Tényleg le kell építeni a gáztámogatást?

2018. március 29. csütörtök - 18:10 / Kriston László
  •    

A világ kormányai 2015-ben a párizsi klímaegyezményben vállalták nemzetgazdaságuk légszennyezésének csökkentését. De ugyanebben az évben ugyanezek a kormányok 400 milliárd dollárnak megfelelő összeget fizettek ki a fosszilis energiahordozók ártámogatására, hogy segítsék az embereket a legszennyezőbb energiák megvásárlásában.

A párizsi Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) is évről-évre hangsúlyozza jelentéseiben, hogy egy zöldebb, alacsony karbontartalmú gazdaságra való átálláshoz elengedhetetlenül szükséges az üzemanyag- és gázártámogatások leépítése, mert ez megrekeszt minket a status quóban, a fosszilis gazdaságban. (Pedig nem a támogatás megszüntetése, hanem az alacsony energiahatékonyság taszítja a családokat szegénységbe.)

Az érvelések viszont nem szólnak arról, hogy azért a szegények és az alsó középosztály, még mindig fosszilis energiákat használ, nekik a szolárpanel luxus (sok helyütt a középosztálynak is), tehát szép gondolat az ártámogatások megszüntetése, de vajon nem árt-e túl sokat rövid távon a társadalom legelesettebbjeinek? Ezt a kérdést vizsgálta meg az Ecological Economics szaklap hasábjain a University of Sussex két kutatója, Benjamin Sovacool és Jessica Jewell.

Kép: PP Archív

Kép: PP Archív

Energiaszegénység ellen

Az ártámogatás nem más, mint olcsóbban hozzáférhetővé tenni az energiát, mint amennyibe az kerülne a normális piaci viszonyok közepette. A legtöbb ártámogatás a fosszilis energiahordozókat célozza meg, mert kőolajból, földgázból és szénből fogyasztunk a legtöbbet, illetve fogyasztanak a háztartásaink és az azokat ellátó infrastuktúrák (erőművek). A fosszilis ártámogatásokat szociális küldetéssel indították el a fejlett országokban. Amerikában ennek megfelelője volt a Home Energy Assistance Program, Angliában pedig a Warm Front Program, ami 2,3 millió háztartást segített.

Az ártámogatást úgy tartják számon, mint népszerű és széles körben használt eszközt, mely világszerte hozzáférést biztosít a szegénye(bbe)k számára az energiahordozókhoz. Talán népszerű és széles körben használt – de nem hatékony eszköz.

Az energiahatékonyság csökkentené igazán a rezsit
A Magyar Energiahatékonysági felhívja a figyelmet arra, hogy a szociális rezsicsökkentés – mint az energiaszegénység felszámolására tett intézkedés – önmagában részmegoldás. Az energiaszámlák tartós csökkentéséhez elengedhetetlen a magyar otthonok energiahatékonyságának állami, programszerű támogatása is.

Miért? Egy magasrangú OECD-tisztviselő úgy fogalmazott, hogy az ártámogatások torzító hatással bírnak gazdasági, ökológiai és társadalmi értelemben is, s nem várt, szándékolatlan következményeket okoznak. Hatékonyságuk is meglehetősen kétséges a szegénység mérséklésében, amiért pedig eredetileg bevezették őket.

  • A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 20 fejlődő országra kiterjedő vizsgálata arra jutott, hogy a társadalom legszegényebb ötödéhez csak az ártámogatásoknak átlagosan csak a 7 százaléka jutott el, a kedvező hatás 43 százalékát a leggazdagabb 20 százalék fölözte le.
  • Indiában a 2010-ben fosszilis ártámogatásokra költött 22,5 milliárd dollárból csak 2 milliárd dollár érte el a legszegényebb 20 százalékot.

Miért van ez? Mert a szegények kevesebb áramot és üzemanyagot használnak. Még akkor is, ha az energia kifejezetten az ő érdekükben lett olcsóbbá téve. Ez nálunk is vélhetően így lehet. Egy BAZ-megyei családi ház energiagiényei mások, mint egy XII. kerületi villáé Budán.

Egyre erősödik az a politikai mozgalom, vagy inkább vélekedés és belátás, hogy a fosszilis ártámogatások hosszabb távon nem lehetnek egy zöld gazdaság részei. 2016-ban, vagyis a párizsi klímaegyezmény elfogadását követő évben a G20-országok vezetői megerősítették egy korábbi vállalásukat, miszerint eltörlik a fosszilis ártámogatásokat. Mégis a kormányok óvakodnak attól, hogy leépítsék az ártámogatásokat, mert attól tartanak, hogy azzal elégedetlenséget keltetenének az emberekben, s elvesztenék szavazói bázisukat.

Energiahatékonyság: soknál is jobb a több
Az Európai Bizottság elemzése szerint az energiahatékonysági célok emelése EU- és tagállami szinten is pozitív gazdasági, egészségügyi, szociális és környezetvédelmi hatásokkal jár. Sőt, minél magasabb a közös európai energiahatékonysági célérték, annál nagyobb a beruházások által kiváltott közvetlen és közvetett haszon.

Ugyanakkor egy új kutatás azt mutatja, hogy az ártámogatások megszüntetése sem csodaszer, pusztán ettől nem oldódik meg civilizációnk emissziós problémája. A szén-dioxid elnyelő kapacitások és ökoszisztémák létesítésére (pl. erdők, mangrove-lápok), a termelés kevésbé karbonintenzív formáinak megtalálására éppúgy szükség van továbbra is.

Reformjavaslat

Nem lehetetlen a klímavédelmi célok és az ártámogatás elvonásának összehangolása. A Nature tudományos szaklapban megjelent nemrég egy tanulmány, mely szerint ha megszüntetnék az ártámogatásokat, az a következő országokban eredményezné a legnagyobb emissziócsökkentést: Oroszország és némely vele szomszédos állam, Közel-Kelet, Észak-Afrika és Dél-Amerika. Ezekben a térségekben nagy számban találhatók olajexportáló országok. A legtöbb ártámogatás is egyébként ezekben a térségekben van érvényben.

Mivel az olaj világpiaci ára alacsonyan van, a kormányoknak most viszonylag jó lehetőségük van arra, hogy csökkentsék ezeket a támogatásokat, mivel nagy a nyomás rajtuk, hogy csökkentsék költségvetési kiadásaikat is.

Indiában például a kormány azoknak a háztartásoknak támogatja a főzésre használt földgázt, amelyek összjövedelme bizonyos szint alá esik. Indiában és Indonéziában az ártámogatásokra szánt pénzt a kormány infrastrukturális fejlesztésekre és az egészségügy javítására csoportosította át. Ha az általános ártámogatás megvonását ilyen, kifejezetten a szegényekre fókuszáló programokkal tudják behelyettesíteni, akkor a szegények nem kizárólag kárvallotjai lennének az ártámogatás megszüntetésének.

Energiahiány
Érdekes módon a fix ártámogatás energiahiányhoz is vezethet, ha így az árszint a nemzetközi piaci árszint alá esik. Mert az olajexportőrök nem hajlandók ilyen országba olcsóbban szállítani, inkább a szomszédos országokba irányítják kőolajszállítmányaikat. Ez történt Mianmar esetében. A beszállítók inkább Kínába és Thaiföldre vitték az olajat.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor