Olaj- és szállítmányozási multik udvara lesz az Északi-sark?

2011. február 13. vasárnap - 09:33 / Kriston László
  •    

Egyhamar nemcsak turisztikai célponttá válhat az Északi-sark, de a multik arénájává is. Mivé alakítja a nyersanyag-kitermelésre éhes nyugati világ a jég olvadozó birodalmát?

Az Északi sark jégtakarója 20 éven belül el is tűnhet, idézte a Cambridge Egyetem kutatócsoportjának eredményeit 2009-ben a The Times brit napilap. A hajók már 2020-ban igénybe vehetik a térséget szállítmányozásra. A visszafordíthatatlan olvadás miatt ugyanis  a jégtakaró vastagsága évente 60 centiméterrel csökken, kiterjedése pedig évente 11,2 százalékkal. 2050-re a jég teljesen eltűnhet a nyári hónapokban.

A déli sarkkörön viszont -ahol tízszer annyi a jég, mint Grönlandon- az időszakos, nyári olvadás teszi lehetővé, hogy hajózható legyen. A Geophysical Research Letters szakfolyóiratban 2006-ban tették közzé egy tanulmányt, mely azt jósolta, 2040-re a nyári időszakban teljesen hajózható lesz a déli sarkvidék – évtizedekkel korábban, mint ahogy a tudósok vélték. Vagyis a sarkvidék jégtakaróinak egésze minden télen újrafagyna, s mindössze egy méter vastagságú jégpáncélt hozna létre.

A jégtömeg megváltozása az időjárásra is kihatással lesz, mivel a jég fölött fújó szél kevesebb meleget képes felvenni a tengerből és elvinni távoli tájakra.

Itt az új olajmező?
 Korom-veszély
A jégtakarók egyik legnagyobb ellensége a fekete karbon, vagyis a korom, amely besötétíti a jeget, ezzel több napfény és egyúttal hő elnyelését okozza a felületén, vagyis végső soron felgyorsítja felmelegedését és elolvadását. A korom faégetésből ered, Afrikában és Indiában nagy ”keletje” van, hiszen ott kis kondérban melegítik fel a vizet, hogy iható -és baktériummentes- legyen.
Kutatások szerint a világszintű koromszennyezés a déli sarki jégolvadás feléért felelős. Az efféle szennyezés visszafogása ezért hathatósabb és gyorsabb megoldás a jégolvadás megfékezésében, mint a CO2-kibocsátás mérséklése. De ez nem jelenti azt, hogy az ÜHG-emisszió csökkentésén nem kellene nemzetközi összefogással dolgozni.

Az Északi-sarkon a Barents-tenger alatt lapul számottevő olajkincs, így érthető, hogy az üzleti érdekektől diktálva megkezdődött a helyezkedés. Egy becslés szerint több mint 500 milliárd tonna olajat lehet innen kinyerni, ami duplája Szaúd-Arábia készleteinek.

Új technológiákkal kísérleteznek, hogy kellő biztonsággal és minimális fúrásokkal tudják megállapítani, milyen ásványok rejlenek a hideg tengerek mélyén. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata már 1999-ben előállt egy olyan nehézfém-detektorral, mely indukált polarizációs (IP) eljárást alkalmaz a szulfidérc-lelőhelyek azonosítására: a gépezet elektródokkal áramot vezet a (tenger alatti) talajba, aminek hatására a talajvízben oldott ionok a felszínre jönnek, s ott felhalmozódnak. Amikor kikapcsolják az áramot, egy idő múlva az ionok visszavándorolnak a talajvízbe. E "közlekedés" időtartamából lehet következtetni az ásványok előfordulására és mennyiségére.

A hatodik földrésznek is nevezett déli sarkvidék kereskedelmi, ipari és turisztikai használatát az 1959-ben kötött Antarktiszi Szerződés szabályozza, melyhez 43 állam csatlakozott (hazánk megfigyelőként vesz részt benne). A déli-sark ökológiai egyensúlyát elsősorban a túlzott, tehát fenntarthatatlan, és gyakran engedély nélküli halászat sújtja leginkább. A halkalózok hagyományosan rendszerint Norvégiából és Spanyolországból érkeztek, bár más fenségjelzésű hajókkal.

Az Antarktisz alatt szintén található olaj. A nyersanyagok kitermelése felett egy 1991-ben Madridban kötött egyezmény rendelkezik: 1998-as hatályba lépésétől kezdve 50 évre mondta ki a nyersanyag-kitermelési tilalmát.

Infrastruktúrákat építenek?

Egyes cégek már azon gondolkodnak, hogy az Északi-sarkon keresztül húzott optikai kábelekkel javítsák a tőzsdék és befektetők közötti kommunikációt, amelyben -mint tudjuk- minden századmásodperc számít.

A Kodiak-Kenai Cable nevű vállalat Londont kötné össze Tokióval egy olyan kábel segítségével, mely az Észak-nyugati átjárón és Észak-Kanadán keresztül húzódna. A cél a 140 századmásodperces (kommunikációs) fáziskésés javítása ily módon 88 századmásodperce. A beruházás nem kis volumenű, mivel egy 2010-ben üzembe helyezett, Japánt és az USA nyugati (csendes-óceáni) partját összekötő hálózat megépítéséhez 300 millió dollárra volt szükség.

A tengeri fúrótornyok szintén ellephetik az Északi-sarkot. Az USA legészakibb kis állama, Alaszka 85 400 milliárd(!) köbtonna földgázt rejt, amivel 100 millió otthon lehetne ellátni 10 éven át, írta a Financial Times. Összehasonlításképpen: a világ évente 104 000 milliárd tonna földgázt fogyaszt.

Az alaszkai földgáz hidrátok formájában található meg a térségben, vagyis fagyott vízmolekulákban, melyek magukba zárták a földgáz molekulákat. E hidrátok teszik ki az Egyesült Államok -jelenlegi technológiákkal- kinyerhető földgázkészleteinek 11,5 %-át. Az alaszkai lelőhelyek egy része fúrási tilalom alá esik környezetvédelmi okokból.

Rianó jégmezők
Az Antarktisz viselkedése
  • Az Északi-sark hajózhatóvá válása 10 napra rövidítené a transzkontinentális szállítmányozás útvonalát, aminek eddig a Szuezi-csatornán kellett áthaladnia, útban Ázsia felé. Mintegy 4828 kilométeres útvonalat (időt és üzemanyagot) takaríthatnak meg így a vállalatok.
  • 2009 nyarán a legkisebb kiterjedést érte el az Antarktisz jégtakarója, és az 1979-2000 közötti átlagot (ami 1,68 millió négyzetkilométer) is alulmúlta.
  • 1998-ban 147 kilométer hosszú jéghegy szakadt le, 2002 márciusában pedig a Larsen B nevű, 3250 négyzetméter nagyságú, 200 méter vastagságú jégtömb vált le az Antarktiszról, mely aztán feldarabolódott az Atlanti-óceán melegebb vizeiben.
  • Az antarktiszi jégfolyam vonulásának sebessége a 60-as évektől a 80-as évekig felére csökkent, a jégfolyam átmérője pedig 4 kilométerre nőtt. (Clinton 1995-ben oldotta fel az 1972 előtti műholdfelvételekre vonatkozó tilalmat, innen az adat.)
  • A jégtakarók viszonylag hosszú ideig tartják magukat a levegőben növekvő üvegházgáz-koncentráció ellenére is, majd hajlamosak hamar megolvadni és összetörni.
Az Északi-sark viselkedése
  • Télen a befagyott sarkköri tenger kiterjedése 15,7 millió négyzetkilométer, vagyis másfélszer akkora, mint az USA területe. A nyár végére e jégből mindössze 7 millió négyzetkilométer marad meg.
  • 2007-ban azonban a jég területe durván lecsökkent 4,3 millió négyzetkilométerre.
  • Az északi-sark egyre több hőt nyel el, mert a víz a napfénynek csak 7 százalékát veri vissza, a többit magába szívja, amitől felmelegedik.