Csak 2011. május végén kezdődnek meg a munkálatok a tetőn, ám a döntés jelzésértékű, és alighanem az egyre közeledő cancúni klímacsúcs kényszeríthette ki. Az Obama-adminisztráció talán ezzel kíván üzenni a nagyvilágnak és a klímatörvényt meglékelő republikánusoknak a kormány környezeti értékrendjét és energia-prioritásait demonstrálva.

Cancúni visszavágó

A novemberi konferencián a világ vezető nagyhatalmainak elsődleges célja az lesz: megakadályozni, hogy bárki visszalépjen a koppenhágai önkéntes, nemzeti szintű vállalások előtti szintre. A törvényileg kötelező érvényű globális megállapodás létrejöttét azonban nem tartja valószínűnek az amerikai klímatárgyaló, Todd Stern, jelentette a Reuters.

Stern az ENSZ által létrehozott MEF álláspontját ismertette, mely a világ 16 legnagyobb nemzetgazdaságát, valamint az Európai Unió 27 tagországát foglalja magában, és a globális emisszió 80 százalékáért felelős. A közösség hat ponton kíván előrelépést elérni a mexikói klímacsúcson, többek közt a környezetkárosodás megelőzésének és a klímavédelem finanszírozásának kérdésében.

Mintegy 190 állam nyújtotta be az ENSZ illetékes szervezetének az üvegházgáz kibocsátás mérséklésére vonatkozó vállalásait.

Jeff Bingaman demokrata párti képviselő, a kongresszusi Energia és Természeti Erőforrás Bizottság elnöke szeptemberben úgy vélekedett, Obama mandátuma alatt már nem fog megszületni az amerikai klímatörvény. Ezt annak fényében jelentette ki, hogy a november 2-i képviselőválasztáson várhatóan a republikánus ellenzék szerzi meg a 100 fős Kongresszusban a többséget. A Környezetvédelmi Hatóságnak (EPA) azonban a rendeletei révén marad némi mozgástere az éghajlatvédelmi célok és a légszennyezés mérséklésének elérésére.

Hogyan tovább Washington?

2009 közepén a Képviselőházban már elfogadták a klímatörvény első változatát, mely 2020-ra az emisszió 17 százalékos mérséklését írta elő az erőművek, gyárak és olajfinomítók körében, hogy az országos emisszió így visszatérjen az 1990-es szintre. A Kongresszuson azonban már nem jutott túl a törvény.

A megfeneklett folyamatot látva szeptember 21-én Bingaman vezetésével republikánus és demokrata szenátorok nyújtottak be javaslatot, mely arra kötelezné az erőműveket, hogy 2021-re energiájuk 15 százalékát megújuló erőforrásokból állítsák elő (ezt a sztenderdet RES rövidítéssel illetik). A Szenátus Energia Bizottságán tavaly könnyen átment az a beterjesztés, amely a RES-t indítványozta. Környezetvédők azonban úgy kommentálták a beterjesztést, hogy az nem sokat segítene a világ legnagyobb üvegházgáz-kibocsátó nemzetgazdaságának tisztulásában.

A javaslat hátterének érdekessége, hogy Harry Reid demokrata párti frakcióvezető júliusban kihúzta John Kerry és Joseph Liebermann klímatörvény-javaslatából a RES-ről szóló kitételeket, mondván semmi esélye, hogy a republikánusok elfogadják. Úgy látszik, alábecsülte néhányukat.

A klímatörvény híján való továbblépés másik lehetősége, ha a szenátorok rendelkeznek arról, hogy beinduljon az emissziós kvótakereskedelem, mely pénzeket húzna ki a szennyező iparágakból zöld célokra, és az idővel fogyó kvóták egyben arra szorítanák őket, "tisztább" technológiákra álljanak át. A republikánus kifogás az emisszió-kereskedelm ellen az, hogy az nem több, mint egy jól álcázott energia- vagy fosszilis adó.

Több olaj- és nehézipari nagyvállalat vezetője jelezte, hogy hajlandók lennének részt venni az emissziókereskedelmi rendszerben, ha Washington azt törvényileg létrehozza, ez ugyanis irányt mutat a beruházások átcsoportosításához és kiszámíthatóbb jogi környezetet teremtene a befektetők számára is. A szenátorok körében mégsincs meg a 60 támogató a törvény megszavazásához.

Jobb híján: az EPA lép fel a nagy kibocsátók ellen

Az EPA 2009 végén emberi egészségre ártalmasnak nyilvánította az üvegházgázokat, megnyitva az utat az előtt, hogy szigoríthassa és visszafoghassa a kibocsátásukat a Tiszta Levegő Törvény hatálya alatt. A közlekedésből származó légszennyezést megregulázó "kipufogó-törvény", tehát a mozgó kibocsátók szabályozása mellett a "statikus kibocsátókra" fordította figyelmét az EPA, közülük is a nagy erőművek emissziójára.

Az Obama-kormány egyelőre kímélni igyekszik a pluszkiadásoktól a kis(ebb) vállalkozásokat: eleinte arról volt szó, hogy évi 25 000 tonna kibocsátás felett kell a magántársaságoknak kibocsátási engedélyeket vásárolniuk, de végül 75 000 tonnában állapították meg ezt az alsó limitet. A kisebb mennyiséget kieregető létesítmények két évig kivételt képeznének a kvótavásárlási kötelezettség alól. Összehasonlításképpen: egy átlagos széntüzelésű erőmű évente egymillió tonna CO2-t pöfékel a légkörbe. Végül Lisa Jackson, az EPA vezetője biztosította a kisebb kibocsátó erőműveket, hogy egészen 2016-ig békén hagyja őket.

Az Amerikai Kereskedelmi Kamara így is bíróságra vitte az Obama-adminisztráció intézkedését, hogy a Tiszta Levegő Törvényen keresztül, az EPA rendeleteivel szabályozza az emisszió-kibocsátást. Bár a Kamara közleményében megy a porhintés és a szervezet bizonygatja, hogy vezetősége támogatja a kibocsátás-mérséklés elvét, de azt csakis konszenzusos, republikánus és demokrata képviselők által megszavazott szenátusi törvény formájában hajlandók elfogadni. Az viszont nem tűnik fel egyhamar a washingtoni láthatáron. Obama szeptemberben (kényszerű) kompromisszumkészséget felvillantva úgy nyilatkozott a Rolling Stones magazinnak, "az éghajlatvédelmi törvényt nem egy darabban, hanem részletekben kell meghozni".