Széntüzelésből és erdőirtásból profitál az ifjú Rothschild

2011. február 26. szombat - 10:10 / Kriston László
  •  
  • Előfizetés

A neves, történelmi múltú bankárcsalád új reménysége, Nathaniel Rothschild fosszilis erőforrások elégetéséből kívánja gyarapítani a családi vagyont. A dédnaganyja révén magyar származású és Demján Sándor TriGránit vállalátában is érdekelt üzletember "jó úton" van ahhoz, hogy a világ legnagyobb szénipari moguljá váljon - vagy inkább rossz úton? Az óriási energiaigényű Kínát készül ellátni indonéz szénnel. S így annak az ázsiai nagyhatalom üvegházgáz-emissziójának növekedését segíti, mely nemrég lehagyta Amerikát, mint a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátója.

Bármelyik rangos üzleti szaklapban jelenjen meg átfogó portré Nathaniel Rothschildról -legyen az a Financial Times vagy a Business Week-, mindig bőszen hangsúlyozzák, hogy a 39 éves férfi legfőbb tulajdonsága a mániákus, már-már személyiségét is felőrlő ambíciója, hogy túlszárnyalja apját. Alighanem kisebbrendűségi érzés hajtja.

Nem esett messze az alma a fájától: Nat ugyanis az 581 millió dolláros magánvagyonnyal bíró Jacob Rothschild báró egyetlen fia (s ilyen minőségében a bárói cím várományosa, majdan pedig ötödik viselője a családban). A papa -a RIT Capital Partners tulajdonosa- szintén fosszilis energiákat favorizál. Kodorkovszkijtól ő vette meg a Yukos részvényeit az oligarcha letartóztatása előtt, Murdoch-hal pedig tavaly pala-földgáz kitermelésbe kezdett Izraelben.

A Rotschild dinasztia a 20. században is szép pénzeket keresett a fosszilis gazdaság felívelésén: a Borneóban talált olajmező a Royal Dutch Shell elődjének tulajdona lett, s a bankár család 1912-ben többségi részesedést szerzett a vállalatban.

Playboyból mogul

Nathaniel dédnagymamája, Wertheimstein Rózsika (1870-1940), a Rothschild-családba (1907-ben Bécsben) benősült nagyváradi születésű leányzó volt, akiről Demján Sándor egy ízben azt mondta, a fáma szerint Budapest egyik legszebb hölgyeként tartották számon (esküvőjéről Ady Endre is írt).

Az 1971-ben született dédunoka, Nathaniel rangos brit egyetemekre járt, de inkább bulizással töltötte az idejét, és annak a klubnak tagjaként részegedett le rendszeresen, mely híres volt arról, hogy széttöri a berendezést az éttermekben (ez persze önmagában nem nagy baj, mindenki volt egyszer fiatal – nem mellesleg a jelenlegi angol miniszterelnök, David Cameron is e "páholy", a Bullingdon Club tagja volt).

Rothschild 1994-ben helyezkedett el a bankszakmában, de Las Vegasban kötött házassága -egy modellel-tovább erősítette playboy-imázsát. Üzleti körökben ezért nem akarták komolyan venni. A magyar származású kanadai milliárdos, Peter Munk is csak Jacob Rotschid iránti baráti szívességből adott időpontot Nathanielnek egy meghallgatásra. De a világ legnagyobb arany-kitermelője, a Barrick Gold Group feje végül megszánta az akkortájt huszonéves, és több forrás szerint is meglehetősen szégyenlős fiút.

Miután egyik nagybátyja öngyilkos lett, egyik unokabátyja pedig túladagolta magát (heroinnal), vélhetően ezek hatására Nathaniel életében fordulat következett: New Yorkba költözött, és becsvágya belobbant. Elkezdett keményen dolgozni az Atticus fedezeti alapnál, mely a csúcson 23 milliárd dollárt kezelt, míg rá nem járt a rúd, pontosabban a gazdasági válság. Munk -aki most éppen Montenegróból kreál balkáni Monte Carlót- időközben afféle pótapává lépett elő Nathaniel életében. És befektetővé. A fiatalembert mára bevette cégének igazgatótanácsába.

Szenes Rotschild
-326 millió tonna szén kitermelése idén
-Értékesítés átlagosan 120 dolláros tonnánkénti áron
-A kitermelt mennyiség 24 százaléka Kínába irányul
-Indonézia GPD-jének 10 százalékát teszi ki a bányaipar
-A globális szénkitermelés a Deutsche Bank prognózisa szerint 2013-ben évi 932 tonna lesz
-2014-re évi 140 millió tonna kitermelése Rothschild vállalatában
-Cégérték: 1,14 milliárd dollár
-Vezetők: James Campbell, Daren Morris, Nathaniel Rotschild, Julian Horn-Smith
-Befektetők: Abu Dhabi Investment Authority, Schroders Bank

Bizonyítani akar

Miután Nathaniel előző munkahelyét, az Atticus alapot magával rántotta a válság, be akarta bizonyítani, hogy egyedül is képes nagy volumenű üzletkötésekre.

Ezért összeszedett jó pár milliót ismerőseitől, 2010. nyarán létrehozta új cégét, a Vallart, és végigutazta a világot, hogy eldöntse, melyik üzletágban fogja megcsinálni a szerencséjét. Nyilván Munk hatására a bányászat lehetőségeit mérlegelte. De melyik fajtában van elég potenciál ahhoz, hogy világklasszis mágnást csináljon belőle? "Volt ebben egy odeipuszi elem is. Rotschild pénzéhségén túl az, hogy valami nagyot alkosson", pszichologizált a Financial Times.

Az egy időben Natalie Portman szeretőjeként is hírbe hozott Nat -aki nem összkeverendő neves felmenőjével, a londoni bankházat megalapító Nathan Mayer Rotschilddal, aki 1777 és 1836 között élt- új szenes ambícióit azonban látszólag fenntartással kezelte apja. Jacob Rothschild nem járult hozzá, hogy saját alapja, a RIT Capital Parnters pénzével (vagyis 2 milliárd dollárral) játsszon a fia.

Fekete karbon-arisztokra

Miközben az EU-ban igyekeznek megszüntetni, illetve 2014-ig fokozatosan kiiktatni a szénipari támogatásokat, Rotschild úgy okoskodott, hogy a vészes sebességgel urbanizálódó Kína eszményi piac.

Hosszú távon kötelezte el magát a bányaipar mellett. Nem titkolt ambíciója, hogy a világ legnagyobb szénipari cégévé fejlessze a Vallart. Mert ha vannak globális vállalatóriásai az alumínium és arany-kitermelésnek, akkor a szénnek miért nem lehetne? Nathaniel tulajdonképpen Munk kaliberű figura akar lenni és maga sem titkolja, hogy a Barrick Gold Group megfelelőjét hozza létre, csak éppen a szénbányászatban.

A Vallar piaci értéke -a Financial Times értesülése- 1,14 milliárd dollár, mely összeget tavaly tőzsdei tőkebevonással teremtették elő, annak dacára, hogy a vállalatnak akkor semmilyen számottevő céges vagyona nem volt. Csak Nathaniel ambíciójának híre.

A világ legnagyobb bányája

Az indonéz KPC-bányára a JPMorgan egyik bankára hívta fel Nathaniel figyelmét, mert az egyik -hiteltartozásai miatt- megszorult tulajdonos éppen készült eladni a kisebbségi részesedését. Rotschild meglehetősen sáros vállalkozásba vásárolta be magát, véli a Financial Times.

Nathaniel üzlettársai az indonéz Bakrie dinasztia, melynek Burni nevű cége birtokolja a KPC-bányát és egyben ők a legnagyobb részvényesek a Vallarban. Rotschildnak 11 százalékos tulajdonhányad marad, amit saját vagyonából vett meg, 180 millió dollárért (mert a gazdasági válság után nehezen tudott pénzt szerezni külső forrásból).  A Bumi Resources nem létező renoméját korrupciós és adócsalási vádak, valamint nagy, 4,4 milliárdos hitelállomány piszkította be. Egyes szaklapok úgy látják, az ügylet tulajdonképpen az indonéz dinasztia vagyonának nyugatra mentését jelenti.

A Vallar  3 milliárdot fizetett a Bumi Resources és a Berau névre hallgató indonéz cégekért, vagyis a KPC-bányáért, melyet -az FT szerint- Nathaniel személyesen szemügyre sem vett, mondván egyik olyan, mint a másik. A szóba forgó bánya bizony nagy: a borneói Kalimantan a világ legnagyob bányája! Ez fogja ontani a szállítmányokat Kínának. Az ügylet Indonézia történetének legnagyobb volumenű nyersanyag-megállapodását jelenti.

A cégegyesülés értelmében Vallar hamarosan Bumi Plc-vé alakul át, és idén nyáron a legnagyobb tőzsdei cégek körébe lép. Rothschild -aki röpke 3-4 hét leforgása alatt, két találkozóval lezongorázta az egész üzletkötést- nem kevesebbet akar, minthogy befektetőinek kétszeres-háromszoros hozamot produkáljon az új vállalattal. Vagyis felülmúlja apját.

A többi történelem. Legalábbis az lesz – a jövő generációinak szemszögéből minden bizonnyal a klímaváltozás korának egyik szomorú fejezete.

Nathaniel, a klímabűnrészes

A bortermelésben és bankárkodásban bizonyított patinás dinasztia sarjának az új húzásával nem lesz nehéz beírnia magát a gazdaságtörténetbe – és úgy döntött, hogy egy rettentően környezetszennyező szereppel teszi ezt. Kőszén-mágnásként. Személyes ambíciójának a Föld ökológiai egyensúlya és a klíma látja majd kárát… Kapcsolattőkéjét és szakértelmét ökológiailag üdvösebb üzletre is használhatta volna.

Az sajnos nem kérdéses, hogyha Rotschild nem ugrik rá az üzletre, valaki más aknázza ki helyette a széntüzelésű erőművekkel teli Kína éhes felvevőpiacában rejlő profit-potenciált. De hogy egy üzletember mivel teszi le névjegyét, az akkor is saját döntése. És ez integritásának, a világ (ökológiai, társadalmi stb.) problémái iránti érzékenységének -vagy érzéketlenségének- jelzője. E tekintetben kínosan felelőtlennek tűnik a 39 éves üzletember.

Gyorsítja az erdőirtást is
A KPC jelenleg a legnagyobb földmozgató project a földkerekségen. De milyen áron?! Bár iparilag fejletlen az ország, Indonézia pontosan azért a harmadik(!) legnagyobb légszennyező állam a világon (Kína és az USA után), mert erdőirtása hatalmas mennyiségű széndioxidot bocsát ki. Ugyanis amikor kivágják a fákat, a bennük megkötött CO2 visszajut a levegőbe.
Az ázsiai országban termelik a kozmetikai szereinkhez használt pálmaolajat, s a pálmaolajfa-ültetvényeket letarolt esőerdők helyére telepítik. Ez az ország CO2-kibocsátásának egyik fő oka.
Rothschildnak köszönhetően a szénbányászat is csatlakozik a nyomós okok közé: a KPC-bánya közvetlen közelében egész dombságokat túrnak fel, évente több milliard(!) tonnányi földet mozgatnak meg. Az arrébb hányt rétegeken ugyan új erdőségek sarjadnak, de ezek CO2-megkötő képessége össze sem hasonlítható a kiírtott erdőkével.
Lapértesülések szerint a kiásott hasadékok olyan nagyok, hogy a belőlük felszálló nagy mennyiségű pára a helyszínen felhőket hoz létre. A Bakrie család egyik bányájánál 2006-ban sárlavina és mérgező gáz öntötte el a szomszédos területeket, több tízezer helyi lakost kényszerítve arra, hogy távolabbra költözzön.