Mi a közös a pizzadobozban, a jegesmedvében és benned?

Az internet tele van mindenféle írásokkal különféle blogokon, melyek arra figyelmeztetnek: toxikus anyagokkal van bevonva a mikrohullámú sütőben elkészítendő popcorn csomagolása. A média fősodrában lévő lapok nem igazán foglalkoznak a kérdéssel. Rendszerint nevenincs bloggerek kapták fel eddig a témát. Ám idén Nicholas Kristof, a The New York Times tárcaírója megtörte a csendet.

"Mi a közös a pizzadobozban, a sarkköri jegesmedvében és benned?" tette fel a kérdést az újságíró. "A válasz: a poli- és perfluoralkil anyagok (röviden: PFAS). Könnyebbé teszik életünket, de növelik a rák esélyét is. Azok a tudósok, akikkel beszéltem, azt mondták, igyekeznek kerülni ezeket az anyagokat a mindennapi életükben."

Csak éppenséggel kikerülhetetlenné váltak.

Ezeket a kemikáliákat használják ahhoz, hogy a serpenyő ne ragadjon. Hogy a ruha vízálló legyen. Hogy bizonyos anyagok ne színeződjenek el a piszoktól. A legtöbb ételcsomagolásban megtalálhatók e vegyi anyagok. A mikrohullámú sütőbe helyezendő popcorn csomagolásában is. A tűzoltók által használt habban. És ezernyi, sőt talán több tízezernyi más termékben, soknak a leírásában nincs is feltüntetve.

A PFAS anyagok nem igazán oldódnak fel, és halálunk után is megmaradnak a környezetünkben. Tehát emberi egészségre gyakorolt negatív hatásról és környezeti-természeti kárról egyaránt beszélhetünk.

Éppúgy bekerülnek a vérünkbe, vagy az anyatejbe, mint a növényvédő szerek összetevői és rengeteg más kemikália, amit lenyelünk vagy belélegezünk. Egy vizsgálat nemrég azt mutatta ki, hogy még a sarkköri jegesmedve testében is kimutatták olyan vegyipari termékek nyomait, amelyekhez a lakhelyén fogva elvileg vajmi kevés köze lehetne. Talán a szennyezett tengervíz az oka?

2015 májusában 200 tudós írta alá a Madridi nyilatkozatot, mely felhívta a figyelmet a PFAS egészségügyi kockázataira. A deklaráció az amerikai National Institutes of Health folyóiratában jelent meg (Environmental Health Perspectives). A tudósok szerint a szóban forgó anyagok növelik a here- és veserák, a pajzsmirigy-alulműködés, a gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa) és más szervi problémák előfordulásának esélyét.

Csakhogy a vegyipar nagy politikai adományozóként lépett fel az USA-ban, biztosítva magának, hogy a PFAS területén minimális marad a törvényi szabályozás. 2012 és 2014 között összesen 190 milliárd dollárt költöttek lobbizásra.

Arlene Blum, aki az elmúlt években a rákkeltő hatású égésgátló (flame retardant) anyagok használata ellen tiltakozott (melyekkel állítólag még a bútorainkat is bevonják), úgy látja, a PFAS még súlyosabb problémát jelentenek, mint a lángkésleltető szerek.

A vegyipar képviselői azzal hárítják a kritikát, hogy igyekeznek kiváltani a hosszú életű PFAS anyagokat gyorsabban lebomlóakkal. Kristof erre azt mondja, hogy valóban kevesebb bizonyíték van arra, hogy ezek kevésbé szennyező és káros hatásúak, de ennek az az oka, hogy kevesebbet tanulmányozták őket.

Kristof úgy tudja, hogy az Amerikában forgalomban lévő 80 000 vegyi anyag nagy részét tulajdonképpen nem is tesztelték, már ami az emberi egészségre való ártalmat illeti. "A tesztelést rajtunk végzik. Mi vagyunk a kísérleti nyulak."

"Ennek kellene annak a pillanatnak lennie, amikor a kormány közbelép, hogy megóvja a polgárait", írja Kristof. Vagyis regulázza -értsd: részlegesen betiltja, illetve korlátozza- ezen anyagok használatát és kötelezővé teszi jelzésüket a termékleírásban. A törvényjavaslat, ami a Kapitólium felső és alsó háza elé került, a magas prioritású vegyi anyagok közül mindössze 5-nek a tesztelését teszi kötelezővé évente. Nem csoda, hogy a vegyipari óriások támogatták a törvényt. (Ha a fogyasztó tájékozódni akar, a Skin Deep és a GoodGuide nevű honlapok közzéteszik verdiktjüket.)

Európában jobb a helyzet, itt jóval szigorúbbak az előírások. Kristof végül cinikusan annyit jegyzett meg, talán a botrány esélye, a népszerűtlenség miatt csökkenő bevételek réme viheti majd rá a világmárkákat arra, hogy teszteljék kemikáliáikat, nem pedig az állampolgárok egészségének megvédése.

Na ja, így működik a piac logikája. A Levi's, a Benetton, a Victoria's Secret már feliratkozott azon márkák közé, melyek igyekeznek kivonni a PFAS anyagokat a termékeikből.

Méregkivonások a divatiparban

A Greenpeace márciusban hozta nyilvánosságra listáját a divatszakma szereplőiről. A környezetvédő szervezet abból a szempontból rangsorolta a márkákat, hol járnak a mérgező anyagok ruháinkból történő kivonásában és mennyire tudták csökkenteni ökológiai lábnyomukat a vízhasználatban (hiszen a kelmefestésnél nagy mennyiségű ipari szennyvíz keletkezik, ami rendszerint a folyókban köt ki, oxigénmentes zónákat hozva létre előbb a folyókban, majd a tengeri torkolatoknál - például a Mexikói-öbölben). A kampányt Detox Catwalk, azaz Detox kifutó névre keresztelte a Greenpeace.

"A Zarát tulajdonló Inditex, illetve a Puma és a Valentino idén felzárkóztak az élmezőnyt jelentő 13 másik „Méregtelenítő” vállalat mellé. A Nike azonban a „Zöldrefestők” kategóriába került, mivel csatlakozott ugyan a Detox-kampányhoz, de a méregtelenítésre tett vállalásából érdemben semmi sem valósult meg," közölte a Greenpeace.

Simon Gergely, a Greenpeace közép- és kelet-európai regionális vegyianyag-szakértője tavasszal elmondta, "körülbelül 10%-át teszik ki a globális ruha- és cipőiparnak azok a divatcégek, akik a kampányunk elmúlt 4 évében elköteleződtek a méregtelenítés mellett."

A vízszennyezés ügyének sürgős kezelése új lendületet kapott az olyan országokban, mint Kína, ahol a felszíni vizeknek majdnem fele már nem felel meg az ivóvíz kategóriának, mert a fokozott ipari tevékenység szennyezi a folyókat. A felszín alatti vízkészleteknek mintegy 64%-a erősen szennyezett náluk. Az ország szennyvízkibocsátásának 10%-áért egyedül a kínai textilipar felel.

Véleményvezér