Közel 140 országból van tagja a Nemzetközi Műemlékek és Helyek Bizottságának (ICOMOS), melynek ma már új feladata is van: abban segíteni azokat a közösségeket, melyek a klímaváltozás miatt otthonuk elhagyására kényszerülnek, hogy a kulturális örökségüket is vihessék magukkal. Az Egyesült Államokban lévő Jean Charles-sziget lakói például 48 millió dollárnyi támogatást kapnak az államtól (a Lakhatási és Városfejlesztési Minisztériumtól), hogy magasabban fekvő területre költözzenek, az emelkedő tengerszint miatt ugyanis nem maradhatnak lakóhelyükön. A sziget el fog tűnni, maguk alá temetik a hullámok.

Csakhogy a helyiek közül némelyek azt mondják, hogy addig nem költöznek el, míg a temetőből nem hantolhatják ki az őseiket, hogy új lakóhelyük mellett temethessék el a holttesteket. Ez azonban a szövetségi jog előírásait betartva rendkívül költséges eljárás. Irakban azokat az ősi műemlékeket vették fel 3D-s szkennerrel, melyeknél fennáll az veszélye, hogy az ISIS terrorista csoport megtámadja és lerombolja őket. Ha ez megtörténik, akkor újra tudják építeni, mert miliméterre pontosan tudják, hogyan nézett ki az eredeti épület. Másutt azért van szükség hasonló digitális rögzítésre, mert a talajerózió vagy az árvizek veszélyeztetik az ősi épületeket. A jordániai menekülttáborokban megszállt szíriai menekültek számára például program indult, hogy kertet létesítsenek ideiglenes lakhelyükön, melyben a hazájukban ismert gyógynövényeket termeszthetik.

A Fidzsi-szigetek Környezetvédelmi Minisztériuma egy kis falu 140 családból álló falu, Vunidogoloa lakosságát költöztette át egy új szigetre, miután a Tamás-ciklon . A minisztérium által kinevezett felelős szerint a kulcs az ilyen helyzetekhez az, hogy minél közelebb találjanak új lakhelyet a közösségnek, mert rendkívül nagy veszteségérzet tud úrrá lenni azokon, akiknek sok évszázados lakóhelyüket kell elhagyniuk kényszerűségből. Óriási megrázkódtatás őseik otthonának elhagyása - főleg hogy javarészt természetközeli kultúrákról van szó, vagyis a hely szelleme nagyon sokat jelent a bennszülötteknek. (A csendes-óceáni Samoán például a helyi nyelvben ugyanaz a szó jelenti a földet és a vért.)

fotó: Flickr/ENSZ

Sokkal könnyebben megy a távozás, ha tudják, hogy nem messzire költöznek. De még így is nehéz. Vunidogoloa lakói például 10 percnyi autóútra kerültek a parttól, vagyis többé nem élhettek a víz közvetlen közelségében. A másik titok, hogy az átköltöztetésnek lassúnak kell lennie és alaposnak. Nem lehet családfőket vagy nyugdíjaskorú polgárokat arra kényszeríteni, hogy egyik napról a másikra hagyják el a házukat, ahol a szüleik vagy nagyszüleik is születtek. Ezek mind példák arra, hogy a klímaváltozás és a globális terrorizmus korában sokrétűbb a veszélyek száma, melyekkel az archeológusoknak foglalkoznia kell.

Ahogy tovább folytatódik bolygónk felmelegedése, egyre gyakoribbá és intenzívebbé téve a szélsőséges időjárási jelenségeket, mind több közösség kényszerül majd arra, hogy új helyen találjon otthont magának. Az ICOMOS feladata, hogy ezek a közösségek a saját kulturájukat is magukkal vihessék, szent tárgyakkal, műemlékekkel együtt.

De még így is megesik, hogy bizonyos nagy méretű műemlékeket -valamint az épületeket- nem lehet elszállítani. Azok ott maradnak, ahol felépültek. A bennszülöttek tehát nem úszhatják meg az elköltözést veszteség nélkül... A közösség kulturális hagyományai, vallása, világnézete, hiedelemrendszere "szállítható", s az ICOMOS feladata, hogy ezek is alaposan legyenek dokumentálva. De elképzelhető, hogy az új generációk az új lakhelyen már kevésbé fognak kötődni ezekhez a mintákhoz és hagyományokhoz. Ha ez megtörténik, akkor a klímaváltozás nemcsak a talajt erodálja, hanem az őshonos kultúrát is.