Obama lepaktált a nukleáris és olajlobbival

2010. április 04. vasárnap - 12:31 / Kriston László
  •    

Legújabb döntéseiben a megújuló energiaforrások helyett a nukleáris energiát és a tenger alatti olajkitermelést favorizálja az amerikai elnök, amivel jócskán magára haragította a zöldeket. Jól ismert politikai játszmát folytat a kormánypárt és az ellenzék: Obama engedményeket tett a republikánusoknak, hogy cserébe megnyerje őket a klímaváltozásról szóló törvény és az ezzel járó nagymértékű emisszió-csökkentések elfogadásához.

Politikai elemzők az elmúlt hetekben rámutattak: Barack Obama energia-politikájának nem voltak hűségesebb és elkötelezettebb támogatói az elnökválasztási kampányban, mint a környezetvédők. A zöldek még nagyjából hallgattak, amikor december táján világossá vált, hogy nem szerepel Obama prioritásai között a zöld energiákról szóló törvénytervezet. Tiltakozásuk akkor lett ismét hangos, amikor a tél végén kiderült, az amerikai elnök elődjéhez hasonlóan energiapolitikája sarkkövének továbbra is a nukleáris energiát és az olajtermelést teszi meg, valamint a "tiszta szént".

A furcsa kifejezéssel arra a technológiára utalt, amely a széntüzelésű erőművek emisszióját a föld alá juttatja, ott természetes üregekben tárolja. Ezzel tulajdonképpen azokat a kongresszusi képviselőket akarta lefegyverezni, akik szénbányászatra nagyban hagyatkozó körzetekből jöttek, s attól tartottak, Obama energiapolitikája kellemetlenül érintené választóikat és munkahelyeiket.

Obama kabinetje februárban előterjesztette az új nukleáris erőmű-építésekre nyújtandó, államilag garantált kölcsönök megháromszorozását: volumenük ezzel eléri az 54 milliárd dollárt. Ennek keretében 8,3 milliárd dollárt különítettek el a Georgia államban építendő két új atomerőmű támogatására. 1979 óta ezek lennének az első új nukleáris erőművek az USA-ban. Nagy az átfutási idő a között, amikor befektetést eszközölnek egy ilyen erőműbe és amikor a reaktor megkezdi működését, vagyis elkezdi kitermelni a felépítésére fordított összeget. E szakasz több évet is kitesz, ami hagyományosan elriasztotta a hitelezéstől a bankokat. Ez okból elengedhetetlen a kormány kölcsöngaranciája. A döntés bejelentésekor Obama a zöldekre utalva maga is megjegyezte, tisztában van vele, sokan hevesen ellenezni fogják az új energia-stratégiát.

Nukleáris energia és klímaváltozás

 

Megfigyelők számára egyértelmű volt, Obama az egészségügyi reform keresztülvitelével van elfoglalva, és egyes kérdésekben megpróbál kiegyezni a republikánusokkal, így energiaügyben is. Szándéka ezzel az, hogy legalább párbeszédet kezdhessen a kemény vonalas, "nukleáris-párti szenátorokkal", akik a mai napig George W. Bush energiaprogramját képviselik, és a gazdag energialobbi érdekeit.

E körök úgy érvelnek, a nukleáris energia kevesebb üvegházgáz-kibocsátással jár, mint a fosszilis energiahordozók használata, tehát logikus lépés a karbon-semleges gazdaság megteremtéséhez. (Jegyezzük meg: csak az évmilliókon át fennmaradó radioaktív anyagokról nem szólnak!) A kormány szempontjából azért is áll kézre a nukleáris energia, mert csökkenti az ország olajimport-függőségét. A nukleáris energia propagálói az erőművek technológiai eszközeinek előállításában exportágazatot is látnak. Véleményük szerint a Pennsylvania államban 1979-ben bekövetkezett Three Mile Island-i atomreaktor-balesetet követően az új erőművek kialakítása világszerte biztonságosabb lett. (De itt is jegyezzük meg: a csernobili katasztrófa hat évvel ezután történt.)

Az USA nukleáris energia-térképe
Több mint 100 nukleáris erőmű működik az USA-ban
Az ország áramszolgáltatásának 20 százalékát biztosítják
Az 1979-es Three Mile Island-i reaktor-baleset óta nem épült új erőmű
Egy új reaktor megépítése 7-8 milliárd dollárba kerül, az építési munkálatok esetleges elhúzódásának pluszköltségét nem számítva
A nukleáris energiatermelés radioaktív melléktermékét az USA 39 államában 121 különböző helyen tárolják
E radioaktív és szennyező hulladék össztömege eléri a 68 millió kilogrammot!
Először víz alá süllyesztik őket, majd fémfelületek közé rakják, lefedik és betonhordókba helyezik.

Politikai-üzleti összefonódások

A New York Times nukleáris összefonódásokra hívta fel a figyelmet Obama politikusi múltjában: szenátorként és elnökjelöltként egyaránt elfogadott támogatást a választókörzetében lévő, chicagói székhelyű közmű-vállalattól, az Exelon Corporationtől. E társaság üzemelteti a legtöbb nukleáris erőművet az Egyesült Államokban és 330 000 dollárral járult hozzá Obama karrierjéhez, állítja a Center for Responsive Politics.

A zöldek kritikájára válaszolva és a maga védelmére a Fehér Ház azt a 80 milliárd dolláros támogatási rendszert hozta fel, amely a klímaváltozást figyelembe vevő törvénykezést és a megújuló erőforrásokra való átállást támogatja.

Obama nukleáris logikátlansága

Miközben Obama egyik kezével fellendíti a nukleáris szektort, 2011-es költségvetéséből kihúzta azt a tételt, amely a nukleáris melléktermékek biztonságos tárolására irányuló kutatást finanszírozza. A radioaktív anyagok elhelyezése megoldatlan probléma: szó volt már arról, hogy az űrbe lőjük őket, a sarkköri jégtakaró alá dugjuk, vagy az óceán mélyére dobjuk.

155 kilométerre Las Vegastól, az amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA) a Yucca Mountainnél folytatott szimulációs kísérleteket annak megállapítására, egymillió(!) év múlva mi történik ezekkel az anyagokkal, ha a nevadai sivatag közepén az 1510 méter magas hegységben helyezik el őket – egy nukleáris kísérleti terep szélén (itt robbantott a Manhattan-projekt is a második világháború idején). A nukleáris melléktermékek sorsát vizsgáló kutatás 1983 óta folyt, összesen 2500 tudóst foglalkoztatott és 10,5 milliárd dollárt emésztett fel. Eredményre nem jutottak. Pedig 2008 szeptembere óta a nukleáris hulladék elhelyezésének környezetvédelmi sztenderdjét az a feltételezés alkotta, hogy e hegy(ség) alatt jó helyen lesz a radioaktív anyag. Ahogy egyre több erőmű épül majd, mind több szennyező nukleáris hulladék fog keletkezni. Mégis, ennek elhelyezéséről szóló tudományos konklúzió nélkül nyitja meg az USA a nukleáris korszak új fejezetét.

Obama engedett az olajlobbinak is!

Obama tegnap bejelentette a földgáz- és olajkitermelés újbóli engedélyezését az atlanti-óceáni vízterületeken, vagyis a korábbi moratórium feloldását. Nemcsak a Mexikó-öböl keleti részén indulhat meg az ipari tevékenység, hanem Észak-Alaszkában is. Itt 130 millió hold (hozzávetőlegesen 52,6 millió hektár) kiterjedésű vízterületről van szó. A -Washington közelében lévő- Delaware-től Floridáig terjedő atlanti partszakaszon pedig 167 millió hold (mintegy 67,5 millió hektár) nagyságú óceán-területet érintene az új szabályozás. A keleti parton csak a New Jerseytől északra eső vizek, öblök maradnak moratórium alatt. Akárcsak az USA teljes nyugati partszakasza, Mexikótól Kanadáig.

A part-menti államok kormányzói többnyire úgy látják, a tenger alól kinyerhető olajmennyiség nem számottevő, ezért nem érdemes olyan mértékű környezetkárosítást végezni, amit a termelés megindítása okozhat. (Éveket vesz igénybe, mire ténylegesen elindulhat az olaj felhozatala.)

Lapértesülések szerint Obamáék ugyanazokon a lelőhelyeken engedélyezik a termelést, amelyekről a Bush-adminisztráció köröztetett javaslatokat a mandátuma végén.

Alabama és Florida állam máris lobbizni kezdett a terv megakadályozásáért attól függetlenül, hogy a rendelkezések értelmében a parttól 200 kilométerre lehet csak olajat és földgázt felhozni. A Belügyminisztérium már 500 ezer panaszlevelet kapott az ügyben.

Mit találnak az óceán mélyén?

Pontos adat nem áll rendelkezésre a lappangó olaj- és földgáz-készletek mennyiségéről. A Mexikói-öbölről annyit sejteni vélnek, hogy közel 3,5 milliárd barel olajat tartalmazhat (1 barel = 158,9 liter) és 481,3 millió köbméter földgázt. Szakértők számításai szerint az ország három éves olajigényét és két évre elegendő földgáz-fogyasztását tudnák csak fedezni vele. Ezt a becslést azonban olyan földmozgásokra (szeizmikus mérésekre) alapozták, amelyek egy része harminc éves információ.

A Belügyminisztérium kutatások sorát fogja megkezdeni az óceáni lelőhelyek feltárására. Ahol úgy ítélik, vannak tartalékok a föld alatt, a területet bérleti jogát árverési rendszerben értékesítik a magánszektor szereplőinek. Erre legkorábban két év múlva, 2012-ben kerülhet sor. Ha megindul a termelés, az érintett államok büdzséjébe is bevételhez jut majd: a parttól 4,8-19,2 kilométer távolságra létesítendő tárolók forgalmának egy részére szert tehetnek, s a lelőhelyek bérleti díjának egy része is befolyhat a kasszájukba.

 

A végcél: az energia-lobbinak tett engedményekkel megbékíteni a republikánus képviselőket, akiket zsebre tett az olajipar; ily módon kicsikarni belőlük a voksokat a klímatörvény elfogadására, amely a következő hetekben kerülhet napirendre. Minden késlekedés káros lehet, mert ahogy közelednek a választások, a képviselők egyre kevésbé kötelezik el magukat kockázatos, ellentmondásos megítélésű, a közvéleményt megosztó törvények mellett. Környezetvédő aktivisták azzal érvelnek: a "tiszta szén" önellentmondás, a széntüzelésű energiatermelés lényegénél fogva a lehető legkárosabb hatással van a környezetre.

Pro és kontra: Obama, a zöld elnök?
Mellette szól:
  • A hivatalba lépése utáni hónapokban a Környezetvédelmi Hivatallal (EPA) együtt rögtön megalkotta a gépjármű-emissziók korlátozásáról szóló szabályozást, amely precedens-teremtő módon először jelentette ki, hogy az üvegházgázok károsak a közegészségre, a jólétre (évente 24 000 ember halálának okát tulajdonítják a gyárkémények füstjének az USA-ban)
  • Moratóriumot rendelt el az állami tulajdonú közterületeken történő olajkitermelésre
  • Bevitte a Képviselőházba a kvótakereskedelemről szóló szabályozást
  • Ragaszkodik a 17 százalékos emisszió-csökkentés koppenhágai vállalásához 2020-re (a 2005-ös bázisévhez képest)
Ellene szól:
  • A Szenátus nem kezdte meg az átfogó klímaváltozási törvény érdemi vitáját
  • Nem minősítette a sarki jegesmedvét veszélyeztetett fajjá
  • Visszavonta az állami tulajdonú közterületekre szóló olajtermelési moratóriumot az USA óceáni területeinél
  • Ha a nukleáris erőművek nem működnek nyereségesen, a kormányzati hitelgarancia értelmében az adófizetők pénzéből kell visszatéríteni a banknak a kölcsönt és a kamatot