Milyen célokat kergetnek a párizsi klímacsúcson?

2015. november 28. szombat - 10:01 / klímablog
  •    

A párizsi klímacsúcs előtt áttekintjük a főbb adatokat a kibocsátáscsökkentési célokról és az emissziónövekedés lehetséges szcenárióiról. A zárómegállapodás tervezete 55 oldalas, és 1490 pontot tartalmaz.

Október elejéig 150 ország nyújtotta be önkéntes kibocsátáscsökkentési vállalásait az ENSZ-nek. Ezek az államok adják a globális emisszió 90 százalékát.
Az ENSZ alá tartozó IPCC (Kormányközi Klímaváltozási Tanács) szerint az egy főre jutó kibocsátásnak 2075-re évi 4 tonnára kell csökkennie a mai 5 tonnáról. Az Egyesült Államok lakosaira ma 17,7 millió tonna jut fejenként, Kínában az évenkénti kibocsátási mennyiség 6 tonna/fő.

Ha a fejlődő országokban „csak” 5 tonnára nőne az egy főre jutó emisszió (ami Európában az egy főre jutó kibocsátásnak mindössze 70 százaléka), azzal a globális kibocsátás már eleve 60 százalékkal növekedne.

Felmelegedés az évszázad végére
Az ipari forradalom kezdete előtti hőmérséklethez képest:
– Az ENSZ IPCC mércéje volt éveken át: 2 Celsius-fok.
– A jelenleg érvényben lévő emissziócsökkentési ígéretekkel: 0,6–1,1 Celsius-fok
– A Climate Interactive becslése a 2014. decemberig benyújtott, 2020 utáni vállalások alapján: 3,1 Celsius-fok
– A Climate Interactive és a MIT Sloan School of Management szerint, a 140 ország által 2015. október 1-ig benyújtott, 2025–2030 közötti időszakra vonatkozó önkéntes vállalásokkal (INDC) együtt: 2,7 Celsius-fok
– Ha nem történik számottevő emissziócsökkentés: 4,5 Celsius-fok

A mai viszonyokat elnézve nagy, hősies erőfeszítés lenne, ha sikerülne 20 százalékkal visszafogni az üvegházgáz (ÜHG)-kibocsátást a következő 50 évben. Egyelőre annak az eshetősége, hogy ezt sikerül végrehajtani, elég csekély. De ezzel a 20 százalékos mérsékléssel is csak annyit tudnánk elérni, hogy a légkör ÜHG-koncentrációja a maihoz képest nem 2065-re duplázódna meg, hanem 2075-re. (2065-öt a „business as usual” szcenárió érvényesülésére becsülték a tudósok, vagyis ha a kormányok nem tesznek számottevő erőfeszítéseket az emissziócsökentésre.)

Kínai kvóták

Kína és az USA közös közleményben tudatta szeptemberben, hogy az ázsiai nagyhatalom 2017-től elindítja saját nemzeti szintű emissziókereskedelmi rendszerét, vagyis minden nehézipari szereplőre vonatkozóan beárazza a légszennyezést, mert a nagy szennyezőknek kvótákat kell vásárolniuk majd. (2011 óta hét külön kvótapiac már működik az országban, ezeket harmonizálná és terjesztené ki szélesebb körre az új rendelkezés.)

A bejelentés azonban nem tartalmazott konkrétumokat. Kína „2030 körül” kezdi csökkenteni kibocsátását, míg az USA 2025-re 26-28 százalékkal csökkenti a 2005-ös bázisévhez képest.

Elemzők szerint Kína kvótapiaca legfeljebb csak évi 3-4 milliárd tonna üvegházgáz kibocsátását tudná az ellenőrzése alá vonni 2020-ra, ami kevesebb mint a fele az ország éves emissziójának.

Füstös civilizációnk
Kép: freeimages.com

Energiaboom = emisszióboom

  • A globális lakosság növekvő energiaigénye megnehezíti az emissziócsökkentést. 2050-re a jelenlegihez képest 50 százalékkal több áramot fogyaszt majd az emberiség, ahogy egyre több fejlődő országban javul a középosztály életszínvonala, s ahogy egyre népesebb lesz az emberiség. (Jelenleg 7,4 milliárd fő él a Földön.) Addigra 9,7 milliárdan leszünk.
  • Indiában a lakosság 20 százaléka még mindig nem rendelkezik háztartásában elektromos árammal. Itt minden bizonnyal ugrásszerűen fog nőni az áramfogyasztás és az ezzel járó ÜHG-kibocsátás.
  • Jelenleg fosszilis energiahordozókkal elégítjük ki a világ áramfogyasztásának 80 százalékát. 
  • Az újonnan létesített áramtermelő kapacitásoknak már a fele megújuló energiákra épült 2014-ben – állítja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Uniós álláspont

Az Európai Bizottság legújabb jelentése szerint az EU 2020-ra teljesíteni képes a 1990-es bázisévhez képest a 20 százalékos emissziócsökkentést. Az Európai Unió ötévente szigorúan ellenőrizni kívánja a globális emissziócsökkentés terén elért eredményeket, vagyis nem csak az uniós tagországok teljesítéseit.

Az Európai Bizottság nem szeretné, ha mindössze 2030-ig terjedően fogadnának el emissziócsökkentési vállalásokat a párizsi konferencián. Az EU célja egy hosszabb távú egyezség. (A kiotói jegyzőkönyvet sikerült meghosszabbítani Koppenhágában 2009-ben, de ez az egyezmény 2020-ban lejár. Ennek utódát készülnek elfogadni a klímatárgyalók és a kormányfők Párizsban.)

Az EU vállalta, hogy 2030-ra az 1990-es bázisévhez képest 40 százalékos emissziócsökkentést valósít meg.

Szén-dioxid: nem tűnik el hamar az atmoszférából
Miután kibocsátottunk adott mennyiségű szén-dioxidot a levegőbe, az évszázadokig ott marad, s csak lassan, apránként szívja fel a növényvilág, a fák levelei és raktározzák el a törzsei, a gyökerei vagy a mangrove-ligetek, továbbá az óceánok és a benne lévő apró meszes vázú élőlények, korallszigetek, melyek beépítik magukba a CO2-t.
Fontos tényező, hogy a kis emissziócsökkentéseknek viszonylag csekély hatásuk van a légkörre, ami a szén-dioxid sajátos természetével indokolható. Ha nagyobb mértékű az emisszió csökkenése, csak akkor mutatkozik látványosabb hatás a légkörben. A kedvező klimatológiai effektus tehát nem arányosan jelentkezik.
Minél később vesszük elejét egy tonna szén-dioxid kibocsátásának, vagy tüntetjük el (karbonelnyelő projektekkel) a kibocsátott CO2-t, annál kisebb a hatása tettünknek. Ha a 21. század közepén tesszük, fele akkora hatása lesz, mint ha a 20. század közepén tettük volna.