Kötelező lenne a klímastratégia a tőzsdei cégekél

2015. május 16. szombat - 10:01 / klímablog
  •    

Hatvan intézményi befektető és a legnagyobb amerikai nyugdíjalap azért lobbiznak, hogy a tőzsdei cégeknél kötelező legyen a klímaváltozáshoz kapcsolódó stratégia közzététele.

Henry Paulson, aki a 2008-as válság utáni az amerikai bankmentő akció révén lett világszerte ismert (és utált) figura, most egy klímatudatos kezdeményezés vezéralakjaként hallat magáról. Amerika legnagyobb nyugdíjalapja, a kaliforniai Calpers, a Ceres, a Risky Business Project és 60 intézményi befektető azt próbálja elérni az amerikai tőzsdefelügyeletnél (SEC), hogy a tőzsdén szereplő olaj- és energiaipari vállalatok számára követelményként írják elő a céges klímapolitika kialakítását és publikálását. A lobbikoalícióhoz csatlakozott Michael Bloomberg vállalkozó is, aki egyébként New York korábbi polgármestere.

Modernkori perpetum mobile: olajkút
(fotók: freeimages.com)

A befektetők úgy vélik, a klímaváltozással kapcsolatos céges kockázatok elemzése, az üzleti modell e szempontból történő elemzése ma már elengedhetetlen a fosszilis energiahordozókra alapozó társaságoknál, s így a befektetők számára is kulcsfontosságú információ, hogy felelős döntéseket hozhassanak arról, hova helyezik tőkéjüket.

Shanna Cleveland, a Ceres munkatársa a Business Insidernek elmondta, a fosszilis nagyvállalatok biztosan készítenek belső stratégiai elemzést az éghajlatváltozás üzletvitelükre gyakorolt és várható hatásáról, és meg lenne lepve, ha kiderülne, hogy nincs ilyen elemzésük.

Tengeri olajkút

Paulsonék összefogása nem új keletű gondolat. Az angol székhelyű Carbon Disclosure Project évek óta próbálja az elérhető adatokból éves rendszerességgel kisilabizálni és rendszerezni a vállalatok ÜHG-emisszióját, ez azonban még nem jelent széleskörű ökológiai stratégiát, amire az amerikai befektetők kíváncsiak lennének.

A lobbizásnak különösen az ad aktualitást, hogy az olajárak a mélybe zuhantak, s az olajcégeken még nagyobb a nyomás a részvényesek irányából, hogy számoljanak el minden új fejlesztésre, feltárásra fordított dollárral. Egy lényegesen csökkent profitmarzsú iparágban a befektetők az üzlet minden szegletét, részletét árgus szemekkel vizsgálják.

A kaliforniai nyugdíjalap, a Calpers áprilisban sikeresen küzdött át a BP részvényesi közgyűlésén egy olyan határozatot, mely arra kötelezi a céget, kezdje meg olajkútjai vizsgálatát abból a szempontból, vajon mennyire képesek ellenállni az éghajlatváltozás által okozott szélsőséges időjárási viszonyoknak. A világ legnagyobb tőzsdei olajcége, az Exxon vezetése 2014-ben úgy fogalmazott, a klímaváltozás nem gyakorol számottevő hatást a tevékenységére.

A Ceres elsősorban az olajcégeket célozza meg, Paulson -a Risky Business Project hangadójaként- viszont azt szeretné, ha az összes tőzsdei cégre hárulna ilyen jellegű jelentési kötelezettség. Paulson szerint ez lökést adna az önkormányzatok és a helyi cégek közötti együttműködésnek is.

Az új összefogás azt is fémjelzi, hogy a zöldek és a klimatológusok negatívumokat (környezeti károk, emissziómennyiség) számba vevő megközelítése mellett a pozitív oldalra is hangsúlyt kell fektetni: az adaptálódásra, vagyis a klímaváltozásra adott tudatos, üzleti elvű, racionális reakcióra, mind a céges, mind a törvényhozói oldalon.

Bebocsátva a nagy kibocsátók klubjába
2013-ban Rick Heede 8 éves kutatás eredményeit összegezve a Climatic Change nevű szaklapban elemezte, mely cégek bocsátották ki a legtöbb üvegházgázt a légkörbe 1845 és 2010 között.
A meglepetés erejével hatott kijelentése, hogy az emisszió kétharmadáért mindössze 81 cég felel. A Shell a 6., a Gazprom az 5. helyen végzett.
A legnagyobb tíz kibocsátó cég csak 2010-ben 229,5 gigatonna üvegházgáz eregetett a levegőbe, ami egyenlő a történelem során produkált teljes globális emisszió 15,8 %-ával.