Univerzális alapjövedelem helyett adatadó?

2017. december 31. vasárnap - 10:03 / Kriston László
  •    

A Big Data korában, adatvezérelt gazdaságban élünk, ahol a cégek ingyen szednek be egy csomó adatot a polgároktól. Ha a kormányok gondoskodnának róla, hogy ezt csak pénzért tehessék, abból el lehetne tartani a társadalmat. Megoldódna a robotok és a mesterséges intelligencia okozta munkanélküliség problémája.

Steve Fuller, a Warwick University professzora, a Humanity 2.0 című könyv szerzője szerint a Facebookot, a Google-t és más cégeket arra kellene kötelezni, hogy fizessenek a felhasználóktól jelenleg ingyen kapott információkért. Fuller szerint az univerzális alapjövedelem egy régi jóléti társadalom megoldása, de az a világ már elmúlt, az automatizáció korában pont az új technológiákat használó nagyvállalatokat kellene erősebben megsarcolni. Mindezt a novemberi Brain Bar Budapest rendezvényen mondta el, ahol Pogátsa Zoltán közgazdász az univerzális alapjövedelem (universal basic income, UBI) mellett érvelt. Nagyobb nemzetközi visszhangot azonban Fuller gondolatmenete kapott. (A Futurism.com idézetre sem méltatta Pogátsát.)

Ha a robotok dolgoznak, ki fizeti a vásárlást?
Olcsóbb termelést és így alacsonyabb árakat hoznak a robotok. Ugyanakkor viszont elveszik az emberek munkáját. Miből vásárolunk majd? És ki fizeti majd be az adókat, ha nem mi dolgozunk?

Az univerzális alapjövedelemnek, amikor a kormány minimális, az alapvető szükségletek (lakbér, rezsi, élelem, ruházat) kielégítésére elégséges fizetést oszt minden polgárnak, „egy korábbi korszakban lett volna értelme, amelyben elképzeltünk egy erős államot, amely kontrollálni tudta a népességet, és felelősséget vállalni érte a növekvő termelékenységnek és más dolgoknak köszönhetően” – mondta Fuller.

Csakhogy ilyen kormányok ma már nincsenek. A gazdaság szerkezete átalakult. A mesterséges intelligencia és a robotizáció átveszi a gazdasági hatalmat, és milliókat tesz munkanélkülivé. Az univerzális alapjövedelem önmagában nem hibás gondolat, csak éppen nem a megfelelő megoldás a modern nehézségeinkre – véli Fuller. „Ez régi, jóléti társadalom alapú idea. De már nem ilyen régi, szocialista, jóléti állami világban élünk. Ezért újra kell tárgyalni a feltételeket. Nem csupán gyors és időleges megoldásra van szükség.”

Mivel a világgazdaság adatvezérelt, s ez még nagyobb mértékben igaz lesz a jövő gazdaságára – ahogy egyre inkább érvényesülnek az okos adatok, a Big Data, a mesterséges intelligencia és a robotizáció –, a felhasználó személyes adatai meghatározó alapegységei ennek a rendszernek. Ezekért pénzt kaphatnának a polgárok – véli Fuller. Ezzel a jövedelemforrással egyből megoldódna a munkanélküliség problémája, amit a robotizáció okoz a fizikai munkásoknak és az algoritmusok térnyerése a kreatívabb munkakörökben dolgozóknak.

„A Google-t, a Facebookot és az összes nagy, multinacionális vállalatot elszámoltathatóvá kellene tennünk, garantálnunk kellene, hogy az emberek, akik jelenleg »önként« adnak át nekik adatokat, amikkel e cégek a profitjukat növelik, megfelelő mértékben részesüljenek a bevételből, s ebből eltarthassák magukat” – fogalmazott Fuller.

Szükséges, vagy naív ötlet az alapjövedelem?
A gyári robotok a fizikai munkát végzik el helyettünk, az algoritmusok, a botok, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás pedig a szellemi munkát. A következő évtizedben tömegek szorulnak ki a munkaerőpiacról. A Szilícium-völgy milliárdos moguljai már tesztelik, hogyan hatna a társadalomra a garantált alapjövedelem, amit munka nélkül, alanyi jogon kapnának az emberek. Elon Musk elkerülhetetlennek tartja ezt a szisztémát.

Ez azonban felvet egy sor gyakorlati problémát. A cégeknek sok milliárd kis mikrotranzakciót kellene eszközölnie? Ezeket könyvelniük? Hogyan biztosíthatjuk, hogy nem kerülnek hamis információk a rendszerbe, amiket az emberek egyszerűen kitalálnak a pénzszerzés kedvéért? És hogyan győződhetnének meg arról, hogy az emberek nem csak azért hoznak létre új e-mail-címeket és egyéb személyes adatokat, hogy több személyes adat révén több pénzhez jussanak? Arról nem is beszélve, hogy mindenki felhasználó ott lenne mindenhol, regisztrálna több száz oldalon és alkalmazásban, csak hogy ott átadjon adatokat (ugyanazt az e-mail-címet, születési dátumot, érdeklődési preferenciákat stb.), mert így több pénzt kereshetne.

Ettől a hirdetési piac is káoszba süllyedne, megszűnnének a valós elérési számok. (Bár a Futurism.com cikke ezt az utóbbi eshetőséget nem említi.) Ha mindezt állami szinten oldják meg, vagyis az államkincstár gyűjti be az adatvételre kiszámolt pénzeket a digitális gazdaság vállalataitól, és az állami szervek osztják szét alapjövedelemként, az már egy menedzselhetőbb szisztéma lenne.

Ez esetben a következő szempontok szerint szednének pénzeket a Google-től és társaitól: hány felhasználójuk van, milyenfajta és milyen mennyiségű adatot gyűjtenek, milyen információt adnak el. Ebbe a körbe természetesen beletartoznának a böngészésről gyűjtött információk is (keresőmotorok esetében), vagy az adott honlapon való klikkelések információi, ha azokat eladja a piaci szereplő. Ez lenne nemcsak az univerzális alapjövedelem világa, hanem a maximális adatfolyam-transzparencia világa is.

Három embert válthat ki egyetlen robot?
Rövid időn belül extrém növekedés várható az értékesített robotok piacán, amely a high-tech fejlesztéseket mindennapivá teszi. Az ehhez kapcsolódó legfontosabb robotipari trendeket vizsgálta az International Federation of Robotics (IFR) legutóbbi jelentése. Úgy látszik, azért az emberekre is szükség lesz.

Feliratkozom a(z) Adózás téma cikkértesítőjére. A megjelenő új cikkekről tájékoztatást kérek