Utoljára a jégkorszak végén nőtt ilyen gyorsan a tenger

2016. október 22. szombat - 10:01 / KlimaBlogger
  •    

2800 éve nem volt rá példa, hogy a maihoz mérhető gyorsasággal emelkedne a tengerszint. Az ENSZ IPCC 2013-as jóslata is már idejétmúltnak és túl óvatosnak számít.

Amerikában már neve is van a rendszeres áradásnak, amit a tengerszint emelkedése okoz: “sunny day flooding”-nak, vagyis napsütéses árvíznek nevezik azt, amikor az áradást nem vihar hozza, hanem a tenger dagálya árasztja el a part menti városokat. Ezek a dagályok akár 30–60 centiméternyi víztömeget is zúdíthatnak a lakóövezeti utcákra.

Két tanulmány látott napvilágot a minap a rangos Proceedings of the National Academy of Sciences nevű szakfolyóiratban, amelyek közül az egyik nem kevesebbet állít, mint hogy 2800 éve nem volt ilyen gyors a tengerszint emelkedése. A gyorsulás már a 20. században elkezdődött. A 21. században még rosszabb lesz a helyzet, s minden soron következő évszázadban gyorsul az emelkedés.

dagály

Kép: Flickr

A part menti települések, kikötők, metropolisok azért tudtak kiépülni, mert a tenger megjósolható viselkedése kedvezett az építkezésnek. A jelenlegi kiszámíthatatlanság azonban csupa rossz hírrel szolgál: a tengerszint-emelkedés gyorsulása a konstans e folyamatban. Az új kutatások megerősítették azt az egy ideje már hangoztatott prognózist, hogy ha a maival megegyező mértékben folytatjuk a fosszilis energiahordozók elégetését, s nem sikerül csökkentenünk emissziónkat, az évszázad végére 90–120 centimétert is elérheti a tengerek emelkedése. Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága (IPCC) 2013-ban még óvatosabb jóslatba bocsátkozott: 51–96 centiméteres tengerszint-emelkedéssel számolt 2100-ra.

Nem sci-fi, hogy ellep minket a tenger
A belvárosi családi házak kertjeiben sós vizet tűrő növények jelentek meg. Az út mentén kidöntött fák hevernek. A flaszteren só nyomai látszanak. Nem, ez nem egy sci-fi film. Ez a mai amerikai valóság.

Az említett folyóiratban megjelent másik tanulmányt a Climate Central nevű klímatudatossági csoport jegyezte, mely úgy kalkulálta, Észak-Amerika keleti partján az évente előforduló árvizes napok kétharmadáért már a tengerszint-emelkedés felelős, nem a folyók kiáradása. A szerzők megpendítették azt is, hogy ez valószínűleg igaz a Föld összes tengerparti övezetére.

Az ilyen áradások gyakoribbá válása egészen rendkívüli, derült ki a Rutgers University kutatóinak számításaiból: 1955 és 1964 között Annapolis városában például 32 volt az áradásos napok száma, 2005 és 2014 között viszont már 394! Charlestonban 34-ről 219-re ugrott az árvizes napok száma, a floridai Key Westben nulláról 32-re. Geológiai adatok alapján már eddig is tudtuk, hogy a jégkorszak végén 400 lábnyit, vagyis 120 métert emelkedtek a tengerek, ami miatt több száz kilométerrel tevődtek arrébb a partvonalak, de az elmúlt néhány évezredben stabilizálódott az éghajlat, s vele együtt a tengerszint is beállt egy bizonyos szintre.

Aztán az ipari forradalmat követően az ÜHG-kibocsátás növekedésével egyetemben a tengerek is nőni kezdtek, 1880 óta 20 centiméterrel. Ez nem hangzik soknak, de nagy eróziót okozhat a partoknál és mintegy félmilliárd ember otthonát veszélyezteti. A tudósok úgy vélik, ha nem bocsátanánk ki ennyi üvegházgázt a levegőbe, és nem melegedne tőle ilyen mértékben a Föld légköre, akkor nemhogy nem emelkednének a tengerek, de talán még vissza is húzódnának valamelyest.

Forrás: The New York Times