020 végéig tartó időszak sorsdöntő az emberiség történetében.