Biztosítási csalással nyerészkednek a szivárgásokon az olajmultik

2014. március 22. szombat - 10:01 / Kriston László
  •    

A 10 legnagyobb osztalékot szétosztó vállalat fizette ki a globális jövedelmek 10%-át. Közöttük több olajmulti is található. De a rekorderedmények ellenére, vagy talán éppen ezért, a helyi hatóságokra hárítják olajszennyezéseik eltakarításának költségeit, ahol csak lehet, majd még a biztosítási kártérítést is felveszik. A 21. század történetét e törésvonal mentén lehet majd elmesélni: osztalék kontra externáliák.

2013-ban 1027 milliárd dollárt kaptak a legnagyobb osztalékokat nyújtó vállalatok részvényesei, derült ki a Henderson Global Investors elemzéséből. Ez 310 milliárddal több, mint a 2009-ben kifizetett osztalékok.

  • Európában 8 %-kal nőtt az osztalékok mennyisége 2009 óta, így 2013-ban 199,8 milliárd dollárnyi kaptak kézhez a részvényesek.
  • Az USA-ban 2009 óta 49 %-kal nőttek az osztalékok, összesen 301,9 milliárdra. Itt a legnagyobb a részvényesi osztalékok aránya a lakosság éves keresményében.

A 10 legjobb osztalékfizető vállalat rangsorában bankok és olajmultik dominálnak. Megtalálható köztük a Shell és az Exxon Mobil éppúgy, mint a TimeWarner Cable, az HSBC és a Banco Santander. A globális jövedelmek 10 %-át e 10 cég fizette ki.

Az olajmultik ténykedésének árnyoldala az externália, vagyis a termék árába be nem épített környezeti (és társadalmi) kár. Az externáliát rendszerint az állam fizeti meg, vagyis a Tisztelt Adófizető issza meg a levét, hacsak a környezetvédelmi hatóság vagy a bíróság bírság-fizetésre és a költséges munkálatok elvégzésére nem kötelezi a károsító céget.

kép: sxc

Átverő show

Az olajszennyezés már-már velejárója a kitermelésének. Itt-ott kifolyik, mert megsérül valamilyen szerkezet. A Reuters-re hivatkozva a Salon.com ismertette az olajmultik kétes gyakorlatát, amit “kettős csepegtetésnek” becéznek.

A vállalatok föld alatti tankokban tárolják az olajat. Ezek jó része öreg és a repedéseken kiszivárog a tartalma. A talajba. 1988 óta közel félmillió(!) alkalommal észleltek szivárgást olajtárolókban. De csak 80 000 esetben történtek lépések a szennyezés eltakarítására.

Amikor a rákkeltő (karcinogén) gáz- és kőolajszennyezés ily módon fenyegeti a talajvizet, a nagy olajvállalatok Amerika-szerte szép összegű állami támogatásokhoz jutnak a készenléti katasztrófa-alapokból vagy környezetvédelmi keretekből, hogy e pénzekből végezzék el az eltakarítási munkálatokat. Ami annyit tesz, hogy az olajvállalatoknak minden egyes környezetszennyezés bevételi lehetőséget jelent.

A károsultak átdefiniálása

A Salon.com szerint ezt a húzást nem restelli az összes olajmulti eljátszani, így a Chevron, az Exxon, a ConocoPhillips, a Sunoco is. Az USA 40 tagállamában fordult elő, hogy a szennyezők magas összegeket kaptak az államtól azért, távolítsák el a nagy föld alatti konténerekből származó tárolt olajat vagy szivattyúzzák ki a szennyezett talajvizet.

kép: “Crude” dokumentumfilm

Egy ideális (fenntartható) világban másfajta biztosítási rendszert kellene működtetni: akárki kötötte a biztosítást, a kedvezményezettnek a kár elszenvedőinek(!) kellene lenniük. Bár kétségtelenül bevételkiesést jelent bármilyen baleset az adott vállalatnak, a kártérítést arányosan a károsultak között kellene elosztani – az pedig nem más, mint az ökoszisztéma és a helyi közösség. Mert ugyan az olajcég is károsult (a tulajdonában lévő olaj elfolyik), de ő a kár okozója is (miért nem biztonságos helyen tárol?).

2006-ban a Chevron 19 000 dollárt kapott az államtól azért, hogy az új-mexikói Artesia városában figyelje az egyik szivárgást és eltakarítsa a szennyeződést. A kifizetéssel járó formanyomtatványon azon kérdésre, hogy rendelkezik-e biztosítással, a cég nemet írt be. A Chevront beperelték amiért mégis csak kártérítéseket vett fel olyan biztosításokra, melyek elvileg a fenti szennyezést is fedezték.

Húsz per ismeretes még, mely hasonló csalásért citálta bíróság elé az olajcégeket. Az esetek többségében peren kívüli egyezségre jutottak. Sosem ismerték el, hogy szándékosan károsították volna meg az adófizetőket. Azt hozták fel mentségükre, hogy nem ismerték fel, biztosításuk fedezte volna a szóban forgó szennyezést.

Seth Cohen, Új-Mexikó főügyésze is megerősítette, hogy ezek az esetek léteznek, melyek az elmúlt 3 évben 105 millió dollárral gazdagították az olajvállalatokat.