Néhány év múlva jégmentes lesz az Északi-sark

2012. augusztus 14. kedd - 12:47 / PP/MTI
  •    

A becslésekhez képest mintegy 50 százalékkal nagyobb az északi-sarkvidéki nyári tengeri jégolvadás mértéke, és az előzetes mérések alapján a jégrengetegnek nem csupán a kiterjedése, de a vastagsága is jelentősen csökken.

Az Európai Űrügynökség CryoSat-2 nevű műholdját kifejezetten a sarkvidéki tengeri jégtakarók vastagságának tanulmányozására fejlesztették ki. A világon egyedülállónak számító űreszköz által szolgáltatott előzetes információk alapján az elmúlt évben 900 köbkilométernyi tengeri jég tűnt el az északi-sarkvidékről a nyári időszakban. Ez az arány 50 százalékkal magasabb a kutatók előzetes becsléseinél, ami azt sugallja, hogy az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátásától táplált globális felmelegedés egyre nagyobb hatással van a régióra.

Hamarosan jégmentes lehet az Északi Sark vidéke
Hamarosan jégmentes lehet az Északi Sark vidéke

A University College London (UCL) sarkvidék-megfigyelő és modellező központja által elemzett adatok szerint néhány éven belül a Jeges-tenger teljesen jégmentessé válhat a nyári hónapokban, szabad utat engedve a régió halállománya, olaj- és ásványkincsei, illetve a rajta keresztülvezető kereskedelmi útvonalak kiaknázásának. A legújabb mérések alapján az északi-sarkvidéki jégrengeteg nem csupán kiterjedésében, de vastagságában is drasztikusan zsugorodik. A Kanadától és Grönlandtól északra fekvő területek nyári jégvastagságának mértéke például az egy évtizeddel ezelőtti nyári hónapokban mért 5-6 méterről mára 1-3 méterre csökkent.

Versenyfutás Észak fekete aranyáért
A globális fölmelegedés egyik következményeként gyorsuló ütemben olvad az Északi-sarkvidék jégpáncélja, megkönnyítve a mélyben rejlő ásványkincsek elérését és kiaknázását. Az Arktisszal határos öt állam évek óta vitázik arról, kihez tartozik az Északi-sark. A tét nem kevesebb, mint irdatlan kőolaj- és földgázkészletek, értékes érclelőhelyek birtoklása, valamint a jövő hajózási útvonalainak ellenőrzése. Az Egyesült Államok földtani szolgálatának adatai szerint az Arktisz alatti tengerfenék 90 milliárd hordó (1 hordó = 159 liter) kőolajat rejt magában; ez 13 százaléka a Föld ismert, hagyományos technikával kiaknázható olajkészletének. Szakemberek azt is feltételezik, hogy a sarkvidék alatt található a világ földgázkészletének 30 százaléka. A fenti ásványkincsek kétharmada orosz fennhatóság alatti területen található. Jelentős mennyiségű ásványkincset rejtenek az Egyesült Államokhoz, Kanadához és Grönlandhoz tartozó területek, továbbá azok a partoktól távoli térségek, amelyeknek hovatartozása még vita tárgya.

A jégtakaró eltűnése – még ha csak az év egy rövid időszakára is – súlyos következményekkel járhat. A hófehér "jégdzsungel" napfényvisszaverő képességének hiányában a régió a jelenleginél is jobban fel fog melegedni. Ezáltal emelkedni fog az óceáni hőmérséklet, a légkörbe juttatva a tengerfenék metángáz tartalékait. A kutatók a közelmúltban már figyelmeztettek a metánkiáramlásokra, amelyek tovább erősítik a globális klímaváltozást. A jégolvadás nyomán a grönlandi gleccserek is sebesebben olvadhatnak, a mostaninál is gyorsabb tengerszint-emelkedést eredményezve.

Az arktiszi tengeri jég kiterjedésének mértéke folyamatosan változik az év során, és márciusban éri el maximumát. A CryoSat, az amerikai ICESat nevű műhold és más programok adatainak összevetése révén a szakemberek most átfogó képet tudtak festeni az északi-sarkvidéki jégkiterjedés változásáról az elmúlt nyolc évre visszamenőleg. 2004 telén a régió középső részének tengeri jégkiterjedése nagyjából 17 ezer köbkilométerre rúgott, míg az idei télen a mennyiség 14 ezer köbkilométer volt.

Az igazi sokkot azonban a nyári adatok jelentették: míg nyolc évvel ezelőtt mintegy 13 ezer köbkilométernyi tengeri jég volt a területen, addig ugyanez a mutató 2012-ben már csupán hétezer köbkilométeren állt. A kutatók szerint amennyiben folytatódik a jelenlegi 900 köbkilométernyi éves fogyatkozás, akkor az északi-sarkvidéki nyári jégtakaró egy évtizeden belül teljesen eltűnhet.

Az egyetem szakembere, Seymour Laxon ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek csupán előzetes eredmények, ezért nem érdemes hosszú távú következtetésekbe bocsátkozni. Hozzátette, a téli jégolvadás jóval lassabb, mint a nyári hónapokban tapasztalt mérték. "Ez pedig azt sugallja, hogy a tél kezdetével a jégnövekedés mértéke jóval gyorsabb, mint korábban volt, részben kompenzálva a nyári veszteséget" – idézte a szakembert a The Guardian.