2012-ben lejár a kiotói egyezmény. Eddig egyedül Nagy-Britanniában léptettek érvénybe üvegházgáz-emissziót hosszú távon is behatároló jogszabályt (2008-ben), amely garantálja a kiotói célkitűzések folytatását. A legjelentősebb fejlődő országok, vagyis a BASIC-blok tagjai (Brazília, a Dél-Afrikai Köztársaság, India és Kína, úgyis mint a Föld legnagyobb szennyezője) néhány napja Cape Town-ban azon követelésünknek adtak hangot, hogy legkésőbb 2011-re szülessen meg a jogilag kötelező érvényű globális klímaegyezmény.

Amerikai klímatörvény híján Barack Obama nem tud vezető szerepet játszani a nemzetközi tárgyalásokban. A jogszabálynak előkészítve a (belföldi) terepet, az amerikai elnök nemrég engedményeket tett a republikánus olaj-lobbinak, és engedélyezte a tengeri olajkitermelést az USA keleti partszakaszán, arra számítva, hogy miután a kis csontot odadobta ellenfeleinek, azok viszonzásként támogatják majd a CO2-kibocsátás megregulázását a klímatörvényben.

Lesz-e fosszilisadó?

Két gazdasági modellt mérlegelnek Amerikában az emisszió-csökkentésre: az egyik a kvóta-kereskedelem (cap-and-trade), amelynek keretében a nagy CO2-kibocsátó cégeknek évente kvótát kell venniük minden egyes tonna kibocsátásra. Az engedélyek száma idővel szűkülne. A Reuters állítása szerint ez a megoldás egytrillió(!) dollárhoz juttatná a klímaharcot. A másik szisztéma a kereskedelmi tarifa bevezetése (cap-and-dividend), melyet havonta szednének be.

A republikánusok kizárták annak lehetőségét, hogy hozzájárulnának egy fosszilis-adó bevezetéséhez. (Tavasszal a francia választási vereségek után tűnt el Sarkozy kormányának tervei közül tűnt el pillanatok alatt egy hasonló adónem koncepciója.)

Az amerikai klímatörvény nagy kerékkötője az olajkitermelésben nagy szereplőnek számító Alaszka szenátora, a republikánus Lisa Murkowski. Elképzelése szerint a fosszilis adót a kitermelésre és a finomításra egyaránt kiszabnák, s a befolyt összeget visszajuttatnák a fogyasztóknak (tehát nem környezetvédelmi programokra menne!). Murkowski nyilván azzal számol, hogy ebből a vásárló újfent fosszilis üzemanyagot vesz. A demokraták célja az, hogy az adó olyan magasra emelje a fosszilis erőforrások árát, hogy a fogyasztóknak jobban megérje a megújuló energiaforrásokhoz folyamodni.

Az amerikai kereskedelmi kamara az energiaigényes áruk megadóztatását ellenzi. Szerintük ezzel hátrányba kerülnének az amerikai termékek, ha a világ többi részén nem vetnek ki hasonló adót a kormányok - végül az olcsóbb importáru árasztja majd el az amerikai piacot.

Hol tart az amerikai klímatörvény?

Tavaly júniusban az amerikai képviselőház már elfogadott egy kvótakereskedelmi mechanizmust bevezető klímatörvényt, mely 40 évre szabályozná a kibocsátás-csökkentést. Következő lépésként a szenátusra hárult a feladat, hogy elfogadja, ám ez nem történt meg. Elemzők elképzelhetetlennek tartják, hogy a demokraták jogszabályt tavalyi formájában (változtatások nélkül) keresztül tudják verekedni a kongresszuson.

Mivel novemberben képviselő-választásokat tartanak országszerte, ennek közeledtével a szenátorok -a szavazatokra gazsulálva- egyre kevésbé hajlandók ellentmondásos megítélésű, a társadalmat polarizáló kérdésekben állást foglalni. A klímakérdés természetesen ilyen ügy. Ezekben a hónapokban a két pártideológia különbségei jobban kiélesednek, és kevesebb az esélye a konszenzusra jutásnak. A politikusok főként azért ódzkodnak a kvótakereskedelemtől és a fosszilis adótól, mert azzal megugranának az üzemanyag- és energiaárak. Ez egyértelműen népszerűtlen döntés lenne szavazóik körében.

Ha mégis általános vitára bocsátanak egy módosított törvényjavvaslatot, azt először nyilvános bizottsági meghallgatásokon veséznék ki. A pénzügyi bizottság pedig minden bizonnyal elutasítaná azokat az adónemeket, melyek hátrányba hoznák az amerikai termékeket az importárukkal szemben.

EPA: Obama aduásza

John Kerry februárban még azt bizonygatta a sajtónak, hogy a klímatörvény-javaslat hamarosan a szenátorok elé kerül, ám a színfalak mögötti egyeztetés és egyezkedés azóta nyilvánvalóan lelassult, sőt megakadt.

Obamának szándékában áll az USA környezetvédelmi hatóságát, az EPA-t (Environmental Protection Agency) bevetni, hogy nyomást gyakoroljon a kongresszusra. Miközben a szenátorok tétlenkednek, az EPA fokozatosan szigorítja a kibocsátási korlátozásokat: április 7-én a  közlekedésügyi minisztériummal karöltve már bejelentette az első országos szintű gépjárműemisszió-korlátozást, amely 2012-től lép életbe és 2016-ig évi 5 százalékos csökkentést ír elő.

Április 30-án pedig az EPA olyan javaslatot hirdetett ki, mely 50 százalékkal korlátozza az ipari (javarészt olajfinomítókat és vegyipari gyárakat működtető) kazánházak, valamint a szemétégetők mérgesgáz-emisszióját, különösen a higany-kibocsátás. A higany  levegőben terjedve beépül a vizekbe, a vízi élőlények húsába, elfogyasztásukkal pedig az emberi szervezetbe. A széntüzelésű erőművek után az említett kazánházak a legnagyobb szennyezők az USA-ban.

Az új szabályozással évente 36 000-rel kevesebb asztma-roham lesz Amerikában, állítja az EPA. A szükséges szűrők és egyéb berendezések felszerelése 3,6 milliárd dollárjába kerül majd az ipari szektornak. A megtakarításokat azonban 18-44 milliárd dollár közötti összegre taksálja a hatóság. Ez elsősorban a kórházi kiadások és a betegszabadság költségeinek csökkenésében fog jelentkezni.

A tervezet, mely közel 200 000 komplexumot érint, azért nem lép hatályba azonnal, mert formálisan a lakosság hozzászólásaira és az üzleti szféra reakcióira kell várnia a hivatalnak, vagyis meghallgatásokat kell tartania. De az EPA-nak -hivatal lévén- joga van rá, hogy ezek után önállóan hatályba léptesse a határozatait, mindenféle szenátusi és képviselőházi szavazások nélkül. A szervezet ezért tud hathatós eszköz lenni Obama kezében. Határozatait persze megtámadhatják peres eljárásban, s ez késleltetheti bevezetésüket.